Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Magyarországon a vetélésre abnormális dologként, az elvetélt nőre betegként tekintenek.
Jó dolog és nagy ajándék, ha a terhesség minden percét élvezni tudjuk. Nekem az első terhességem vetéléssel végződött, ezért volt bennem az átlagosnál nagyobb félelem az Abigéllel való terhességem elején, bár legbelül egészen biztos voltam benne, hogy ez nem fog még egyszer megismétlődni. Amikor az ember gyereket akar, egy vetélést nehéz feldolgozni, hiába olvasunk mindenféle statisztikákat, hogy a terhességek majdnem fele igen korai stádiumban véget ér. Amikor velem a 10. héten közölték, hogy nincs már szívhang és ebből nem lesz gyerek, én is csak ültem az ágyon és zokogtam, nem értettem, hogy miért pont az én testem nem képes egy aranyos babát megnöveszteni. Ismerőseim elmondása szerint Magyarországon különösen siralmas a helyzet, a vetélésre abnormális dologként, az elvetélt nőre betegként tekintenek, azonnal tolják be a műtőbe, majd a papírjára ráírják, hogy abortusz. Utána pedig azt kérik tőle, hogy várjon türelemmel három-hat hónapot a következő terhességig, addig foglalja el magát valamivel.
Mi ebben az időszakban Spanyolországban laktunk, és ott azt sem értették, hogy miért zokogok. Azt mondták, a vetélés természetes dolog, eszükben sem volt megműteni, megveregették a vállamat, közölték, hogy menjek szépen haza és várjak, a szervezetem nagyon jó tudja, mi a dolga, olyan lesz az egész, mint egy menstruáció. Hát inkább olyan volt, mint 250 menstruáció egy kis szüléssel kombinálva, ráadásul idegenben, házipatika híján fájdalomcsillapításra is csak egy üveg vodka állt a rendelkezésemre. Akkor ezt nagyon érzéketlen dolognak éltem meg, úgy éreztem, hogy nem foglalkozott velem senki, és legalább arra felkészíthettek volna, hogy nagyon fog fájni. Ennek ellenére százszor jobb megoldásnak tűnt, mint egy kórházi tartózkodással és altatással megspékelt műtéti beavatkozás, és utólag hatalmas önbizalmat és erőt adott. Egy hétig még kicsit véreztem, majd besétáltam a klinikára, ahol közölték, hogy minden rendben, várjunk meg egy menstruációt, és nyugodtan lehet próbálkozni. Azonnal terhes lettem Abigéllel.
Ezzel persze nem elbagatellizálni akarom a dolgokat, a vetélés nem kellemes, a legjobb megúszni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az első trimeszterben viszonylag gyakori az elhalt terhesség, mindig is gyakori volt, nem mi vagyunk rosszabb anyagból gyúrva, csak régebben, ultrahang híján ezt észre sem vették. Ahogy nekem akkor az egyik orvos, meglehetősen nyersen megfogalmazta: "egy-két vetélés sajnos hozzátartozik az anyasághoz". Más a helyzet a 12. hét után bekövetkezett vagy ismétlődő vetélések esetén, ez mindenképpen alapos kivizsgálást igényel.
