SZÜLŐSÉG

Miért szültél te hét gyereket?

2012. augusztus 25., szombat 09:27

Eszter és Gábor sikeres, életvidám házaspár. Gábor vállalati pénzügyes, Eszter otthon van a gyerekekkel, nagymama a szomszédban. Arany élet igaz? És ha azt is elárulom, hogy több náluk a gyerek, mint a Jolie-Pitt házban? Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem gyakran találkozom ekkora családdal.

Miért van nektek hét gyereketek? És hány évesek?

Gábor: Sorban három lányunk (15, 13 és 12 évesek), két fiunk (9 és 6 évesek) és még két lányunk (5 és 2 évesek) van. Épp ennyit szerettünk volna. Kicsit meredeken hangzik, de ez a helyzet. Természetesen nem tűztünk ki ennyit mindjárt az elején. Az első kettőben-háromban már az elején biztosak voltunk, aztán mindig csak még egyet terveztünk.

Eszter: Az újszülöttnek mindig örül az ember, aztán megnőnek, „megöregszenek”, és más miatt lesznek szeretetreméltóak – éppen járni, beszélni tanul, vicceseket kérdez stb., de akkor meg hiányzik a kicsi a családból. Ezért (is) lett 7 gyerekünk.

Most már eldöntöttem magamban, hogy nem szeretnék több babát szülni, de ettől a döntéstől időnként még mindig fáj a szívem, néha irigykedve nézem a csecsemőket.

Milyen szempontokat mérlegeltetek, amikor újabb és újabb gyerekeket vállaltatok? Hogy bírt Eszter ennyi terhességet/szoptatást?

Gábor: egyedül élni, ugye, általában vacak dolog, és úgy láttuk, hogy egy testvérrel sokszor nehezebb bírni, mint többel. A több testvér már társaság, gazdagabbak az emberi játszmák lehetőségei, könnyebben talál társat a gyerek játékhoz, konkrét programhoz vagy akár csak panaszkodni is. Több testvér között a szélsőséges polarizálódás, ellenséggé válás is ritkább – legalábbis így tűnt nekünk. Ezért szerettünk volna több gyermeket már az elején.

A nagycsaládi hátország rendben volt (ez fontos: szövetségesek nélkül gyakran nagyon nehéz családot működtetni), ekkor még mind a négy nagyszülő élt, a munkámat elismerték a cégnél, tehát az anyagi feltételeket is biztosítottnak láttuk.

A szempontok idővel változnak: később már nem csak azt kellett mérlegelnünk, Eszter bírni fogja-e, hanem a nagyobbak szempontjait is: győzzük-e figyelemmel az iskolai tanulmányokat, a különórákat, a serdülőkort. Kettőnk közül én vagyok a hiúbb, tehát inkább nekem jut olyasmi eszembe, nem leszek-e mondjuk túl nagypapás Sára szalagavatóján.

A legújabb szempont az, hogy az idősebbek önállósodnak, sem programot nem kell nekik szervezni, se barátokat, se hozni-vinni. Szóval van, ami idővel bonyolódik, és van, ami egyszerűsödik, saját pályára áll.

Eszter: Belőlem mindig rengeteg tartalékot szabadít fel, ha olyanokra gondolok, akik nálam ezerszer rosszabb körülmények között élnek, éltek, vállaltak-neveltek gyermekeket. Most is úgy érzem, hogy amit csinálok, az nem nagy szám, hiszen nem Afganisztánban, nem a Rákosi-rendszerben élek. A negyedik gyermekünk előtt – konkrétan emlékszem – Esterházy Harmonia caelestisét olvastam, s elszégyelltem magam: én itt a jólét és szabadság tengerében „vergődöm” egy negyedik gyermek jövetelétől? Az Esterházy család hogyan merte vállalni akkor a négyet?

stockfresh 274520 resting-children sizeM

Ti mekkora családból jöttök?

Gábor: Mi viszont (véletlenül szintén) heten vagyunk testvérek. Az általános iskolában egyetlen osztálytársam sem volt, akinek egynél több testvére lett volna. Gondolhatod, hogy volt idő, amikor vércikinek találtam a családomat, főleg, hogy nekem úgy tűnt, hogy egyedül nekünk nincs autónk abban a káderdűlői általános iskolában…A gimnáziumban már más volt a helyzet, az osztályátlag 3 gyermek/család volt.

Eszter: Csak egy bátyám van, és viszonylag nagy a korkülönbség köztünk (majdnem 5 év). Ez már majdnem egyke-érzés. Én kicsit pörgősebb életre vágytam.

Hogyan lehet bírni energiával egy ekkora családot? Hogyan jut idő és figyelem mindenkire, emellett a munkára, háztartásra?

Gábor: szerintem jelentősen csökkent az alvásigényünk. Nem tekintem magam sem hősnek, sem áldozatnak, egyszerűen ez van. Kissé fel is gyorsultunk, illetve bizonyos dolgokról tudjuk, hogy alaposan rájuk kell szánni az időt (pl. bringás nyaralásra, sítúrára indulás stb.).

Új fejlemény, hogy már nagylányaink is jól bírják az éjszakázást. A beszélgetés, zizegés, fészbúkozás nem ér véget a kicsik ágyba zavarásakor, ellenkezőleg, épp akkor kezdődik. Persze sokszor fárasztó, de ez az ő saját idejük velünk, mert a nappalaikat az iskola és a különórák sokkal jobban beosztják. A délután pedig inkább a kisebbeké. Vidéken dolgozom, sokat utazom. Eszter nagyon megértő, de azért megérzi, hogy este hatkor vagy fél 8-kor érek haza.

Apósomtól, a pótnagymamától és szüleimtől sok segítséget kapunk pl. óvodába, különórákra szállításban, gyerekek nyaraltatásában, illetve lefoglalásában, amikor mi nyaralunk. Eszter időről időre egyik sógornőnkkel szövetkezik: a kicsi(k) hetente egy napot ott töltenek. Főleg ez alkalmas arra, hogy rendbe szedje a háztartást.

Eszter:Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok túl pedáns. Hozzánk nem lehet bármikor betoppanni, mert sokszor nagy a zűrzavar. Volt olyan nyár, amikor azt éreztem, csak annyit tudok biztosítani, hogy mindenki időben kapjon enni. Szerencsére kertes házban lakunk, s ez óriási segítség, hogy pl. újszülöttel nem muszáj naponta játszóterezni. Egyébként az energia minden estére elfogy, de még sosem volt olyan reggel, hogy pesszimistán ébredtem volna fel. Nagyon jó új napot kezdeni, 14-16 óra rengeteg idő.

És hogy lehet ezt bírni pénzzel?

Gábor: Vállalati pénzügyesként – „magyarul” treasurerként – dolgozom, ez tisztes megélhetést biztosít. (Persze tudom, így könnyű.) Nem kell beosztással élnünk, hogy kijöjjünk fizetésnapig. A takarékosság inkább tudatos döntés. Igyekszünk nem költeni fölösleges dolgokra, csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat. Egyelőre úgy tűnik, a gyerekek is veszik a lapot, elfogadják ezt a játékszabályt.

Eszter: Elvétve megyünk külföldre, a hullott almából lekvárt főzünk, új ruhát nemigen veszünk. Igen, van gyerekünk, aki ezt nehezményezi. Remélem, később megérti, hogy nem kell mindent megvennünk, amit megvehetnénk, és a társadalmi marakodásból a legtöbbet kiszakítanunk. Ezzel a szolid önkorlátozással tartozunk azoknak, akiknek semmijük sincs.

Hogy élik meg a gyerekek ezt a "szokatlanul" nagy családot? Kapnak erre vonatkozóan kérdéseket? Vannak válaszaik?

Gábor: A gyermekeinknek könnyebb dolga van, mint nekünk volt, mert a környezetükben (a rokonságban, az egyházközségben, az iskolában) sok nagycsaláddal találkoznak. Szóval látják, hogy ez az életforma megvalósítható. Szerintem nem is nagyon kapnak kérdéseket. De ha kérdezgetnék őket, valószínűleg azt válaszolnák, hogy nagy kaland az egész, az ember sohasem unatkozik, csak néha nagy a zaj és a rendetlenség.

Ma este, a vacsoránál rögtönöztünk egy kis közvéleménykutatást, milyen nagycsaládosnak lenni. Íme:

Zsolt (6): Rossz. Mert csak egy fiútestvérem van, és ha hazajövök az óvodából, és Barni nincs otthon, jön a semmittevés. Viszont sok mindenkitől megkérdezhetem, amit még nem tudok.
Barni (9): szeretném, hogy legyen egy bátyám, akivel folyton verekedhetek. Ha valakinek nincs testvére, akkor nem jó játszani.
Dorka (5)
: én pedig szeretnék még három fiútestvért.Vagy még négy fiútestvért!
Réka (15)
: Kevesebbet shoppingolunk anyámmal a Mammutban, de nem hiányzik. Kívülről úgy tűnik, hogy ránk kevesebb energia jut, pedig én jól érzem magam. Nemigen kérdezik meg, milyen, hogy sok testvérem van, de akinek kevés, az inkább irigykedik, hogy milyen jó nekem. A nagycsaládos szülőkben több az energia. Úgy látszik, megkapják a nagyobb feladathoz az erőt. Örülök, hogy nem „lekvárok” a szüleim.

Réka: A nagycsalád növeli a kreativitást, erősíti mások elfogadását és a tűrőképességet. Nyitottabbá tesz.
Gábor: De ez azért kicsit elméleti válasz, nem? Ugye, nem erre gondolsz, amikor hazajössz este? Réka: Oké. Hazajövök és rám mosolyog kishúgom, kisöcsém. Vidám az élet.

Hogyan mozogtok együtt ennyien? Hogyan laktok együtt ennyien?

Gábor: Két autót használunk (némi lelkiismeret-furdalással), egy ötszemélyes kisautót és egy kilencszemélyes buszt. Az utóbbiban bőven elférünk – mondjuk, a biciklik felszerelését utálom. Az iskolához szinte saját BKV-buszjáratunk van, összesen ha kétszáz métert kell gyalogolni, így a hétközbeni csapatmozgatás nagyja le van tudva. Ha használható a vonatközlekedés, azzal megyünk vidékre.

Szüleimmel tíz éve – hosszabb különélés után – közösen vettünk egy kertes házat Budán. A többgenerációs együttélés nem kényszer volt, hanem közös döntés. Külön házrészben lakunk, nem egymás hegyén-hátán. Nagyon bevált, óriási az élet a házban, testvéreim és családjaik is sűrűn felbukkannak.

A mérlegnek itt is biztosan két serpenyője van. Miről mondotok le, és mit kaptok cserébe?

Gábor: Miről is mondunk le? Például nem értünk rá meghízni. Nincsenek hobbijaink (vagy csak elméletben), nem járok sörözni és focizni (persze könnyű nekem, mert nem is szeretem, illetve nem tudok). Távolabbi barátainkkal nagyon hézagos a kapcsolattartás, ez kicsit jobban hiányzik, de még pár év, és jobban ráérünk majd.

Kettőnk kapcsolatának ápolására viszont jóval több idő kellene. A feleségem ugyanis a legjobb barátom is. Azért itt is haladnak a dolgok. Másfél éve táncolni járunk, hetente két órát – vicces, hogy egyetem alatt, gyerekek nélkül nem jött össze, most viszont igen. Emellett évente egy-két alkalommal tudunk néhány napra kettesben elvonulni.

Mit kapunk cserébe? Nagyon jó, amíg kicsi van a háznál, az egyik legjobb dolog a világon. Már tizenöt éve élünk ebben a meg-megújuló csodában, ez óriási ajándék. A kaland nagyobb gyermekeinkkel folytatódik. Nem érünk rá magunkkal foglalkozni, de ez szenzációsan jó dolog: állandóan észreveszünk, meghallgatunk, megértünk (legalábbis remélem). Így nehéz elkényelmesedni, lelassulni, befelé fordulni. Nem rossz, nem?

Aztán: folyamatosan meg kell oldani valamit (szomorúság, összeveszés, iskolaundor stb.), szerintem ez minket is nevel. Nem biztos, hogy jobb emberek lettünk tizenöt év alatt, de rengeteg hétköznapi lélektani tapasztalatot szereztünk, amelyek egyikét-másikát használni is tudjuk.

Ha egy-két gyermek nincsen otthon, az inkább érdekes, újraosztódnak a szerepek. Ha hárman hiányoznak, már mindenki aggódva tekinget körbe: húha, de kevesen lettünk! És elég vacakul érezzük magunkat. Amikor aztán újra együtt a banda, akkor tudjuk, hogy helyreállt a világrend. Jó együtt. Nos, elsősorban ezt kapjuk cserébe. .

Eszter: A lemondási lista nálam elég hosszú. Csak néhányat említek fontossági sorrend nélkül: szabadidő, olvasás, utazás, karrier, sport, egyedüllét. Szinte minden. Cserébe 7 csodás gyereknek vagyok az ANYJA! Belőlem bújtak ki! Tiszta csoda. Szerethetem őket, szeretnek engem, bíznak bennem, okosak, szépek, aranyosak. Most még sokszor veszekednek, de összetartóak lesznek, erősek és boldogok.

Van kérdés? Jöjjön kommentben!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.08.26 12:16:54tea fan

    váj mí
    Életbiztosítás jó ötlet, főleg ha a jó fizetésből magas összegre futja.
    Viszont betegség és munkanélküliség (ez utóbbi jelen esetben nem tűnik valószínűnek, de teljesen kizárni sem lehet) esetére is kellene valami B terv.

  • 2012.08.26 12:33:47váj mí

    tea fan
    A munkanélküliség ellen szerintem nem igazán van bombabiztos terv, bár az apuka munkája nem a tucat-melók közül való, így talán ez nem fenyegeti őket. A betegség meg? Hm, feltételezem, nem "egyszerűbb" betegségekre gondoltál, amiből előbb-utóbb felgyógyul az ember, hanem valami olyanra, ami esetleg teljesen munkaképtelenné teszi. Hm, nem is tudom, erre milyen B-tervet lehet kidolgozni? Talán ez esetben is egyfajta biztosítást? Persze, a biztosítónak igencsak megbízhatónak kell lennie.

  • 2012.08.26 12:36:59McKinney

    @cafrinka: hihi tényleg, ezt jól benéztem... ettől f@szkorbács a beszólóknak. Most hülye aki sok gyereket vállal, ugye, de pár év múlva azért jó lesz hogy van aki adózik és pelenkát cserél rajtad az öregotthonban.

  • 2012.08.26 13:21:49Geolány

    Micsoda hülyeség az, hogy a kislányok sok gyereket akarok gondolatokkal születnek. Már 5 évesen felháborított, hogy rám kényszerítették a babákat, hogy nekem azokkal kell és illik játszani. Pedig utáltam őket. Az összes szőke babriet is átfestettem barnára, feketére, vörösre.
    Nem lettem se leszbikus, sem férfias nő. És nem akarok focicsapatnyi gyereket sem. Igazából azért akarok gyereket, mert mi van ha akkor fogom igazán akarni ha már nem lehet, akkor inkább legyünk túl rajta és a biológia biztos megoldja közben, hogy rápörögjek a gyereknevelés témára és ne érezzem olyan idegennek, mint amilyennek most.

  • 2012.08.26 13:29:32tea fan

    McKinney
    "Most hülye aki sok gyereket vállal, ugye, de pár év múlva azért jó lesz hogy van aki adózik és pelenkát cserél rajtad az öregotthonban."

    Az emberek nem azért vállalnak gyereket, hogy legyen, aki majd pelenkázza őket hetven és a halál közt, bár ez kétségkívül nagy előnye.
    Viszont, ahogy most fest a helyzet, inkább külföldön fognak pelenkát cserélni.
    (Egyébként némelyik komment valóban durva.)

  • 2012.08.26 13:30:32tea fan

    Geolány
    Ez csak azért van, mert átmosták az agyadat a tudjukkik, és te igazából szakajtónyi gyereket akarsz, csak elnyomod ezt magadban :P

  • 2012.08.26 13:31:51Irsai Olivér

    tea fan
    Én ezt a kérdést azért tettem fel, mert más kommentelők úgy állították be, hogy "szegény otthon 'ülő' anyák, hogy nem hiányzik nekik a munkahelyi karrier?"
    Félreérthető voltam? Bocsánat. Én sem szeretném, ha minden nő/család rengeteg gyereket vállalna. Aki nem szeretne, ne vállaljon. Ebben mindenkinek megvan a döntési lehetősége - hogy mi a fontosabb. De ha vki sokat vállal, tudatosan, ne hurrogjuk le!
    Mindenki más - ezt mindenki tudja.
    Én inkább 'megvédeni' szerettem volna a sok gyermeket vállaló nőket, családokat, mivel itt több hozzászóló is kinyilvánította, h az micsoda szemétség a gyerekekkel szemben.
    (Jaj, lehet, h a nick name miatt is - én nő vagyok.)
    Az ősképekhez meg annyit tennék hozzá, h Rhoda Kellogg gyűjtött végtelen számú gyermekrajzot -tényleg- a világ minden szegletéből, amiből egyértelműen kiderül, h a gyermekek mindenhol u.azokkal az ősképekkel születnek, u.azokat a motívumokat rajzolják. Nálunk MolnárV.József könyveiben lehet erről olvasni - nagyon érdekes!
    Persze, nekem is volt olyan óvodásom, aki nem tudott normális királylányt rajzolni, csak barbi jellegű borzalmat -mindig ugyanolyat-, mert már "el volt rontva" a számos befolyás által.
    Mindegy, az ősképeket hagyjuk, vannak azok maguktól.

  • 2012.08.26 13:42:10Irsai Olivér

    Egyébként meg 2, vagy 1 gyerektől is ki lehet akadni -hosszú távon is-, nem kell ahhoz sok kölök. Csak mert néhányan úgy leragadtak ezen, h az interjú jobb v. rosszabb napján készült a családdal. És hát, akinek van 5-7, annak volt 1-2 is, úgyh ők tudják igazán! És ők azt mondják, h addig nehezebb, amig kevesebb van.
    És ez a család megmondta azt is, h igen, ez azzal is jár, h sokszor pl. rendetlenség van. Na, bumm!
    Van, aki nem feltétlenül a rendrakásban és takarításban éli ki magát.
    Eszter is föladta ezt a kényszerét (is) a nagy családért. ;o) Isten éltesse Őket! :o)
    A gyermek önfeláldozással jár. Ez közhely, de így van. Sokaknak manapság ez fáj...
    (a DunaW-ön épp a családról megy a NégySzellem - jó műsor!)

  • 2012.08.26 14:48:19tea fan

    Irsai Olivér
    Akkor félreértettelek, elnézést kérek.
    Én is annak örülnék, ha mindenkinek meglenne a választási lehetősége.
    Ugyan én látok bizonyos kockázatokat a nagycsaládban, illetve: az egykeresős családmodellben, és vannak ellenérzéseim (nem tudnék anyagi függésben élni, bármilyen empatikus, egyenrangúságra törekvő legyen is életem párja), de mindig emlékeztetem magamat is, hogy nem vagyunk egyformák, és elfogadom, ha valakinek mások a prioritásai.

    Az őskép témája felkeltette az érdeklődésemet. Eszembe juttatott viszont valamit; szvsz ezen a téren veleszületett képességek, jellemvonások (is) döntő befolyással bírnak, értem ezalatt azt, hogy vannak veleszületetten "lányos(abb)", illetve "fiús(abb)" adottságokkal és érdeklődési körrel rendelkező lányok, és ez egész korán, már néhány éves korban megmutatkozik, azaz nem külső behatás, nevelés, "agymosás" terméke.
    Ez nem azt jelenti, hogy a nőiességük elégtelen - egyszerűen csak sokfélék vagyunk.

  • 2012.08.26 14:49:13tea fan

    Hirtelenjében ezt találtam a témában:
    "A pubertáskori tesztoszteronnövekedésnél is
    fontosabbak azonban azok a magzati hormoná-
    lis hatások, amelyek befolyásolják a különböző
    agyi központok szerveződését, és ezzel masz-
    kulin vagy feminin irányba tolják el az embrió
    fejlődését (LeVay 1993). Azt találták, hogy azok
    a „fiús" lányok, akiket magzati állapotban az át-
    lagosnál nagyobb mennyiségű androgén hor-
    mon ért - ezt az elváltozást androgenitális szind-
    rómának nevezik lényegesen több atlétikai
    versengésben, játékos csetepatéban és birkózás-
    ban vesznek részt, mint más lányok. Ugyancsak
    megváltozik érdeklődésük a játékok iránt: keve-
    sebbet foglakoznak babával (egy kísérletben mind-
    össze 7%-uk választott játékbabát), és nagyobb
    figyelmet fordítanak a játékautóknak és a labdá-
    nak, miközben inkább a fiú játszócsoportokban
    érzik jól magukat. Mindez amellett történik,
    hogy ezeket a lányokat kifejezetten a nőies sze-
    repeknek és elvárásoknak megfelelően nevelik."
    [link]

  • 2012.08.26 15:21:54TGabi

    Szerintem kedves és vagány dolog ez :)))) Igaz, a cikkben Apuci munkahelye és a havonta ott kereshető millák sem elhanyagolható tényezők:))

  • 2012.08.26 16:03:31samugy63

    TGabi:
    azt még én is el kell ismerjem minden toleranciám mellett, hogy a mai Magyarországon azért barokkos túlzás volna általánosnak nevezni azt az állapotot, ahol "apa" egymagában mindenre kiterjedően jó módot tud 7 gyereknek biztosítani.
    És tudom, jó mód smafu, szeretet és boldogság, de azért 2012-ben amikor a kiskamasz hazajön a suliból és iPhone kéne neki, akkor lehet egy darabig magyarázni neki a "mi Istenben hiszünk és nem az iPhone-ban" szlogent, csakhogy ennek előbb utóbb frusztráció majd az abból következő sérülés lesz az eredménye.
    Persze vannak nagyszerű vidéki egyházi bentlakásos iskolák, csakhogy már ott is az iPhone a mérce, nem vitás.
    7xiPhone = 1.2 milla... :)))

  • 2012.08.26 16:07:39samugy63

    Ja, egyébiránt 3 gyermekem van, ha valaki azt gondolná, hogy afféle "singli" lennék. És nálunk is próbál nem meghatározó lenni az "iPhone kultúra",de azért a tény az tény.

  • 2012.08.26 16:28:47váj mí

    samugy63
    A kölkeid igényét te magad is meghatározod. Ha te otthon iPhone-al villogsz (legyen az, munkahelyi juttatás vagy bármi), miközben azt mondod a kölköknek, hogy ez nem fontos, és szarni bele. Hát izé ....
    Gyerekkoromban soha nem voltak éppen trendi cuccaim (trapper farmer, adidas/nike cipő és társaik), mert a családom nem ezeket tekintette értéknek. Nem, nem pénz nem volt rá, hiszen minden évben úttörőként és családilag is nagyon sokat voltunk nyaralni, hegyektől a tengerpartig. Ja, és két gyermekes család a miénk, az öcsém 9 évvel fiatalabb nálam. Szóval, nem voltak soha ún. "márkás" cuccaim, de nyáron minimum 1,5 hónapot tölthettem el változatos környezetben. Ez sokkal többet ér, mint egy márkajelzés. Különben, a mai napig a telefonom egy alap Samsung, 25 euróért, ami képes telefonhívásokra és sms-küldésre, alapszinten. Ennyi kell tőle. A notebookom, egy szintén alap Packard Bell, 220 euróért. És nem azért, mert nem telne többre, hanem, mert nem kell több. Az alap dolgokat, amiket használok tudja, és nem hiányzik a harapásnyomos alma róla. Nevelés kérdése. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy ne dőljek be a trendeknek. Pedig csak kis család vagyunk.

  • 2012.08.26 16:36:18samugy63

    Egy öreg asztali HP gép mellett ülök, a telefonom egy 3 éves alap Nokia. Nekem megfelel.
    De a gyerekeim igényét már nem én határozom meg. Hanem az a közeg amiben sokkal több időt töltenek. Az ő programjaik nem futnak egy ilyen videokártyán, nekik nem elég, hogy a telefonnal telefonálni lehet.
    Megbeszéltük, húztunk értelmes határokat, csak a nagylányomnak van már iPhone-ja, de például a kiskamasz lányom osztályában mindösszesen ketten vannak akinek még nincs! (Sajnos jobb környéken élünk, ez van.)

    Ne tessenek összehasonlítani a mi gyerekkorunkat a maiakéval, mert teljesen más világot írunk.

  • 2012.08.26 16:42:53Van_mikrohullámú_sütőtök?

    Gratula - minden elismerésem!
    Nagyon szép, hogy meg tudják adni a gyereknek ha nem is mindent, de a szükségleteket és a nevelést mindenképp.

    Komolyan javaslom a szülőknek, hogy írjanak egy könyvet, de legalább egy blogot: nagyon sokakat érdekelnek a részletek, hogyan megy az életük! (pici anyagiak is cseppenhetnek)

  • 2012.08.26 16:47:43váj mí

    samugy63
    Már ne haragudj, de a mi gyerekkorunkban is más világot írtunk a szüleinkéhez képest. Akkor is voltak divatmajmok, most is vannak. Akkor a trapper/adidas/budmill volt a menő, most az iPhone és hasonló almák. Érted, ugye?
    Én is hisztiztem márkás farmerért meg kazettás magnóért anyáméknak, hogy "de nekem az kell". Ők meg azt mondtak, hogy rendben, keresd meg rá a pénzt (jó, mondjuk, akkor már tini voltam). Megkerestem, megvettem. Sőt, az első PC-met is saját, diákmunkás pénzből vettem, egy Pentium I-est. Kőkorszaki, mi? De a mai napig megvan otthon. "Cserében" viszont azt a pénzt, amit arra költöttek volna, hogy nekem megvegyék ezeket a cuccokat, arra költötték, hogy tartalmas családi nyaralásokat szervezzenek, és nem volt ciki tiniként sem a családommal nyaralni, mert élveztem.

  • 2012.08.26 16:53:33samugy63

    váj mi: Nem hiszem, hogy érteni fogjuk egymást (azaz te engem), de e tekintetben is így kerek a világ. Én úgy látom, hogy a szüleink gyerekkora és a mi gyerekkorunk között nagyobb volt a hasonlóság, mi a miénk és a gyerekeinké között, még ha mi "forradalminak" is éltük meg a saját korunk. Talán hallottál már z-generációról és hasonlókról, talán nem, de ahogy fentebb írtam, én akár a 7 gyermekes megközelítéssel is toleráns vagyok. Ők úgy látják jónak, tiszteletben tartom. Nem látok a gyerekeik fejébe, hogy mekkora boldogságban avagy mekkora frusztrációban élik a napjaikat, nem tisztem az ítélet.
    Én csak a saját véleményemet írtam le.

  • 2012.08.26 16:58:51samugy63

    Ja, és a Trapper farmert az iPhone-hoz hasonlítani azért enyhén szólva is vicces. Nem csak a ráfordítandó anyagiak tekintetében, de egy ember (gyerek) életében elfoglalt funkció szempontjából is.:)

  • 2012.08.26 17:01:31teknős

    Már régen figyelem, hogy mennyien írigykednek a nagycsaládosokra azért, mert képesek eltartani 3+ gyereket. Mennyivel könnyebb kijelenteni, hogy ezt nem lehet és kész. Én csak annyit kérdeznék, hogy a család szerint a nagycsaládos lét miatt lesznek kreativak, vagy elve kreatívak és ezért lesznek nagycsaládosok. Mert valahol itt van elásva a kutya. Egy nagycsaládos egy valamit nagyon megtanul, elválasztani a lényegest a lényegtelentől. A felgyorsult élet nagyon igaz.

  • 2012.08.26 17:05:33váj mí

    samugy63
    Szerintem meg nem igazán volt hasonlóság a mi (30-asok, 40-esek) gyerekkora és a szüleinké között. Számukra a kazettás magnó, a PC, a késői szülőknél az internet legalább akkora technikai sokk lehetett, mint ma számunkra az, hogy minden kölöknek 6-7 éves korától minimum mobil kell, de nem ám alap, hanem érintőképernyős, netrecsatlakozós izé. Ja, és feltétlenül Apple, mert a többi nem trendi ;). Sőt, ha nem nagyvárosi polgári családról beszélünk, akkor maga a TV is technikai sokk lehetett számukra, pláne a színes. Hamar felejtesz, azt hiszem ...
    A z-generáció az olyan, mint a kristály- vagy indigó vagy milyen kölkök?

  • 2012.08.26 17:09:14váj mí

    samugy63
    A trapper tekintetében tévedsz, vagy tényleg kurvagyorsan felejtesz. Egy trapper farmer árából anno minimum 2 másik farmert vehettél volna, ami nem márkás. Az iPhonet a társadalmi sznobizmus emelte ki a tucat termékek közül drágáért, mint anno a trappert a noname farmerek közül.

  • 2012.08.26 17:29:38samugy63

    vaj mi:
    "A z-generáció az olyan, mint a kristály- vagy indigó vagy milyen kölkök?"

    Mondom, nem fogjuk érteni egymást (te engem biztosan nem:)), szóval maradjunk annyiban hogy minden virág virágozzék! :)

  • 2012.08.26 18:46:41samugy63

    Ez hamarosan itthon is így lesz:
    [link]

    És nem azért mert a gonoszidegenszívűblablabla, hanem azért mert a világ ebbe az irányba fejlődik. Ahogy már ma sem tud egy általános iskolás meglenni internet nélkül, hiszen a tanagyagba be van építve olyasmi, ami csak azon keresztül érhető el, sőt a szülő is sok infót csak interneten keresztül kap az iskolától, úgy bizony a hardver eszközök is hamarosan kötelezőek lesznek, hiszen hamarosan csak táblagéppel lehet majd azokat az alkalmazásokat futtatni, amik szükségesek lesznek.

    A világ fejlődik (még ha sokan ezt tagadják, vagy nem szeretnék) és valaki vagy tudomásul veszi, vagy nagyon értetlenül és csalódva fog előtte állni!

  • 2012.08.26 18:47:41samugy63

    "tananyagba", bocs

  • 2012.08.26 20:13:42kereso

    Klassz csalad. Én 6 gyermekes családban nőttem fel. Mindannyian diplomások lettünk. 14 unoka van mar apameknak amiből 4 az enyém. Igen vannak nehézségei a nagy családnak. Első sorban az, hogy a saját igényeket a szülőknek háttérbe kell sokszor szorítani. Szerintem ez nem válik a karunkra.
    Meggyőződésem egyébként, hogy a szülő akkor adja a legtöbbet a gyerekének, ha értékeket ad neki, nem a pénzen megvehető dolgok a leglenyegesebbek.. Pl megtanítani neki, hogy tudjon keményen dolgozni. Ha valami tényleg fontos neki, majd megszerzi magának.

  • 2012.08.26 20:35:39váj mí

    samugy 63
    Értelek én, persze, nem vagyok barlanglakó. De a "mindent-megadunk-a-kölyöknek-amit-kiejt-a-száján-és mindent-a-leguccsó-trend-szerint", meg a visszatérünk a kőtáblákhoz közt van némi átmenet.

  • 2012.08.26 20:46:24laci_52

    Ezek a gyerekek sokkal talpraesettebbek, életrevalóbbak, lelkileg egészségesebbek lesznek, mint egyke társaik. Ezenkívül jobban meg fogják becsülni, amijük van és mivel nem sok dolog fog ingyen az ölükbe hullani, megtanulnak majd küzdeni az életben, hogy megszerezzék a javakat maguknak.

    Gratulálok a szülőknek!

  • 2012.08.26 20:53:15tea fan

    laci_52
    Ezt az értelmes, odafigyelő egykés szülők is képesek megvalósítani.
    De az biztos, hogy vannak dolgok - testvéri összetartás, feladatmegosztás etc. -, amelyeket egy vagy két gyereknek nehezebb megtanítani.

  • 2012.08.26 23:11:22Szőnyegtáska

    Szerintem a nő kényszeres. Ha van egy 2 éves kislánya, akkor hogyan vágyódhat egy csecsemő után. Szerintem így jött össze a 7 gyerek. Eszter simán feleslegesnek érezte magát, ha nem volt egy újszülött, aki teljes mértékben rá volt utalva. Az, hogy vágyódik egy csecsemő után, az normális, de hogy 7-et szül, az megkérdőjelezi, az egészet. 3-4 gyereket tartok normálisnak maximum, mert többel már nehezen tud foglalkozni. Az meg, hogy a nagyok, akik azért még bőven gyerekek, nem attól tanulnak felelősségtudatot, hogy vigyáznak a kisebb testvéreikre, és nem is az a dolguk. Majd, ha szülők lesznek, gondozzák a saját gyerekeiket. :)

  • 2012.08.26 23:12:27ccvv

    bertollnok:
    -De van. Akinek nincsenek szülei.

  • 2012.08.27 00:08:52VT 135

    Érdekes látni a hozzászólásokat, mert annyira tisztán látszik rajta ennek a lassan, de biztosan véget érő korszaknak a csődje, életellenessége és hogy milyen kiválóan tudott annyi embert tudattalanságba segíteni. Másrészt meg azt is látni, kik azok, akik már - ha különböző szinten is -, de elkezdtek ébredni és felismerni, mi a valódi érték. Ebből egy van, úgy hívják - szeretet.

  • 2012.08.27 02:22:34Ez is csak egy nick

    váj mí:
    Neked igen megkoptak az emlékeid.
    A Trapper farmer igen szarnak számított akkoriban is, és 560 Ft-ba került. Ez volt a legolcsóbb farmer, amit kapni lehetett.
    Ugyanakkor lehetett már kapni a hazai gyártású Levi'sokat (vagy magyarosan léviszeket) 980 Ft-ért. Az egyrészt márkás farmer volt (nekem nem is volt soha semmi más márkájú farmerom - Levi'sból sem sok, mert 20 éves koromtól nem nagyon hordok farmert, rájöttem,hogy nem szeretem), másrészt márkásként kurva olcsó a piacon vehető, 2000-3000 Ft-os Lee, US Top, Roy Rogers és hasonló márkák mellett.

    Aki a régi sokgyerekes családokat emlegeti:
    - egyrészt nem volt fogamzásgátlás, ha lett volna, kevesebbnél megálltak volna
    - másrészt kurva nagy volt a gyerekhalandóság, a megszületett gyerekeknek a fele sem érte meg a felnőttkort
    - harmadrészt akkor a gyerekek tartották el az idős szülőket, ma meg már nem

    Szóval ma már semmi szükség arra, hogy egy nő tenyészszukaként szülje a gyerekeket kétévente.
    Természetesen az sem egészséges a gyereknek sem, ha nincs legalább egy testvére (már csak a társas szocializáció meg az önzetlenség időbeni kialakítás miatt sem, hogy valamiről olykor le kell mondani), nem véletlen, hogy nyugaton mindenféle tudományosnak mondott alapokon is a 3-4 gyerekes családot tartják ideálisnak.

    Persze ha valaki szükségét érzi, hogy több gyereke legyen, ám legyen, csak próbáljon kicsit elgondolkozni azon is, hogy ne az állammal akarja eltartani a gyerekeit, hanem tartsa el őket saját maga. Én 4 gyerek fölött pl. már nem adnék családi pótlékot, mert a hülyeséget meg az önzést (és az élősködést) ne díjazza már az állam...

  • 2012.08.27 02:23:41Ez is csak egy nick

    kereso:
    Na igen.
    És a szüleid hányszor tudtak elmenni pl. nyaralni? Vagy akár színházba vagy csak moziba?
    Ja, hogy nem volt rá igényük.. Hát, lehet, hogy lett volna, csak pénzük meg idejük nem volt, és megöregedtek szépen a gyereknevelésben. Ami persze biztos nagy boldogság, csak eltelik úgy az életük,hogy a családjukon kívül semmit sem láttak a világból, de még az országból sem.
    És életük nekik is egy van.
    (Akkor is, ha hisznek a reinkarnációban vagy más hasonló baromságban.)

    VT 135:
    Mindig öröm a hozzád hasonló valláskárosult idiótákat olvasni...

  • 2012.08.27 08:35:14opati666

    - Hány gyermeke van?
    - Az elmúlt 15 évben 7 gyermeket szültem.
    - És milyen gyakran szerelmeskednek a férjével?
    -Mondom: 7 gyermeket szültem...

  • 2012.08.27 12:16:06tea fan

    VT 135
    "Másrészt meg azt is látni, kik azok, akik már - ha különböző szinten is -, de elkezdtek ébredni és felismerni, mi a valódi érték. Ebből egy van, úgy hívják - szeretet."

    És szeretetet adni sokféle formában lehet, nem csak nagycsaládban, habár az kétségkívül az egyik legjobb terepe.
    Különben nem értem, a nagycsaládos életmódtól ódzkodók miért lennének ÉLETellenesek, ez is csak egy jól hangzó, de átgondolás, árnyalás nélkül osztogatott címkének tűnik, mint a "nemzetellenes".

  • 2012.08.27 12:21:14tea fan

    Ez is csak egy nick
    "nem véletlen, hogy nyugaton mindenféle tudományosnak mondott alapokon is a 3-4 gyerekes családot tartják ideálisnak"

    Milyen szempontból?
    Szerintem létezik olyan, hogy "pszichés kapacitás" - amennyi a delikvens pszichés kapacitása, akkora családot tud menedzselni anélkül, hogy - csúnyán mondva - belepistulna. Hogy miért épp annyi az annyi, azt persze lehetne elemezni vég nélkül (mekkora családban született ő maga, hányadik gyerekként, milyen volt a testvéreivel a viszonya, mekkora volt a szülei "pszichés kapacitása" és ennél kevesebb vagy több gyereket vállaltak-e, etc.).
    Én abban hiszek, hogy egyéni, egyedi optimumok léteznek.

  • 2012.08.27 12:37:50vizsla74

    rosa.love:"Látszott rajtuk, hogy életükben nem kaptak egy dolgot, ami 200ft-nál többe került, nem jártak 5csillagos hotelekben és nem ültek repülőn...én egyetlen gyereket fogok vállalni, de annak mindent meg fogok adni"
    én értem, mit szerettél volna ezzel megfogalmazni, de elég sz..rul sikerült...mi van, ha valaki nem ül repülőn, és nem jár soha 5csillagos szállodában? Szerintem az él szegényen, akinek ez a fontos az életben...(jártam 5 csillagos szállodában és repülőn is ültem már jónéhányszor, de én ettől egyáltalán nem érzem gazdagabbnak és boldogabbnak az életem)
    de nem vagyunk egyformák

  • 2012.08.27 13:29:35ép test ép lélek

    Én biztosan nem merném bevállalni. Mi van, ha a férjjel történik valami? Akár csak az állását elveszíti? hogyan élnek úgy? Segélyen, támogatásokon?Nekünk nem lenne, aki segítsen az államon kívül, amire azért ne alapozzunk. Na, de persze ezt leszámítva örülök, hogy van, aki be meri, be tudja vállalni.

  • 2012.08.27 14:20:29Ernoke

    szerintem ez nagyon menő!!! le a kalappal előttük. egyrészt hogy mindig újra belevágtak, másrészt hogy pszichésen egészségesen, vidáman csinálják. ők elmondhatják magukról, h van értelme az életüknek.

    a gyerekeiket pedig kicsit irigyelem, 6 testvér lehet, hogy már sok, de én 1 testvérrel gyerekkoromban "nem voltam megelégedve", sokáig álmodtam is arról, h van még több másik. nagy a korkülönbség közöttük, kamaszkoromban sokat jártam szülői értekezletre, sokszor kellett otthon maradnom vigyázni rá később is, de ez csak jó volt. a szórakozás bepótolható, egy testvér nem. még mindig kicsit sajnálom, h nem lett több, és szívem szerint 4 gyereket szülnék csak azért, h jó legyen nekik a több testvér, de sajnos szerintem 2-höz sem lennék elég teherbíró...:(

  • 2012.08.27 14:25:37Ernoke

    @rosa.love "csak éppen egymás kinőtt, szétnyűtt ruháit hordták, szétkopott plüssállatokat hurcoltak magukkal, nem volt szegény család, csak teljesen eligénytelenedtek, a házat lelakták..." - tehát sok szempontból normálisabbak voltak, mint a felhúzott orrú felsőközép, ugye ezt akartad mondani?
    az igénytelenség egészséges, amíg nem megy mondjuk a tisztaság rovására. ideje lenne megtanulnia sok embernek, h a tárgyak azért vannak, h használjuk őket, nem azért, h óvjuk.

  • 2012.08.27 21:50:49Bolda

    nekem tetszett a cikk és nem azért, mert nagycsalád párti vagyok, hanem azért mert végre nem a sírás, a "miért rossz nekünk?", meg a "nincs pénzünk és éhezünk" szól belőle.
    végre egy cikk, ami pozitív!

    persze a kommentekben azért előjön az igazi magyar mentalitás - gratulálok!

  • 2012.08.27 23:16:08anothernick

    azért meglepődnétek, milyen sokféle indokból és céllal akarnak gyereket a nők... egyik ismerősöm pl. mert "legalább majd valakitől szeretetet kap". na ennél nagyobb terhet kb. nem is tehetne a saját gyerekére.
    én pl. sosem éreztem, hogy nagyon (sok) gyereket akarnék és nálunk egy komoly, életre szóló betegség döntötte el, hogy nem is lesz több, mint egy... most nem is szeretnék belegondolni, ha mindez azután derül ki, mikor már a harmadik is megvan. szóval persze erre nem lehet építeni, de én pl. igénylem a biztonság érzetét (illúzióját?) és rendkívül nyugtalan és valószínűleg türelmetlen anya lennék, ha mondjuk nem tudnám, miből eszünk holnap.
    az anyagiakról már beszéltünk, még egy szempont ide: nem ám a luxusutazás és a repülőút a fontos, de az pl., hogy normális ételt (=nem párizsi, virsli) és normális cipőt (a ruha nem érdekel, de a cipő igenis számít!!!) tudjak a gyerekemnek venni, igenis fontos. nem nekem, NEKI! mennyire rossz érzés lehet már, ha kiderül, hogy mindezek miatt lesz mondjuk beteg és szenved már kiskorában? nekem mindösszesen ennyit jelent az anyagi biztonság és két normális fizuval, viszont majd 150-ezres hitellel még ezt is nehéz megoldani... szóval nem a használt ruci és a kopott plüssállat a fontos ám...

  • 2012.08.27 23:33:23anothernick

    amúgy végső soron az lenne a cél, hogy boldog (és másokat is boldoggá tévő) felnőttek kerüljenek ki minden családból. az neveljen sok gyereket, akinek ez tényleg nem lemondás és nem törik össze ő maga, mert akkor nehéz megmutatni a családnak, milyen szép az élet. vonatkozik ez akár az apára, akár az anyára. aki magának vállal gyereket, valamilyen nem felismert motivációból, vagy kompenzációból, az nem sok jót tud átadni a gyereknek sem, mert eleve önző a motiváció. szóval nagyon sokrétű a kép.
    lehet itt elméletekről beszélgetni, de az a jó, ha minden családalapító szépen leül magával és megbeszéli(k), miért akar pont annyi gyereket, amennyit. amint megjön az első, ismét megteszi ezt. de ne alakítsuk már a gyerekeinket áldozattá a saját motivációink oltárán!
    természetesen NEM a cikk szereplőjéről beszélek most, nem ismerem őket, ők maguk tudják a legjobban, mit éreznek, amikor a tükörbe néznek. csak sajnos elképesztő elméleteket is hallottam már (akárcsak egy!) gyereket nevelő emberektől arról, miért jó a gyerek.

  • 2012.08.28 07:39:29II. Gábor

    tea fan (2012.08.26 01:48:32): egyáltalán nincs okunk megbántódni! A kopf kénytelen-kelletlen túlegyszerűsíti a sztorit. De ez is a szerepe. (Nem mi írtuk...)
    A nagymama a szomszédban egyúttal anyós is a szomszédban, ebben sokan lát(ná)nak kockázatot. Az "otthon a gyerekekkel" Eszter számára hangsúlyozottan pillanatfelvétel, talán egyszer arról is mesél, mi mindent futtatott, (takaréklángon) futtat párhuzamosan, ezt az egyensúlyozást hogyan oldja meg, illetve mit tervez, ha a kimondottan babás korszak elmúlik.
    Köszönöm a kommentjeidet, tényleg!

  • 2012.08.28 07:49:16II. Gábor

    tea fan (2012.08.25 23:44:43), a férfikarrierizmusról: igen, igen! Nem "jár" a férfiaknak a karrier mindenáron. Eszter szerint a fizetésem nem tud mesélni a gyerekeknek, sem ágyba terelni őket, és nem nagyon van ellenérvem. Ez nekem is komoly egyensúlyozás: hazamenni este pont akkor, amikor a kollégák már távoztak és "végre lehet dolgozni"? Bent lazázni a légkondis irodában, jófej kollégák között (mert maradnak azért) és életidegen feladatokat megoldani, amikor a gyerekek otthon apa nélkül nőnek fel?
    Konkrétan nekem a távmunka segített (a legjobb idő a hajnal), az esti networking-bulik zöméről meg lemondok.

  • 2012.08.28 07:54:21II. Gábor

    McKinney (2012.08.26 07:46:51): cafrinka már válaszolt, de részben ugye heten vannak, részben meg sokkal szebbek is, mint a csatolt stockfotó :-)

  • 2012.08.28 08:24:07II. Gábor

    Mikrobi (2012.08.26 07:40:36): tea fan már válaszolt (köszi!), az Index testvérlapján való (egyáltalán a nyilvánosság előtti) megjelenéssel tudatosan vállaltunk bizonyos kockázatokat. Amúgy meg az Indexet nagyon sokféle ember olvassa, még olyan bigott alakok is, mint én ;-)

  • 2012.08.28 13:49:02ép test ép lélek

    Milyen kemény már, hogy egy interjúalany is elismeri, mekkora egy nagy szar helyen jelent meg a róluk szóló interjú :))) Én asszem kihagynám a CV-ből, hogy itt dolgoztam vagy úgy benyalnék minden főnöknek, hogy itt érjen el a nyugdíjkorhatárt...

  • 2012.09.09 18:42:02ladylara

    a cikk jópofa, a szülők értelmesek. úgy tűnik, van miből félretenni, úgyhogy nyilván nem taszítaná őket mélyszegénységbe apuka jövedelemkiesése sem.... anyagi rész kilőve.
    ami engem két gyerekes anyukaként elgondolkodtat, az a következő. hol van itt bárkinek magánélete, hol van az egyén? hol kap itt bárki akkora figyelmet, amekkorára szüksége van? hol kap bármelyik gyerek annyit Anyából, amennyire szüksége van? egy ekkora családban meg kell tanulni/szokni, h figyelemből és beszélgetésből is annyit kapsz, amennyi jut... és ettől kiráz a hideg. mi sokat beszélgetünk, mindenről, személyes problémákról, iskolai konfliktusokról, félelmekről.... akkor, amikor annak az ideje van, és amikor a téma felmerül. a gyereknek anyára van szüksége elsősorban, bár lehet h a testvér is segíthet, de Anya csak egy van... és nem hiszem h tudja követni az egész csapat lelki problémáját, és teljes értékűen mellettük állni. egyszerűen azért, mert a nap 24 órából áll neki is.
    és persze az Anya maga... hol van anyukának egy perc nyugta, hogy magával foglalkozzon? csak magával, nem apukával romantikázni, nem gyereket pelenkázni, hanem csak eltölteni időnként tökegyedül semmittevéssel egy fél napot. aki azt mondja, hogy erre nincs szüksége legalább félévente, az hazudik. itt is, mint minden családban a lemondások nagy része az anyának jut.... tulképp lemond a saját életéről a családért.... ennél még egy óvónőnek is jobb, mert ő a munkanap végén hazamegy.
    szóval ez sztem sok... jópofa, meg buli, valóban... és nekik is jobb, ha így fogják fel, mert most már ez van... nekem ijesztő

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta