A Szputnyik Hajózási Társaság ismét hátborzongatóan erős előadást csinált.
Brecht Baaljára hatványozottan érvényes, hogy csak akkor érdemes előadni, ha van hozzá megfelelő címszereplőnk. A Szputnyik Hajózási Társaság megtalálta az ő Baal-ját Király Dániel személyében, és ennek megfelelően létrehozta a teljes őrületet a Jurányi Inkubátorház színpadán.
A Baal aztán még az a darab is, amit ha nem ismerünk, inkább el se induljunk megnézni. Pláne, ha alacsonyabb az ingerküszöbünk. Amikor beléptünk a Jurányi színháztermébe, rögtön felsejlett egy régi, a Vígszínház háziszínpadán előadott Baal Kaszás Attilával a főszerepben, amiben olyan hányást kaptunk a nyakunkba a földön ülve, hogy azóta sem iszunk vörösbort. És ezzel az emlékkel együtt visszajön minden Baalról, a férfiról, aki nem ismer szeretetet, se tiszteletet, se istent, se embert.
Egy gátlástalan, öngyilkosjelölt költő, aki képtelen megutáltatni magát a világgal, pedig valójában csak egy nagy gyerek, akit senki sem szerethet igazán. Az ő életének néhány állomását vitte színre most a Szputnyik egy negyedéves színművészetis rendező, Kovács D. Dániel vezénylésével, a föld mocskában. Azért írjuk, hogy a föld mocskában, mert Baal villoni értelemben féreg és dög, akik őt körülveszik, azok meg automatikusan azzá válnak a díszletül használt, fekete földdel borított homokozóban.
Baal önpusztító vadállat, minden nő álma – miért is ne, hiszen a nők egyszerűek, mint a faék, minél jobban rúgják őket, annál hűségesebben ragaszkodnak, legyenek bár házasok (Emilie - Pető Kata), romlatlan mennyasszonyok (Johanna - Bach Kata) vagy csak szépek és fiatalok (Sophie Barger - Kurta Niké). A nők hatásosan pusztulnak bele Baalba, és Király Dániel hitelesen csodálkozik rá erre az egészre.
Persze rendező- és vérmérséklet függő, hogy Baal életének szereplői mennyire mennek el véglénybe, Kovács ügyesen lavíroz az előadásban az ízléstelenség és a durvaság határait feszegetve. Nem is Brech Baalját néznénk, ha ne így tenne, de a nézőtérre mindig betéved néhány fanyalgó vagy felkészületlen (rokon), aki maximum a színészeket zavarhatná, de szerencsére őket nem teszi. Baalt a néző ugyanúgy nem értheti, ahogy a környezete sem, még a legjobb barátja sem. Ekart (Hajduk Károly) szerelme, barátja és valahol krónikása is, de a józanság hangja későn sem találhatja el a saját bűneinek mocskában fuldokló férfit.
A Baal Szputnyikosan erős idegzetűeknek való előadás, remek színészi játékkal és kemény társadalomkritikával, ami úgy fest, még akkor is minden időben érvényes, ha figyelembe vesszük, hogy Brecht mindössze 18 évesen írta.
