Eddzen kutyával a gyerekvállalásra!

Zanza!

Egy lelkiismeretesen tartott kutya egy sor olyan hasznos részképességet fejleszt, amire egy párnak a gyerekvállalás során is szüksége lesz. Ha szeretne felkészülni arra, ami a családalapítás után következik, tartson először kölyökkutyát. így két legyen üthet egy csapásra: sokkal kisebb meglepetések érik majd, és a gyerek is kutya mellett nőhet fel - ennél úgyis kevés jobb dolog történhet egy gyerekkel.

shutterstock 110427392

1. Éjszakai élet

Amikor kiskutya érkezik a családba, kell egy kis idő, mire megszokja új környezetét. Vonyíthat, nyüszöghet, természetesen akár az éjszaka közepén is (sőt! főleg az éjszaka közepén). Ilyenkor ki kell kelni az ágyból, és meg kell vigasztalni, mellé bújni, addig simogatni, míg el nem nyomja az álom. Aki ezt a tevékenységet ismeri, máris kevésbé fog kikészülni, amikor a csecsemő éjszakai sírására felkel, hogy megszoptassa, tisztába tegye.

2. Illatos dolgok

Apropó. Éjszakai tisztába tétel. A még nem szobatiszta kutyusoknál előfordul, hogy éjszaka jön rájuk a pisi, kaki, és mit tesznek? Igen, azt. Elintézik a dolgukat a lakásban. Nincs is jobb dolog, mint kutyakaki szagra ébredni az éjszaka közepén, és eltakarítani félálomban. Néhány ilyen, a szürke életünket felrázó eset már biztosan segít a leendő babánk körüli éjszakai szeánszok elviselésében. Ha pedig tisztességes kutyatartó módjára az utcán is eltakarítunk a kutya után, mindjárt sokkal kevésbé lesz sokkoló a pelenkázással járó illatfelhő, bűzében egy baba kakája akkor sem versenyezhet a kutyáéval, ha már rég nem csak anyatejet kap.

3. Napi rutin

Azt mondják, a csecsemők akkor a legkiegyensúlyozottabbak, ha van egyfajta napi rutin az életükben. Persze ehhez nem kell feltétlenül percre pontosan ragaszkodni, az sem jó, ha a család ennek áldozatává válik, de ez az elv a kutyatartásra is érvényes. Reggel séta, délben séta, estefelé séta, vacsora. Vacsora után pár órával, lefekvés előtt egy rövid séta. Igaz, a kutyák esetében egyszerűbb a napi rutin összetétele, nincs benne pelenkázás, büfiztetés, ringatás, szoptatás, fürdetés stb., mégis arra nevelik a gazdit, hogy egy másik lény igényeit kielégítse, azt tartsa szem előtt a mindennapokban.

4. Etetés, és nem a kajára

Az, akinek van kutyája, tudja, hogy a kutya mindig enne. De meg kell tanulnunk ellenállni csábos mosolyának, amikor éppen asztalnál ülünk és ebédelünk vagy nassolunk. A folyamatos etetgetés, jutifalatok elhízást okozhatnak, és különben is, elég zavaró tud lenni, amikor ebéd közben ott nyüzsög, toporog a kutya potyafalatot remélve. Határozottnak, keménynek, következetesnek kell lennünk, amikor kétlábra állva, nyüszítve, csaholva kéri, követeli a kezünkben lévő kekszet.

A gyereknél is pont ez lesz. A boltban a legszínesebb csomagolású édességeket, a mesefigurás joghurtot követeli, az utcán fagyizókat látva ő is fagyit akar nyalni, de legjobb, amikor a játszótéren sorban áll más anyukáknál, hogy ő is kunyeráljon abból, amit az a saját gyerekének hozott. Sajnos, a gyerekünknek sem vehetünk meg mindent, amit éppen kitalál magának, és nála sem engedhetjük, hogy egész nap majszoljon valamit, ezért itt is a kulcs a következetesség.

5. Sáros lábnyomok mindenütt

A kutya, ha sár van, behozza a koszt, vagyis célszerű minden egyes kinti séta után megmosdani az érintett területeken. Ez egy plusz nem szeretem procedúra, de ha ezt kihagynánk, akkor számíthatunk arra, hogy a lakásban tappancs nyomok díszelegnek a kövön, a szőnyegen, netán a kanapén.

A gyerek annyira képes ellenállni a pocsolyának, mint a kutya. Semennyire. Sárra, vízre is ugyanez vonatkozik
A gyerek annyira képes ellenállni a pocsolyának, mint a kutya. Semennyire. Sárra, vízre is ugyanez vonatkozik

Pont ez lesz akkor is, ha a gyerek már nagyobb lesz, és egy kiadós eső után egyszerűen befut a lakásba, és a gumicsizma levételről megfeledkezve körbejár mindent. Jobb már a kutyánál begyakorolni, hogy a bejárati ajtó előtt lábtörlés, lábmosdás/cipőlevétel alapszabály.

6. Alvás

A kölyökkutya annyira puha és cuki, hogy nehéz megállni, hogy ne ölelgessük folyton. Ráadásul, ha még éjszaka nyüszít, vonyít, mert fél és biztonságra vágyik, könnyen odavesszük magunk mellé. És ahogy telik az idő, egyszer csak észrevesszük, hogy a napi rutin befejező része az esti közös ágyba bújás. Van, akinek ez teljesen megszokottá válik, van, aki küzd ellene.

A gyereknél is hasonló a helyzet. Könnyelműen magunk mellé véve egyszer csak azon kapatjuk magunkat, hogy a hálószobai franciaágyat már nem is férjünkkel, hanem egy vagy több gyerekkel, plüssállatokkal és gyerekmintás ágyneműkkel osztjuk meg. Ahogy a kutyánál, úgy a gyereknél is érdemes már időben nemet mondani.

7. Szórakoztatás

Ha olyan kutyánk van, amelyik nem csak szunyókál és horkol egész nap a fekhelyén (vagy a kanapén), hanem egyfolytában a szájában hordozza kedvenc játékát, és ott sertepertél a lábunk körül, hogy dobjuk már el neki, netán még őrjítő módon sípol is hozzá, mit lehet tenni, játszani kell vele. Na, ez lesz a gyerekkel is. Amíg nem tud önállóan játszani, szórakoztatni kell. És egy újabb közös vonás: érdekes módon az ismerősök, rokonok előszeretettel ajándékoznak olyan játékokat a kutyának és gyereknek, amelyeknek szörnyen idegesítő hangja van.

8. Hasonszőrűek társasága

Azt gondolná az ember, a kutyás a kutyással, a gyerekes a gyerekessel jól elvan. De ez nagyon nem így van. A kutyások között nagyon sokan vannak, akik más kutyásokat nem bírnak elviselni (és viszont), és a gyerekesek között is sok szülő, anyuka van, aki nem bandázik/akivel nem bandáznak.

A kutyával való társas viselkedésünk utalhat arra, mennyire leszünk anyákkal bandázók vagy inkább magányos farkasok. Ha szívesen álldogálunk órákat a kutyafuttatóban beszélgetést folytatva boldog-boldogtalannal, nagy az esélye, hogy a játszótér lesz második otthonunk. Azok, akik kutyásként is inkább magányosan bandukolnak, valószínűbb, hogy a gyerekekkel is inkább ezt a műfajt választják, s a játszóterezés egy program, és nem életforma lesz.

9. Mindenki megmondja a tutit

Nem tudunk megfelelni mindenkinek, és ne is próbálkozzunk. Ha a kutyát télen felöltöztetjük, hogy ne remegjen a meleg szobából kilépve a mínuszokba, számíthatunk arra, hogy lesz, aki megmosolyog érte, míg más beszól, és előadást tart nekünk, hogy mennyire hülyeség, és elmondja, miért felesleges egy szőrös állatra ruhát húzni. Ha neki hiszünk, hamarosan azért állít majd meg valaki az utcán, hogy kérdőre vonjon, amiért ilyen felelőtlen módon nem óvjuk a kutya egészségét, és ruha nélkül vissszük ki a télbe.

shutterstock 87707374

Ugyanez lesz a gyereknél is. Ha van rajta sapka a tavaszi sétán, lesz, akinek nem tetszik, mert miért nem hagyom, hogy a lágy napsugár cirógassa a selymes haját/miért nem figyelek, hogy beizzad a sapka alá/hogy fog így elegendő D-vitaminhoz jutni. Ha viszont nem adok rá sapkát, akkor beszólnak, hogy úristen, meg fog fázni/úristen, miért nem óvom a káros UV-sugárzástól/úristen, szemébe süt a nap.

10. Utazás, kikapcsolódás

A kutyával nehéz nyaralni, étterembe, rendezvényre eljárni. Persze nem lehetetlen, némi előre tájékozódást igényel, meg kell tudakolni, hogy bemehetünk-e kutyával, kell-e külön fizetni utána stb. És persze meg kell szokni, hogy lesznek, akik ferde szemmel néznek ránk, csak mert kutyánk van, és egy helyen tartózkodunk. És mindezt attól független, hogy a kutya jól nevelten viselkedik és tiszta. Nem más a helyzet a gyerekkel. Ha étterembe megyünk vagy nyaralni, fel kell készülni, hogy gyerekbarát-e a hely, vannak-e gyerekeknek való kellékek (pl.: etetőszék, gyerekágy, pelenkázó), de még így is esélyes, hogy más vendégtársak rosszallóan néznek ránk, csak mert gyerekünk van. Mert valahogy sok ember fejébe az van bekódolva, hogy minden egyes gyerek rossz, hangos, neveletlen.

11. Vége az édes kettesnek

Amikor a párunkkal csak kettesben lennénk, amikor jó lenne nem 7-8-kor kikelni az ágyból, csak mert ki kell vinni sétálni a kutyát, amikor jó lenne, ha nem kéne magunkkal vinni nyaralni, mert ki tudja, hova ülhetünk be ebédelni, már kapizsgáljuk, hogy a gyerekkel sem lesz másként. Ha ő majd hajnalok hajnalán felkel, muszáj nekünk is, nincs mese. Ha nyaralunk, muszáj meg-megszakítani az utunkat, mert elaludt/felébredt, mert fáradt/túl élénk, mert éhes/szomjas/pisilnie kell. Persze, ha van olyan rokon, nagyszülő, aki bevállalja a kutya és/vagy gyerek felügyeletet, van esély, hogy néha-néha kettesben, mint a régi szép időkben egymással legyünk, de készüljünk fel, mindig lesz valami furcsa hiányérzetünk...

+ 1.Amikor jön a trónfosztás

Amikor egy kutyás családnak gyereke születik, a kutyát is meg kell ismertetni a helyzettel. Eddig ugyanis elég sok figyelmet kapott, és ez, főként a kezdetekben, megcsappan, átveszi a helyét egy apró, hangosan nyekergő embergyerek. Vannak kutyák, akik ezt nehezen viselik, megváltoznak, felhívják magukra a figyelmet, elkezdenek rosszalkodni, agresszívvá vagy mélabússá, netán beteggé is válnak. De ha figyelünk a kutyára is, és megbarátkoztatjuk a helyzettel, engedjük megszagolni a babát, benézni a gyerekágy rácsán, sokat beszélünk hozzá, simogatjuk, elvisszük magunkkal a babakocsis sétákhoz, nem valószínű, hogy gond lesz.

Amit sose felejtsünk el, a kedves, barátságos kutyánk, mérettől függetlenül veszélyes is lehet a gyerekre, ezért sose hagyjuk őket kettesben felügyelet nélkül, a legszigorúbb nézet szerint a gyerek hat éves koráig, a legenyhébb szerint az első néhány hónapban.

Blogmustra