Attól, hogy a gyereke gyűjtöget, még nem hibbant. Gyűjteni hasznos és fontos.
A gyűjtőszenvedély óvodás-, kisiskolás korban kezdődik. A gyűjtés a gyerekek számára a valóság megértésének, feldolgozásának egy új, izgalmas módja. A gyűjtőszenvedély mindenkiben kialakulhat, aki egy kicsit is érdeklődő és nyitott a világ dolgai iránt. A gyerekek csereberélés, gyűjtögetés közben megtapasztalják a közösséghez tartozás élményét is. Gyűjteni jó, hasznos időtöltés, és ezzel a szupermarketek is tisztában vannak, hiszen egyre többször szerveznek gyerekeknek szóló matricagyűjtő akciókat. A pontgyűjtő akciókkal pedig a felnőttekben élő gyereket célozzák meg a hiper-és szupermarketek, benzinkutak. Amíg a gyerekek és a feknőttek nem esnek túlzásba, addig ez egy teljesen természetes és cseppet sem ártalmas szenvedély.
Agressziólevezetés
Hostyánszki Tóth Judit pszichológus szerint a gyerekek körében időről-időre felüti a fejét valamilyen gyűjtőláz, csakhogy az elmúlt évek Mighty Beans, Bayblade, Hupikék Törpikék és hasonló őrületeire gondoljunk, ahol a gyerekek a szülői pénztárcát és idegeket nem kímélve követelték az újabb figurákat és csereberélték egymás között. A gyerekek 7-8 éves korban kezdik el a maguk körüllévő tárgyakat rendezni, csoportosítani. Ez számukra a valóság megértésének, feldolgozásának egy új módja, amikor azt próbálgatja, hogy mi mihez tartozik, mi mihez hasonló, mi hogyan csoportosítható. Ezt az újfajta gondolkodási módot a tárgyakon gyakorolja. Ahogyan ezeket a tárgyakat rendezi, csoportosítja, azt élheti meg képzeletben, hogy hatással van a tárgyakra, a környezetére, ő rendezi a körülötte lévő világot, ő van hatással a környezetére. Ez egy újfajta fejlődési szint, amikor már a gondolkodásában a korábbitól eltérően, logikai elv is teljesült. A tárgyakon való gyakorlása vezet el a későbbiekben ahhoz, hogy a logikai műveleteket, a logikus gondolkodást már ne csak a tárgyak segítségével, hanem szavakkal, gondolatokkal is véghez tudja vinni. És miközben ő csereberél, gyűjtöget, gyűjtöget a barát , az osztálytárs is, mindezzel pedig megtapasztalja a valahová, a közösséghez tartozás élményét is.
A gyerekkori gyűjtögetést nem szabad azonosítanunk attól a felnőttkori úgynevezett kényszeres személyiségzavartól, amikor a személy képtelen kidobni tönkrement értéktelen tárgyakat, megszabadulni dolgoktól, vagy túlzottan ragaszkodik a maga körül lévő tárgyak merev rendjéhez, felékszerezettségéhez. Az ilyen emberek valójában saját agressziójukat, a kontrollvesztés lehetőségét igyekeznek ily módon kordában tartani, keretek közé szorítani. A tárgyai feletti kontrollálása révén élheti meg azt, hogy a saját érzéseit is kontroll alatt tartja. Az ilyen emberek rendkívül nagy szorongást élhetnek át, ha ez a tárgyiasult rend megzavarodik, mert ezáltal fokozódik a félelmük, hogy elszigetelt, meg nem élt indulataik is kicsúsznak az irányításuk alól.
Gyűjteni jó, és hasznos, csak ne essünk túlzásba!
Minden ember az élete folyamán legalább egyszer végez gyűjtögető tevékenységet. A többség még gyermekkorában, de sokan felnőttként is erős késztetést éreznek arra, hogy bizonyos dolgokat összegyűjtsenek, felhalmozzanak maguknak. Számukra különlegesnek, fontosnak, értékesnek vélt tárgyakat, amik sok esetben ritkák, egyediek és szépek. Birtoklásuk örömet okoz, megszerzésük sikert jelent, boldogságot nyújt, továbbá gyönyörködtet és mások számára is vonzó lehet. A tárgyakat sokkal könnyebb uralni, rendelkezni felettük, mint az élőlények felett, ennek ellenére mégis sokan vannak, akik növényeket, állatokat vagy esetleg embereket gyűjtenek maguk köré (színészek, politikusok,vagy éppen a trófeavadászok).
A legtöbb embernek (gyereknek és felnőttnek egyaránt) szüksége van arra, hogy fontos legyen és hasznos, értékes a közössége számára. A gyűjtögetés ennek a célnak a legkönnyebben megvalósítható módozatát jelenti sok esetben. A gyűjtés alapvetően a szerzés, a vadászat és bekebelezés aktusa. Ennek során lehetőség nyílik különféle kapcsolatok kiépítésére a hasonszőrű emberekkel, akik szintén ugyanabban érdekeltek. Egy igazán vérbeli gyűjtő soha nem tud ellenállni a szerzés örömének. Még akkor is így van ez, ha már egy gombostűnyi hely sincsen az otthonában. Nem ritka az olyan eset sem, amikor már a felnőtt gyűjtő a csalástól, a rablástól sem riad vissza. Bár tudja, hogy szerzeményét örökké rejtegetnie kell, ám az a tudat, hogy birtokolja, elégedettséggel és büszkeséggel tölti el. Ez a beteges szenvedély azonban komoly lelki problémákra, traumákra vezethető vissza. A gyűjtőszenvedély olyan szenvedély, melyből nem vagy csak nehezen lehet kigyógyulni, állítja Lelekács Georgina. Sőt, a többség büszkén és élvezettel viseli az ezzel járó mellékhatásokat is. Vészhelyzet akkor áll elő, ha a gyűjtő életében egyre fontosabb szerepet kapnak kollekciója darabjai. Ekkor már negatív hatással van a családra, a környezetre, átalakítja saját világnézetét, befolyásolja gondolatait, figyelmeztet a szakember.
