SZÜLŐSÉG

Segíts a gyereknek, hogy elviselje önmagát!

2013. szeptember 1., vasárnap 19:03

Vannak pillanatok, mikor a szülő számára az is kihívást jelent, hogy elviselje gyermekét anélkül, hogy olyat mondana vagy tenne, amit később megbán. Van az a decibel, az a nyafogás, dacolás, ami a legedzettebb idegeket is megtépázza. Ilyenkor érdemes észbe kapni, és feltenni a kérdést: „Ha én, aki felnőtt vagyok, és már egy csomó eszközöm van az érzelmek kezeléséhez, így vagyok, vajon hogy érezheti magát a gyerek?” Még ha látszólag direkt provokál is az átok kölyök, még ha van is agresszió a viselkedésében, valószínűleg azért dühöng, sikít, csapkod, mert abban a pillanatban nem tud hozzáférni más, jobb megoldási módhoz, amivel könnyíthetne lelkiállapotán.

shutterstock 83552767
Fotó: Shutterstock

Ha arra gondolunk, vannak felnőttek, akik olykor, érzelmileg felkavaró helyzetekben átalakulnak négy-ötéves gyerekké, könnyen belátható, mennyire nagy szerepe van a szülőnek abban, hogy segítsen a gyereknek a rossz közérzet feloldásában, milyen fontos ezt megtanulni. Ám nemcsak a haragról van szó, hanem a szorongásról, szomorúságról is.

Ezekkel kapcsolatban két hibába eshet a szülő: egyik, ha legyint rájuk, mondván, majd megvigasztalódik a csemete, amúgy sem szabad elkényeztetni. Másik, ha annyira szívére veszi a gyerek szenvedését, hogy végül szinte őt kell pátyolgatni.

Előbbivel az a gond, hogy néha tévesen mérik fel a szülők a gyermek képességeit. Aki először kerül olyan helyzetbe, hogy elveszett a kismackója, vagy összeveszett az ovis játszótársával, nem tudja, mit kezdjen magával, szomorúságával. A szülőtől a legnagyobb segítség nem az, hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy segít elhordozni az érzelmet. Ha anya vagy apa mosolyogva legyint, hogy „eh, veszek én neked másik macit, sokkal szebbet”, vagy, hogy „majd játszik veled más”, azzal azt üzeni, hogy kihátrál a helyzetből, ő köszöni, jól van, a gyerek pedig ott marad egyedül azzal, hogy hiába jön új maci, az ő szíve azért még facsarodik.

Na de akkor mit csináljunk? Erről csak metaforákban lehet beszélni, mert épp ez az, hogy csinálni nem kell semmit. Hacsak nem megsimogatni a gyereket, meghallgatni. Érzékletes, hogy a pszichológia olyan kifejezéseket használ ezzel kapcsolatban, mint holding, azaz tartás, illetve tartalmazás.

Ezek között vannak különbségek, de a lényeget úgy fogalmazza meg Melanie Klein, a fejlődéslélektan egyik legnagyobb alakja, hogy a csecsemő kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz érzelmeket, gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és átdolgozva juttatja vissza a csemetéhez. Mindez persze nem szándékos, a gyerek részéről egyáltalán nem tudatos, a szülő részéről is kevéssé, inkább történik, semmint teszik. Még hétköznapibb módon megfogalmazva arról van szó, hogy az anya, az apa ráhangolódik a gyermek hullámhosszára, de ő érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal szavak nélkül is képes segíteni a gyermeknek, hogy feldolgozza, ami számára megterhelő.

shutterstock 77810734
Fotó: Shutterstock

Bizonyára ezek után még kínzóbb a kérdés: mit kell tenni ahhoz, hogy ez működjön. Leginkább jelen lenni, nem kimenekülni, nem elhessegetni az érzelmeket. Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek valami nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis, alapvetően minden rendben van. Vele lenni érzelmi értelemben.

A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal, ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel? Gyakori javaslat, hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van szükség.

Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, milyen érzelem van a hiszti mögött. Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van szó, választott cselekvésről. Előbbinél is előfordulhat, hogy annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni, hogy vége legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós tanács.

A másik kiegészítés, hogy többféle módon lehet nem tenni semmit. A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót játszani, de vele van. Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat.

Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív, oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség, anélkül, hogy egy szó elhangzana, egy mozdulatot tenne a szülő. És hogy hogyan maradhat valaki nyugodt éles helyzetben, például egy vadul dühöngő gyerek mellett? Talán éppen úgy, ha emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást kiagyalnia.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.09.01 19:25:05repecs

    Itt a Díványon meglepően értelmes megfontolandó írás. Köszönöm. Még ilyet.

  • 2013.09.01 19:56:32szirtg

    Ezt érdemes volt elolvasni.

  • 2013.09.01 21:14:37Estevez atya

    Nem értem a szavakat. Valaki össze tudná foglalki közérthetően?

  • 2013.09.01 21:41:19csib

    Szerintem azok a szülők, akik dolgoztak valaha vezetőként akárhol, könnyebb helyzetben vannak, mert egy felhevült munkahelyi vitában, kemény tárgyaláson pont ugyanez a hozzáállás, ami célravezető. Higgadtan, de megértően képviselni a konzisztens álláspontot - pont ezt tanítják a vezetőképzőkben. Nincs új a nap alatt.

  • 2013.09.01 21:48:11Counter

    Jé, ez tényleg jó írás, és nem is az első a rovatban/szerzőtől. Csatlakozom, örülök, hogy közöltétek, s hogy elolvastam. Remélem, tud hasznosulni.
    Dicséretes, hogy egyszerű, érthető példákon mutatja be, amiről ír, s hogy jól egyszerűsít (mert bizonyára ennél komplexebb a kérdés), érthetővé teszi, amit amúgy nem könnyű megélni.

  • 2013.09.01 22:30:54pipacsmari

    Estevezzel értek egyet: nem lehet érteni a cikket. Elmondja egyszer, aztán még közérthetőbben, aztán egyszerűen szólva - és még mindig egy nagy általánosság az egész.

  • 2013.09.01 22:35:40pipacsmari

    -segít elhordozni az érzelmet
    -Erről csak metaforákban lehet beszélni, mert épp ez az, hogy csinálni nem kell semmit.
    -a csecsemő kivetíti a számára feldolgozhatatlan tartalmakat, azaz érzelmeket, gondolatokat, képeket a szülőre, aki más formában, fel- és átdolgozva juttatja vissza a csemetéhez
    -anya, az apa ráhangolódik a gyermek hullámhosszára, de ő érettebb, erősebb, többet tud, és ezáltal szavak nélkül is képes segíteni a gyermeknek
    -Átélni és elfogadni, hogy a gyereknek valami nehéz, ugyanakkor megtartani azt a felnőtt tudást, hogy mégis, alapvetően minden rendben van.

    hát ha ez jó cikk, akkor én is pszichológus leszek. holnapra. még van másfél órám.

  • 2013.09.02 00:49:55dukeekud

    Szerintem nem olyan bonyolult a dolog. Reszben arrol szol, hogy a szulo keszuljon fel ra, hogy neha a nehez, kifejezetten kellemetlen viselkedest is el kell viselnie, mert az is a gyerek, a gyerekneveles resze.
    Reszben arrol, hogy gyakran a megoldas, csak annyi hogy segitunk elviselni, feldolgozni a gyerek szamara az uj, vagy feldolgozhatatlan erzeseket torteneseket.
    Sokszor nem kell az aktiv segitseg, vigasztalas, figyelem eltereles, eleg csak a biztonsagot ado jelenlet, egy egy szo, mozdulat. Nem kell magara hagyni, de atvenni, megoldani se kell a helyzetet, a gyerek dolgozza fel maga a tortenest.
    A gyerek meg toporzekolas kozben is szazszor jobban erzi magat, ha a szulo ott van, mintha ilyenkor bezavarjak a szobajaba.

  • 2013.09.02 00:50:39eeffoc

    Én se értem. Most akkor mit csináljak, hogy segítsek neki ilyenkor??

  • 2013.09.02 04:12:07Daniel W. Mcload

    eeffoc: leginkább ne vállalj gyereket, ha egy ilyen egyszerű szöveg megértésével is gondjaid vannak. Valószínűleg az értelmi képességeid nincsenek túl magas szinten. Ez vonatkozik az előző két jómadárra is.

  • 2013.09.02 07:47:14Kecskeszem

    Daniel W. Mcload: nagyon frappáns válasz, igazad van. :)))

  • 2013.09.02 08:54:46Yasashi Tanuki

    Arra azért érdemes felkészülni, hogy bármilyen nyugdot és következetes a szülő, előfordulhat 20-30 év múlva az addigra felnőtt gyerek a terapeutánál úgy fogja látni ezt az epizódot mint a boldogtalan felnőtt életének egyik fő okát. Na ilyenkor derül ki hogy sikerült -e elsajátítani hogyan kell igazán higgadtnak maradni :)

  • 2013.09.02 10:05:46volesojinka

    Tényleg lehet valami probléma azokkal, aki nem értik (vagy nem érzik) ezt az írást. Milyen kár, hogy anyám nem olvasott ilyeneket annak idején, akkor talán nem dugta volna a hidegvizes csap alá a fejemet (nem is a hideg víz volt a legrosszabb, hanem az a kemény, dühödt vonszolás, amíg odaértünk a csaphoz) vagy nem spriccelt volna pofán a szódával.

  • 2013.09.02 10:08:03pipacsmari

    DanielWM: van gyerekem, többé-kevésbé a fent vázolt helyzeteket sikerül megoldanom. de attól még a cikk nem lesz jó.

  • 2013.09.02 10:08:56Counter

    Gondolom, azt nem sikerült megérteni, hogy három dolgot javasol, amikor a gyerek felett átveszi az irányítást egy erős érzelmi impulzus.

    1. Ezt az impulzust a szülő ne tagadja el ("nem is úgy van", "nem számít").
    2. Ne szaladjon össze és csináljon világvégét belőle (karikírozott anyatigrisek).
    3. Hanem mutassa meg a gyerekének, hogy az érzése valódi, hogy lám, a szülő ebben tud osztozni, meg tudja élni ő is (ezen lehet segíteni azzal, hogy beszélnek _róla_, hogy milyen ez). A gyerek ugyanis a szülőjétől tanulja, hogyan bánjon a saját érzelmeivel. Megtanulhatja azokat elfojtani, azokat szabadjára engedni is, de ezek hosszú távon nem szerencsés dolgok. Megtanulhatja azonban azt is, hogy tudomásul veszi és megéli anélkül, hogy tehetetlenné váljon velük szemben, vagy elfojtaná őket.

  • 2013.09.02 10:45:09pipacsmari

    na most akkor mindenkinek, aki lehülyéz vagy próbálja megmagyarázni a cikket: a mondanivalót értem - nem a díványon szoktam pszichológiai témájú cikkeket olvasni általában - , azt nem értem, miért így ír, miért így magyaráz. magyarul: a mondanivaló OK, a fogalmazás - azaz a cikk - nem.

  • 2013.09.02 10:48:47atvitt ertelem

    Azért ez még mindig nagyon elméleti cikk. Kíváncsi vagyok, a cikk írójának van-e gyereke. (Szerintem nincs.) Remélem, válaszol rá.

    Mert elméletben ez mind nagyon szép, de aki látott már toporzékoló, magából kifordult 2-3 évest, amint a fejét a földhöz csapkodja, torka szakadtából ordít, és minden keze ügyébe kerülő tárgyat a falhoz vág, az tudja, hogy bizony nem elég, ha anyuci némán mellé ül, és átérzi a fájdalmát.

    Vagy vegyünk egy kiskamaszt, aki üvöltözve káromkodik, vagdossa az ajtókat, vagy világgá akar menni, és a hormonok tombolnak benne, képtelen lehiggadni. Megint nem sokat segít az anyuka biztonságot adó jelenléte. Pont leszarja.

  • 2013.09.02 11:22:33pipacsmari

    átvitt értelem: egyetértek. én is ilyesmire próbáltam utalni

  • 2013.09.02 11:59:20Counter

    Nekem nem az jött le a cikkből, hogy némán mellé kellene ülni. A _meg_hallgatás nem hallgatás.

    S nem is azt tételezi az igazi célnak, hogy hallgasson már el végre a gyerek, hanem hogy tanuljon meg szembenézni, együtt létezni az érzéseivel, se ne meneküljön előlük, se a játékszerükké ne váljon.

  • 2013.09.02 12:09:10oleszt

    Szerintem a címben a lényeg, nem hallgatva kell ülni és nem helyette cselekedni és nem leszarni, hogy baja van, mert az nem elég nagy horderejű egy felnőtt számára.

  • 2013.09.02 13:39:13A kulcslyuk szelleme

    Csatlakozom a különböző mértékben értetlenekhez.:-)

    "A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót játszani, de vele van."

    Én ezt nem értem. Hogyan lehet nem hideg fölénnyel várni, hogy a gyerek befejezze a hisztit, és helyette érzelmileg vele lenni?
    (Azt hiszem, jelentkezem a szerzőhöz egy gyerekvállalás-terápiára, mert nem ez az első írása, amit elméletileg értek, de nem tudnám gyakorlatba átvinni.)

  • 2013.09.02 13:51:49anothernick

    ha elhallgat egy mp-re, érdemes megkérdezni, miért csap hisztit. ha válaszol, már elindul egy beszélgetés, kizökkenhet. ha nem, akkor várni kell. azzal nagyon egyetértek, hogy odafigyelő szülő tud különbséget tenni a valódi belső küzdelemből és a manipulatív célból eredő hiszti között. utóbbit szerintem tényleg ignorálni kell, füldugó, egyéb elfoglaltság segítségével...

  • 2013.09.02 14:48:27A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél

    A kulcslyuk szelleme: miféle fölény?

    A hisztis gyerek nem azért hisztizik, mert az neki jó.
    A hisztis gyerek nem azért hisztizik, hogy neked rossz legyen.
    A hisztis gyereknek attól sem lesz jobb, hogy neked rossz.

    Mire fel vagy hát fölényben? Van benne egy tehetetlen feszülltség, ami nem tud máshogy kijönni. Jó esetben ez a feszültség csak abból adódik, hogy a t. szülők nem bontják ki a télikabát-sapka-sál-kesztyű-hótaposó kombóból a kölyköt, amíg ők másfél órát válogatnak a hiperben. Ekkor könnyű a gyerek környezetét megváltoztatni, kibontják a ruhából és kész.

    Sok esetben viszont a gyerek valami szörnyű igazságtalanságként él meg valamit (pl. nem veszed meg neki a 18. bakugant) - ami neked banálisan hangzik, illetve 1000 meg 1 érved lenne arra, hogy miért nem veszed meg. Neki viszont? Felháboríó! Világvége! Méltánytalan! Mintha téged vádolnának azzal, hogy kietted a kollégák ebédjét a hűtőből, és így is kezelnének. Felháborító! Méltánytalan! Üvölteni tudnál... Na, a gyerek még őszinte, ő üvölt.

    Nincs varázsszó, hogy a hiszti véget érjen, viszont amilyen magatartással ezeket kezeled, a gyereked ebből is tanulni fog. Ha elismered, hogy ő is lehet mérges (még ha ennek oka számodra teljesen irracionális is), akkor rögtön könnyebb feladni a felsőbbrendű hideg közönyt. Úgyis veled fog megnyugodni a végén. És tőled is az fogja tanulni, hogy megértéssel és türelemmel forduljon másokhoz. Nem azért, hogy szociális munkás legyen az élethivatása, hanem azért, hogy majd anno a saját gyerekei hisztijét is a lehető legkevesebb súrlódással tudja megoldani.

  • 2013.09.02 16:45:24A kulcslyuk szelleme

    @anothernick: így értem, köszönöm!

  • 2013.09.02 16:47:44A kulcslyuk szelleme

    "A kulcslyuk szelleme: miféle fölény?"

    Az írásból idéztem...

  • 2013.09.02 16:50:52A kulcslyuk szelleme

    Valszeg azért értem nehezen meg, mert én is rossz mintát tanultam...

    (Azt megértettem, hogy másként kellene, de a hogyan a nagy kérdés, ebben nem elég gyakorlatiasak ezek a cikkek, legalábbis számomra.)

  • 2013.09.02 20:54:59sunny_days

    itt írja valaki: "aki látott már toporzékoló, magából kifordult 2-3 évest, amint a fejét a földhöz csapkodja, torka szakadtából ordít, és minden keze ügyébe kerülő tárgyat a falhoz vág,..."
    Hát sose értettem, melyik bolygóról szabadultak a Földre az ilyen gyerekek, illetve a szüleik, vagy hogy honnan vették a példát, hogy ilyet lehet csinálni??? Az én gyerekem hogy tudott úgy felnőni, hogy sose jutott eszébe így viselkedni?

  • 2013.09.02 21:39:45lbm

    Ez egy nagyon jó írás. Úgy kerek, ahogy van. Nagyon tetszett.

  • 2013.09.02 22:45:10pipacsmari

    sunny-days
    hallottál már arról, hogy az emberek sokfélék?

  • 2013.09.03 11:06:38dieter1

    sunny_days: ahogy pipacsmari is írta, az emberek sokfélék. Ráadásul olyannyira, hogy egyetlen családon belül sem egyformák. Soha egyetlen gyerekünk nem csinált ilyet, mindaddig, amíg a legkisebb úgy három éves korában egyszer a bolt elôtt földhöz vágta magát, és az Istennek se volt hajlandó felkelni (szerencsére ez egyszeri eset volt). De azóta is hajlamos a hisztire, és speciális módszereket kellett kifejlesztenünk arra, hogy viszonylag gyorsan meg tudjuk nyugtatni. Ami módszereket persze itt nem írok le, és nem akarom megmondani a tutit - mert az is teljesen nyilvánvaló, hogy ami nálunk bevált, az másnál nagy valószínűséggel nem fog :-)

    Ilyenkor válik világossá, hogy bizonyos, más gyerekénél látott problémák nem feltétlenül a tehetségtelen szüleik bénaságán múlnak ("az enyém ilyet bezzeg sosem... és társai).

  • 2013.09.03 20:18:28anothernick

    sunny, úgy tudott, hogy így született. ha egyszer is lett volna ilyen problémád és elbeszélgetsz olyan szülővel, akinek ez komoly gond, rájöttél volna, hogy a normális szülő mindent megpróbál megtenni, hogy ne legyen hisztis a gyereke. Tartsd magadat szerencsésnek, ennyi. másban meg biztos a Te gyereked az UFO... fentebb többen leírták, hogy a hiszti maga egy belső konfliktus kifejeződése, a gyereknek nincsenek eszközei a saját érzelmeit kezelni, legtöbbször meg sem érti, mi zajlik benne. Az, ha valakiben eleve nem alakulnak ki ilyen belső feszültségek, annak vagy minden jó (vagyis könnyen elfogadja, hogy ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szeretné, vagy eleve nincsenek elvárásai a világ felé), vagy mindig ki van nyalva a feneke, vagy magába fojtja. biztos van más verzió is, hirtelen ez jutott eszembe. nem tudom, melyik a jobb, komolyan.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta