Az énekesnő a Brit Awards pódiumáról esett egy óriásit hátrafelé, de csak leporolta a koronáját és profin végignyomta a show-t. Bónusz: legalább megtudtuk, hogy nem playbackről tolta.
Azt szokás mondani, hogy Madonna mindig tudja, hogyan szolgáltasson híreket magáról, de a tegnapi Brit Awards után elkezdhetünk azon merengeni, hogy valójában a sors, a karma, vagy egyszerűen csak a jószerencse hordozza őt a tenyerén... és csapja a földhöz, hogy még jobban odafigyeljenek rá.
Madge a britek évente megrendezett zenei díjátadó gálájának fináléjaként lépett színpadra, hogy előadja napokon belül boltokba kerülő lemezének, a Rebel Heartnak első kislemezre másolt dalát, a Living For Love-ot. „A pillanat, amire mindannyian vártunk” – konferálták fel a popkirálynőt, aki drámai Armani köpenyben, két tucat minotaurusz-szarvat viselő táncos kíséretében lépett színpadra... azaz csak lépett volna, ha sikerül időben kikötnie a köpeny fűzőjét. Nem sikerült. A koreográfia szerint az egyik táncos elegánsan lehúzta volna a köpenyt Madonna válláról, ám az énekesnő a szalag fogságában azonnal elbotlott, és hanyadt esve a pódiumra vezető lépcsőkön akkorát zuhant a csípőcsontjára, hogy a mikrofon is kigurult a kezéből.
The Show Must Go On!
Hogy mindez a táncos, az öltöztető, vagy a ruhatervező hibája volt, ezen a ponton már mindegy is - ám annyi bizonyos, hogy mondjuk a Cirque de Soleil akrobatái sem véletlenül fordulnak profi jelmezeshez hájpolt divattervezők helyett. Öröm az ürömben, hogy többé senki sem gyanusíthatja őt playbackes tátogással – amíg vissza nem talált hozzá a mikrofon, és ki nem keveredett a szépséges Armani kosztüm alól, csupán a zenei alap szólt pőrén. Néhány másodpercig kétséges volt, hogy az élő adás egyáltalán folytatódik –e, ám az énekesnő évtizedes profizmussal kezelte a helyzetet: felpattant, és mintha mi sem történt volna, folytatta a produkciót. Na ekkor vált bizonyossá: így vagy úgy, de Madonna már megint elérte, hogy az egész világ róla beszéljen.
A sors ironiája, hogy a dal szövege egyfajta önbeteljesítő jóslatnak is tekinthető: „A mennyekig vittél, majd hagytad, hogy lezuhanjak, de most, hogy vége, csakazértis folytatom! Magasra emeltél, majd végignézted, ahogy elbukom, de a fájdalom után csakazértis folytatom!” – ha nem volna olyan fájdalmas az esés, hogy az ember hangosan felszisszen, ha végignézi, még az is felmerülhetne, hogy szándékos PR kampányról van szó. Ám néha az élet a legjobb rendező: Madonna neve órákkal a fellépés után a Twitteren három hashtagben trendelt, és még a popkultúrával szőrmentén sem foglalkozó híradók is azonnal műsorra tűzték a bukdácsolást.
56 éves - de nem kell neki kaszkadőr
Sokan találták viccesnek, hogy "öreg nénis" meme-eket készítsenek, a BuzzFeed például egy egész cikkre valót halmozott össze belőlük, no nem mintha egy húszéves kecsesebben hajtotta végre ezt a zuhanást. Szerencsére korizmussal és vitriollal átitatott gyűlölködő, kárörvendő megjegyzések mellett – többszázezren emeltek kalapot Madonna profizmusa előtt, köztük olyan celeb-társak, mint Boy George, Mario Lopez, Adam Lambert, és Monte Pittman – aki szerint nagyobb esély volt arra, hogy a színpad törik össze, mint hogy Madonnának bármi baja essen. „Ha én így elzúgtam volna ennyi ember előtt, megváltoztatom a nevem, és másik bolygóra költözök – minden tiszteletem Madonnáé, hogy szemrebbenés nélkül folytatta!”, "56 éves, és nincs szüksége kaszkadőrre!" „Nem az számít, hogy hányszor esel el, hanem hogy hogyan állsz fel utána”. Még a régi rivális, Cher is azt üzente: "Madge, bajnok vagy, hogy végignyomtad, remélem egyben vagy!"
A legszívmelengetőbb poszt Liza Minelli oldalán született, aki így írt: "Állítólag barátnőmet, Madonnát a földre rántották a fellépésén, de én tudom, hogy ez lehetetlen. Madonnát soha senki sem kényszeríti padlóra." A Huffington Post pedig egyenesen kijelentette: „Mindannyian példát vehetünk Madonnáról – így kell emelt fővel folytatni!” Olyan is akadt, aki ennél mókásabb tanulságot vont le a dologból, és a Hihetetlen család című animációs film egyik jelentét idézte, mely szerint „a köpeny minden szuperhős végzete”, hiszen a világ megmentésének kritikus pillanatában beleakadhat egy rakétába, beszippanthatja egy turbina, vagy épp fennakadhat egy liftben. Dehát Madonna ezt nem tudhatta – ő nem szuperhős, hanem királynőképzőbe járt.
A "Carrie Bradshaw-pillanat"
Bevallom, jómagam az esés pillanatában úgy éreztem, hogy megállt a szívem, és úgy a performansz felére tértem magamhoz, amikorra már Madonna húszéves táncosait megszégyenítő akrobatikus mutatványokat nyomott, és vigyorogva nyomta a koreográfiát. Ekkor jutott eszembe a Szex és New York sorozat egyik ikonikus jelenete – amikor Carrie Bradshaw élete első és egyetlen divatbemutatóján Dolce & Gabbana bugyiban taknyol el, Heidi Klum pedig nemes egyszerűséggel átlép rajta. Carrie öszzekaparta magát, leporolta a bugyiját, és „legyőzhetetlen vagyok” mosollyal vonult végig a kifutón, a tömeg pedig üdvrivalgással köszöntötte. Hasonlóan történt a Brit Awardson is: a dal végén, körülvéve a szexi bikucikkal Madonna a földre terítette az egyik minotaurusz srácot, lekapta róla a hatalmas szarvakat, és győzedelmesen a magasba emelte azt, a közönség pedig egyemberként ünnepelte.
Ugyanakkor nem tudtam elengedni a gondolatot: egy ekkora esésből akár komoly tragédia is lehet – vajon egy after partin, vagy egy kórházi ágyon folytatódik Madonna estéje? Egy perc sem telt el, de az énekeső Facebook profilján megjelent egy rajz a hírhedt kosztümről: „Fennakadtam Armaniban – a gyönyörű köpeny túl feszes volt. De semmi sem állíthat meg – a szeretet felemelt. Köszönöm a jókívánságaitokat – jól vagyok.” Bebizonyosodott, amit mindig is sejtettünk - Madonna valóban halhatatlan.
