SZÜLŐSÉG

Zombi lesz, aki nem látja az anyját a babakocsiban?

2012. december 28., péntek 11:58

Merre nézzen a gyerek, amikor a babakocsiban ül? Nem hangzik túlságosan lényeges kérdésnek, de miért pont ez lenne a gyereknevelés azon szeglete, amivel kapcsolatban nem dúl vallásháború? Ha egy kicsit is utánakérdezünk, kiderül, sokan vannak, akik abban hisznek, egy életre tönkretesszük a gyereket, ha képesek vagyunk úgy tolni a kocsiban, hogy nem lát minket a kölyök. Mások viszont abban hisznek, látja a gyerek az anyját épp eleget, legalább séta közben hadd nézelődjön egy kicsit.

stockfresh 501589 man-with-child sizeM

Szerintünk mindenki tolja úgy a gyerekét, ahogy akarja, az állítható ülésirányú babakocsi viszont akkor is nagyon praktikus, ha nem foglalkozunk a dolog lelki oldalával, hanem egyszerűen erősen tűz a délutáni nap.

Az első gyerek születése előtt, babakocsi vásárlásnál sokszor fel sem merül, hogy fontos lenne az ülésirány változtathatósága. Ezt a komolyabb daraboknál általában a tolókar elfordításával, és/vagy az ülés levételével és megfordításával érhetjük el. Az esernyőre csukható könnyű és praktikus babakocsik között még sosem láttam olyat, amelyben a gyerek velem szemben is utazhat. A kérdés, hogy merre nézzen a gyerek, ha babakocsizunk, vagy a hordozóban felkötjük, egyszerűnek látszik, ám eléggé összetett.

A változtatható ülésirány azonban attól függetlenül praktikus funkció, mit gondolunk a lelki hatásairól. A gyerek születése előtt nem merült fel bennem, hogy a nap például sokszor (reggel, délután) tűz olyan lapos szögből, ami ellen a kocsi állítható fedele nem véd. Ilyenkor tényleg sokkal komfortosabb neki, ha meg tudjuk fordítani, hogy ne vakítsa el a nap. Ennek a célnak az a funkció felel meg a legjobban, amikor az ülésirányt a gyerek kiszerelése nélkül tudjuk állítani.

Akik azzal érvelnek, hogy a gyereknek az anyját kell néznie, kutatásokra hivatkoznak. Két kutatás is azt igazolta, hogy ha a gyereket 1-3 éves korában a menetirány szerint, a szülőnek háttal utaztatják, annak negatív hatásai lehetnek, hiszen a kommunikáció gyérebb, - a szemtől-szemben helyzet sokkal inkább generálja a beszélgetést - , ez pedig a későbbi beszédfejlődésre is kedvezőtlenül hathat. Másfelől számolni kell azzal is, hogy a szülő arcát nem látó gyerek nem tudja leolvasni, hogy hogyan kell reagálni egy-egy szituációra, és egyedül marad, ami stresszesebbé teheti. Nem lehet túl jó érzés, hogy esetleges félelmükben nem tudnak elbújni, hanem „frontális ütköznek” egy számukra idegen, félelmet keltő dologgal. Azt is bebizonyították, hogy a pulzusszám megemelkedik azoknál a gyerekeknél, akik a korábbi, anyával szembeni utazás után az anyával háttal irányba lettek téve, sőt kevesebben aludtak el így, amit a biztonságérzet hiányával magyaráznak.

Legalább ennyien vannak viszont, akik egyszerűen saját tapasztalataik alapján a másik véleményt képviselik, és azt gondolják, a gyerek akkor is pontosan tudja, hogy ott vagyunk a babakocsi mellett, ha nem minket bámul egyfolytában. Egy, a mózesből kinőtt baba már nagyon szeret nézelődni. Számtalanszor lehet látni olyan, a menetiránynak háttal tolt gyerekeket, akik össze-vissza tekeregnek, a fejüket csavargatják, hogy lássanak is valamit a világból. Mert engem nem lát eleget a gyerek??? - nevetett fel egy rutinos többgyerekes anyuka ismerősöm, amikor elmeséltem neki a fenti elméletet.

Amikor eljött nálunk a sport babakocsi ideje, mert a mózes már kicsi volt, én már előre paráztam, hogy milyen rossz lesz, hogy nem látom az imádott gyerekem minden rezdülését. De a gyakorlatban ez nem volt ilyen rossz, pláne, hogy azt láttam, a gyerekem kifejezetten igényli, hogy kikerüljek a látóköréből. Olyan 9-10 hónapos lehetett, amikor egyre inkább felhúzta magát a kapaszkodó rúdra, és nézegetett, mutogatott. És tényleg láttam, egyértelmű volt, hogy nagyon is érdekli a világ. Ha felém fordítottam, kicsit próbált nézelődni, de aztán unalmában rögtön elaludt. Persze nekem háttal is sokszor ez volt, amikor a nézelődésben elfáradt, vagy nem volt mit látnia, akkor is elszenderült. Ha felém volt fordítva, ha nem, a különbség csak az volt, hogy zavarom-e a kilátásban vagy sem. Szerintem tudta, hogy ott vagyok, és ez már elég volt a biztonságérzetének.

stockfresh 927956 toddler-sitting-in-a-pram sizeM

Másokat látva, hallva szerintem nagyon egyénfüggő, kinek mi az igénye, általánosítani most sem lehet. Például lakik a közelben egy nagymama, aki az anyuka helyett van gyesen. Nap mint nap látom, ahogy egy high-tech, magas Stokke babakocsival tologatja a másfél éves unokáját, aki mindig szemben a nagyanyjával ül - és háttal utazik. A nagyi lelkesen magyaráz, dúdolászik neki, de a gyerek csak össze-vissza forgolódik, látszik, hogy nem ezt akarja. Inkább nézné a környezet, mint a nagymama sziluettjével kitakart világot, azt is háttal. Aludni még sosem láttam, pedig sokszor összefutunk.

És akkor még az anyákról nem is beszéltünk, akik maguk is nagyon külöbözőek. Tudom, hogy vannak olyan szülők, akik a babakocsiba tett gyerekekkel sétálgatást, ügyek intézését egyfajta kikapcsolódásnak élik meg, amikor a gyerek jól elvan, netán alszik, és örülnek, hogy egy kicsit fellélegezhetnek, a maguk gondolataiba merülhetnek.

De meg kell említeni azokat az anyákat is, akik egyáltalán nem viselik jól, ha a gyerek arcát nem látják. Egyesek össze-vissza görcsölnek, hogy vajon mit csinál a gyerek éppen, és nem történik-e baja. Én már túlzásnak gondolom a tízméterenkénti megállást és ellenőrzést, de az is idegesítő tud lenni, amikor mások szólnak, hogy a gyerek orra folyik, vagy a szemébe csúszott a sapkája.

Kengurú, kendő, gyerekhordozó

De a menetirány kérdése nemcsak a babakocsinál, hanem a hordozáskor is felmerül. Itt már a lelki és mentális tényezők mellett komoly egészségügyi kockázatokról is szólhatunk. Nemrég az egyik hordozókendős oldalon láttam, hogy kész kampányt folytatnak a Háttal ne! felhívással. A különféle gyerekhordozókban, kendőkben, kengurukban a gyerekek menetiránnyal megegyező hordását - amellett, hogy sokan érzelmileg sem találják jónak- azért ellenzik, mert az így hordott gyerek a nem megfelelő súlyeloszlás miatt egészségkárosodást is szenvedhet.

Az a gyerek, amelyik nem a szülőre simulva, hanem háttal neki jóformán csak lóg, megterheli a gerincét, ami gerincferdüléshez vezethet, s ez az ágyéki csontokat is eldeformálhatja, mivel a láb nem békatartásban van, ami az optimális lenne. Azt hiszem, ezek elég komolyan hangzó érvek, és akin már lógott gyerek úgy, ahogy nem szabadna, maga is érezte, hogy valami nem stimmel. Én emlékszem, kezdőként pár perc múlva visszafordítottam a nekem háttal kenguruba tett gyereket, mert éreztem, hogy csak úgy fel van rám lógatva, és ez nem jó neki, ráadásul nekem is kényelmetlen volt. Ehelyett, ha ő nézelődni akart, akkor a hátamra kötöttem fel, mint amikor a kismajom kapaszkodik anyja hátára.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.12.28 13:06:35zoldmandula33

    Az utolsó két bekezdés egyeztetésre kerül ortopéd orvossal/bármely más szakorvossal, mielőtt posztoltad? Én pár helyen (dokiknál, 2x a csípőszűrésen) rákérdeztem adandó alkalommal, és egyikük sem erősítette meg az itt leírtakat ilyen formában (sem).
    Valószínűleg amúgy hosszú órákig, nap nap után kellene így hordoznod, hogy esetleg baja legyen. Nem mellesleg, ahogy az egyik dokink rámutatott, a képen a gyerek már réges régen kinőtte azt az újszülött méretű hordozót, tehát már elég kényelmetlen lehet neki, akárhogy teszed bele.
    Aki nem tudja miről van szó, íme pl itt:[link]

    Ezt az egészet meg lehetett volna írni maximum 3 bekezdésben, kicsit összeszedettebben, egyszerű, de elegáns mondatokkal, az ilyen felesleges, erőltetett klisék nélkül, mint pl.:
    "Egyesek össze-vissza görcsölnek, hogy vajon mit csinál a gyerek éppen"

    A maradék időt meg a gyerekkel tölthetted volna:)

  • 2012.12.28 13:22:54ép test ép lélek

    @ zoldmandula33: Kétgyerekes anyaként az a tapasztalatom, az orvosok jó része egymásnak simán ellentmondó információkat képes állítani, sőt már többször belefutottam olyan véleménybe, ami egyértelműen egy éppen hasraütésszerűen született válasz, mögötte semmiféle gyakorlati tapasztalat, ismeret nem volt. Akár hordozókendővel kapcsolatban is. Szóval szerintem nem kellene mérget venni arra, amit neked mondott, bár ha jól értem, és látom a linkről tett megjegyzést, az a doki nem hordozópárti, talán mert nincs közeli kapcsolat ezzel a dologgal, sosem járt utána a témának, csak hallott róla, és már meg is van a véleménye.
    Egyébként nekem volt többféle hordozónk, és a kenguru az tényleg gáz, csak bele kell tenni a gyereket háttal, és érzi az ember, hogy valami nem okés, mert nincs semmi kitámasztása a gerincnek és himbálózik a szerencsétlen, mintha egy ejtőernyővel éppen landolna. Most mondja erre bármilyen okos ember, hogy nem árt egy kisbaba (pl. egy fél-egy éves) gyereknek????!!!!

  • 2012.12.28 13:25:21zoldmandula33

    A kengurunak is van használati utasítása. El kell olvasni:)
    Értem, amit írsz, de azt gondolom, hogy ilyen fórumon ilyet leírni azért elég veszélyes lehet orvosi vélemény (minimum idézete) nélkül.

  • 2012.12.28 13:28:40gchg

    Hála a jó égnek, hogy VAN orvosi vélemény, Wolfram Hartmanntól, a Német Gyermek és Ifjúsági Orvosok Szövetségének elnökétől.:
    [link]
    az arccal kifelé hordozás káros lehet, hiszen a lábak a saját súlyuknál fogva lógnak, ez pedig a még puha, könnyen formálható csípőízületeknek nem tesz jót (nem az optimális pózban vannak a lábak). Ugyanez a helyzet akkor is, ha a hordozóeszköz alja túl keskeny (nincs meg a térdhajlattól térdhajlatig érő alátámasztás). Ez van a "hagyományos kenguruknál", amiket a bababoltokban árulnak.

    Sokkal helyesebb a babákat felhúzott térdekkel és enyhén terpesztett lábakkal, valamint a hordozó személy felé néző arccal hordozni.

  • 2012.12.28 13:40:15ép test ép lélek

    @ gchg: hát éppen nagyjából EZ van leírva a cikkben. Aki ebből nem érti meg, vagy kevésnek találja az infót, az menjen gyógytornásznak, ott biztosan elmélyülhet ebben. Most mondhatnám én is zöldmandula nagyon béna idézetét: "A maradék időt meg a gyerekkel tölthetted volna:) "

    ".... Itt már a lelki és mentális tényezők mellett komoly egészségügyi kockázatokról is szólhatunk....A különféle gyerekhordozókban, kendőkben, kengurukban a gyerekek menetiránnyal megegyező hordását - amellett, hogy sokan érzelmileg sem találják jónak- azért ellenzik, mert az így hordott gyerek a nem megfelelő súlyeloszlás miatt egészségkárosodást is szenvedhet....Az a gyerek, amelyik...háttal neki jóformán csak lóg, megterheli a gerincét, ami gerincferdüléshez vezethet, s ez az ágyéki csontokat is eldeformálhatja, mivel a láb nem békatartásban van, ami az optimális lenne. "

  • 2012.12.28 13:40:17gchg

    Jut eszembe: háti hordozás ellen gyakran szoktak azzal érvelni, hogy nem látom a gyereket. Nos, aki kifelé tolja babakocsiban, ráadásul kinyitott kupolában, az talán jobban látja? Én viszont érzem minden lélegzetvételét. És van tükröm. :)

  • 2012.12.28 13:50:33Mille38

    Túl azon, hogy gyermekpszichológus anyósom az első perctől kezdve a szemben történő tologatásra helyezte a hangsúlyt, én szerettem is beszélgetni a gyerekeimmel séta közben. Háttal csak úgy másfél-kétéves koruk táján fordítottam őket, amikor már tényleg érdekelte őket a külvilág.
    Az biztos, hogy szerintem az érzelmi neveléshez hozzátartozik a sok kommunikáció a gyerekkel, amire minden alkalmat érdemes megragadni, többek között a sétákat is.

    (Csak részben kötődik ide, de kifejezett kommunikációs törésnek érzékeltem később azt is, amikor elkezdtem autót vezetni és ők már a hátam mögé kerültek plusz még másra is kellett figyelnem.)

  • 2012.12.28 14:52:26zoldmandula33

    Jó hát ezekről most az jut eszembe, hogy egyértelműen a szülő neveli a legtöbb gátlást a gyerekébe. Még jó, hogy csak a sajátjába.

    @ ép test ép lélek: remélem, ilyen vehemenciával neveled a gyerekeidet is. Biztos jót tesz nekik hosszú távon:D

  • 2012.12.28 15:23:56némafilm

    napi hány órát/percet tölt/ött a gyerek efféle alkalmatosságban? az enyém keveset, mondjuk nem vagyok az a korzózó fajta, háttal ült nekem, talán zombi lesz, szeret harapni. applikáljátok a szélvédőre is, legyen kontakt mindenképpen.

  • 2012.12.28 15:44:36Vattacukker

    Mi mindent kiprobaltunk, nekunk a kendos megoldas eppenannyira nem jott be, mint a kenguru. Szerintem mindegy, hogy hattal vagy szembol, hiaba volt merevito, meg egy csomo allitasi lehetoseg, mi, a 2. "kirandulas" utan beraktuk a szekreny aljaba es azota is ott porosodik. Lehet, hogy a mi hyperaktiv mazsolankkal volt gond, de nekem ugy tunt egyaltalan nem ertekeli a kengurut. :)

    Amugy mennyivel klasszabb lenne is lenne, ha a velemenyeket eszervekkel tamasztanank ala es nem gyeren sikerult banto szemelyeskedessel probalnank onigazolni.... -.-

  • 2012.12.28 16:06:41kismorgó

    Úristen, akkor elromlott a gyerekem?! Nem kommunikáltam vele szünet nélkül séta közben, és kifelé fordítottam...
    Az autóban mit csináljak vele? Kössem ki a motorháztetőre, hogy szemben legyen és beszélhessek hozzá?

  • 2012.12.28 16:09:40panka

    Én a hátuk mögött toltam a gyerekeimet, mert olyan volt a babakocsi, és mégis mind a kettő könnyen teremt kapcsolatot, kifejezetten jól kommunikál, és bizalommal van az emberek iránt. Nehéz komolyan venni ezt a problémát, de aki szeret izgulni, annak hurrá, újabb lehetőség :)

  • 2012.12.28 16:59:03göndörödő macskaseggszőr

    kismorgó: ezen behaltam :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

    és igazad is van

  • 2012.12.28 17:05:00R2D2 & C3PO

    Panka!

    Ez nem igazán jó érv.
    Én ambivalensen kötődöm és könnyen létesítek kapcsolatokat. De szoros, együttélést csak 30 fölött sikerült, mikor már nagyjából képben voltam azzal, hogy a szüleim mit k_rtak el, nem kicsit, nagyon...

    Én befelé fordítom...

    Mondjuk a gyerek sem a hordozókat, sem a babakocsit nem igazán kedveli, csak elviseli ideig-óráig. A legjobban karban szeret lenni, mikor izommal cipelem és a testemhez kell jól szorítanom, hogy ne essen le. És ez ad neki a lehető legtöbb szabadságot, hiszen azonnal korrigálom, ha kihajlik, vagy előre hajol. Az egyébként érdekes, hogy ha nem én cipelem, akkor kifelé is teszik, de olyankor is felém fordul. ;-D

  • 2012.12.28 17:19:12pc guru-e vagyok

    Én így is, úgy is toltam. Mikor hogy. Sosem tudatosan, sosem gondolkodtam ezen.Max. ha aludt, inkább felém fordítottam, ha volt mit nézni, akkor kifelé. Ha nem tetszett neki, úgyis szólt, bár ilyenre nem emlékszem.

  • 2012.12.28 18:10:12Androsz

    Igazán jó megoldás az lenne, ha a kocsiban a menetiránynak oldalt ülhetne, és ha akarja, odakapja a fejét, hogy meggyőződhessen arról, hogy a mama még mindig ott van, egy picit távol, de elérhető távolságban, vagyis a biztonság nem tűnt el teljesen.

  • 2012.12.28 18:11:04Androsz

    "Ha felém fordítottam, kicsit próbált nézelődni, de aztán unalmában rögtön elaludt."

    Ez is egy lehetőség. Mondok egy másikat: a gyerek már hulla fáradt a sok impulzustól, de elaludni csak akkor mer, ha téged is lát. Ha nem lát, akkor is elalszik, de esetleg csak akkor, amikor már fizikailag nem bírja tovább, az aggodalma ellenére. Igazold, hogy ez kizárt, ha azt akarod rá mondani, hogy ez nem így van. Nekem ez a verzió életszerűbb.

    "azt gondolják, a gyerek akkor is pontosan tudja, hogy ott vagyunk a babakocsi mellett, ha nem minket bámul egyfolytában."

    Másfél éves gyereknél ez már elképzelhető. De egyáltalán nem szükségszerű, ráadásul ha valamitől megriad, akár csak egy pillanatra, nincs ott az anyja, aki felé a kezét nyújthatná, akinek kimutathatná a nyugtalanságát, és bizony, színigaz: akinek a viselkedéséről láthatná, hogy ez most ijesztő dolog volt-e. Az anyát is zavarhatja, hogy nem látja a gyerekét, de a gyereket sokkal jobban zavarja, hogy az anyját nem látja. Az, hogy "tudja, hogy ott van", óriási tévedés. Nagyon sokáig érvényes számára az a teljesen kézenfekvő tény, hogy ha az anyját nem látja, akkor az nincs. Eltűnt. Aztán megint feltűnik. Kifejezetten meg kell tanulnia azt, hogy ez egy lehetőség, hogy létezik egy "kint" is.

    Csak képzeljétek magatokat a helyébe. Ültök a kocsiban, előttetek zajlik az érthetetlen világ, és egyszer csak megindul veletek a kocsi. Nem tudjátok, hogy mitől, azt sem tudjátok, hogyan állítsátok meg, és csak mentek. Rohannak szembe az emberek, pár centire előttetek ugranak csak el előletek, és ez záporozik felétek hosszú időn át, a mama pedig nincs ott, sehol sincs, nincs mama, egyedül vagytok az elvadult, ijesztő világban. Hogy tetszik? Ugye jól érzitek magatokat?

  • 2012.12.28 18:17:03Androsz

    Gyakori szokás mindenfélében a "természetességet" dicsérni, szembeállítva valami modernnel. Ne csak a rostos élelmiszerre és a természetes eredetű samponra tessék figyelni, hanem arra is, hogy a gyerek egy okos kicsi majom. Modern képességekkel és ősi alapokkal. Az, hogy villámgyorsan megtanul beszélni, mert az utánzás ösztöne kiválóan működik, nem jelenti azt, hogy az ősi félelmeket és az ősi világlátást is leváltotta benne a racionális gondolkodás.

  • 2012.12.28 20:09:22tucsok13

    Két gyerekem van, ha mindkettővel teljesen más tapasztalatom van. Tudnék érvelni bármelyik oldalon... szerintem egyszerűen figyelni kell a gyerek jelzéseit és annak megfelelően cselekedni, ennyi.. Nekünk a kenguru csak a másodiknál vált be, viszont ő kizárólag kifelé volt hajlandó megmaradni benne, befordítva üvöltött. Más kérdés hogy viszonylag ritkán használtuk, akkor viszont nagyon jó szolgálatot tett.
    Én azt mondom nincs nagy igazság és örök recept - majd a gyerek megmondja mi jó neki.. egészen kicsi koruktól kinyilvánítják a tetszést-nem tetszést, csak figyelni kell rájuk.

  • 2012.12.28 21:21:34DonnaQ

    nem hiszem, h lenne ultimate módszer - nálunk, amíg mózes volt, addig értelemszerűen felém fordulva voltak, aztán ülőrészben egy ideig szemben (amíg aludtak séta közben), aztán amikor már inkább csak A-ból B-be eljutáshoz használtuk a kocsit, akkor kifelé, ekkor már inkább a külvilág érdekelte őket helyettem (forogtak kifelé folyton).
    Kenguru dettó: amíg képesek voltak aludni benne, addig inkább befelé, amikor már csak a közlekedés volt a cél, akkor kifelé. (üvöltött befelé - egyébként ebben az időszakban már annyira hosszú és nehéz volt, hogy sokáig nem lehetett így vinni). Amúgy a nagy 4 éves, elég sokat kenguruzott, és nem tűnik úgy, hogy bármit elrontottam volna az izomzatán - elég pöpec a mozgásfejlődése, ember legyen a talpán aki tartja vele a tempót konkrétan....

  • 2012.12.28 21:25:36DonnaQ

    ja és: szörnyen irigylem azokat, akik kétéves gyereket képesek babakocsiba berakni még. Nekem a nagynál 15 hónaposan már csak a futás jutott a motor után (konkrétan sikított a babakocsi láttan), és a kisebbik se lesz sokkal lemaradva jelen állás szerint....

  • 2012.12.28 23:35:42bvb09

    Ilyen cikkek után érzem, hogy néha szükség van a háborúkra...

  • 2012.12.29 00:04:19velizar

    őszintén irigylem a problémáitokat, hogy még erről is képesek vagytok cikket írni.

  • 2012.12.29 12:53:10pc guru-e vagyok

    @ velizar: Most komolyan azt hiszed, a médiamunkások saját véleményüket, vágyaikat írják le nap mint nap? Talán nem azt, amit az olvasók elolvasnak, de legalább rákattintanak a címre mert 1.érdekli őket, 2. felháborodnak rajta...? Utóbbi esetben az újságírók elégedetten hátradőlve ülnek az irodai székben, és röhögnek a sok veszekedő, fröcsögő kommentelőn :)))) So it goes....

  • 2012.12.29 13:04:02kjfwiáklkdngaá-k

    :-) Mókás, hogy most mosolygok a cikken, pedig az első gyerekemnél még komolyan elgondolkoztam volna a témán. Ugyanis folyton azt lestem, lélegzik-e még, nem esett-e ki a cumi, nem csúszott-e bele a sapka a szemébe, nem nyelt-e be egy szöszmöszt stb. Ahogy az az első gyerekeseknél lenni szokott. A másodiknál már nem paráztam mindenen. Háttal toltam. Valahogy úgy érzem a cikkből is, meg a hozzászólásokból is, hogy úgy képzelik el a helyzetet, mintha anya elérhetetlen távolságból tolná a gyereket, az meg magára maradna a nagy, szörnyű, félelmetes világban. Viccesnek találom, mert ott lépkedtem mögötte egy lépéssel, beszéltem hozzá, tehát hallotta a hangomat. (sokan hülyének néztek, de kit érdekel?) Időnként odanyúltam, simogattam, igazgattam amit kellett. És ha látni akart, elfordította a fejét:-) Ugyanis van neki nyaka és forog a feje:-) Rám tud nézni, csekkolni a reakciómat egy hangos, dübörgő félelmetes hang hallatán, vagy egy ijesztő látvány esetén. Ilyenkor meg is beszéltük, hogy mit hallott, látott. Pár alkalom után már ő mondta. Amikor meg kisebb volt, jórészt aludt a kocsiban. Szóval megértem mindkét tábort, mindenki tolja úgy, ahogy jó neki, de ne csináljunk ebből ekkora drámát:-)

  • 2012.12.29 17:28:54Runo

    kjfwiáklkdngaá-k! Ez így rendben is van,d e amikor az anya fülében ott az agybadugós fülhallgató, és 10 méterről már hallom mit hallgat, akkor azt hiszem nem igazán van összhangban a gyerekkel...

  • 2012.12.29 18:35:21kjfwiáklkdngaá-k

    Na jó, de az meg már egy másik téma, hiszen itt alapból arról van szó, hogy a gyerek sérül-e, ha háttal van az anyjának. (babakocsi tolás közben) Minden gyerek sérül, és nem csak a babakocsiban, ha az anyja 0-24-ben a technikai kütyükön lóg gyereknevelés helyett. Extrém esetben persze. Hiszen én is itt ülök a gép előtt:-) Bár az enyém éppen alszik.

  • 2012.12.29 18:50:17lüke

    nem kell ehhez pszichológusnak lenni,tanulmányt irni
    hanem logikus tény: egy csecsemöt, aki az anyja kezeiben van egész nap, nem lehet háttal
    tologatni csak tete a`tete( vagy face to face a könnyebb megértésért)

  • 2012.12.29 23:32:22Androsz

    @kjfwiáklkdngaá-k: "Időnként odanyúltam, simogattam, igazgattam amit kellett. És ha látni akart, elfordította a fejét"

    Te ezek szerint megtaláltad a feltehetőleg jó megoldást. Hogy mennyire jó, azt ugyanis talán sosem tudhatjuk meg, mert egy ember lelkét olyan követhetetlenül alakítja a sok változó már pici kortól, hogy amikor később az illetőnek valami lelki sérülésére derül fény, már igazából kitalálhatatlan, hogy mik vezettek odáig. Az, hogy a gyerek a babakocsizás időszakában inkább jó vagy inkább rossz ingereket kapott-e, csak találgatható. De a józan ész, és a saját empátiánk segíthet megközelíteni a jó megoldást. Te is így tehettél.

    Amiről itt szó van, természetesen a kevésbé odaadó vagy ügyes szülő viselkedése lenne. És az olyan babakocsié, amelyből nem lehet rálátni a szülőre. Hiszen a gyereknek elegendő lehet annyi, hogy amikor ő akarja, ránézhet a szülőre, a már elmondott okokból, és egyáltalán nem a folyamatos kontaktus a megkívánt.

  • 2012.12.30 19:59:37gitka60

    Még szerencse, hogy abban az időben, amikor én toltam a gyerekeimet a sportkocsiban, nem voltak ilyen "okos" cikkek. Sírva fakadtam volna, hogy most akkor merre is forduljon a gyerek?
    Egyik sem lett zombi.
    Egyébként a mai anyukák - van azért kivétel - ezzel foglalkoznak a legkevesebbet. Több időt töltenek műkörmösnél, plázában, barátnőkkel, szoláriumban. Akkor ne azzal foglalkozzunk már, hogy a sportkocsiban az anyját nézze a gyerek vagy sem... Szerintem jó néhány gyerek az anyját otthon sem látja...

  • 2012.12.30 23:07:29csib

    kjfwiáklkdngaá-k

    Szerintem attól is sérül a gyerek, ha a kütyük helyett az anyja egész nap rajta lóg és nem hagyja békén egy percre sem. Olyannyira, hogy még séta alatt se nézelődhet kedvére a szép színes és érdekes világban, hanem anyja fejét bámulhatja ismét.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta