Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tudta, hogy az osztrák festői verseketi is írt? Ezekből lettek dalok az Egon Schiele Projectnél, a TÁP Színház pedig darabot írt az egészből.
A festő Egon Schiele életét a TÁP Színház kívánta megismertetni a közzel, tőlük nem túl szokatlan módon elég rendhagyóan előadva. Schiele ugyanis nemcsak festő, hanem költő is volt, innen már csak egy lépés, hogy az Egon Schiele Project megzenésítse a verseit, majd szövetkezzen Vajdai Vilmosék társulatával, hogy elő is adják mindezt. A darabot ugyan már május közepén bemutatták, mi csak most néztük meg, és nem volt elfecsérelt másfél óra. Az Egon Schiele élete vagy halála ugyanis nem hosszú, csordultig van zenével és annyi vélt vagy valós őrülettel, amit már-már nehezére esik befogadnia a nézőnek.
A tragikus sorsú festő életét leginkább a halál szemszögéből bemutató előadás valójában egy elfuserált életrajzi est, amin semmi nem úgy sül el, ahogy azt a rendezők szeretnék. A művészettörténész (Hajmási Dávid) már a kezdetek kezdetén eláztatja kávéjával az egész felvezetendő tanulmányi anyagot, és emlékezetből próbálja, amatőr színészek (Bakonyi Alexa, Göndör László, Borsányi Dániel) segítségével bemutatni a költőként is próbálkozó Schiele életét.
Vagy inkább halálát, mert a halál nem volt ismeretlen a Schiele családban, ahogy ez a darabban is gyakran elhangzik. Még valami elhangzik benne, méghozzá, hogy
alle menschen sind Tot,
ami ugye annyit tesz, hogy minden ember halott. Innentől kezdve akár nincs is miről beszélni, természetes, hogy az élők sem élnek igazán, bár a kissé bolondos, zavart Schiele nagyon is élőnek tűnik. Még nem láttuk másban Göndör Lászlót, de az általa játszott Schiele inkább emlékeztett egy korabeli popsztárra, mint formabontó osztrák festőre. Vagy ez a két karakter ennyire hasonló lenne? Simán benne van ez is, hiszen ez az egész előadás egy koncert.
Ugyan csak szösszeneteket kapunk a valódi életműből, mégis nagyjából megjelenik előttünk, milyen élete lehetett ennek az alaknak, ami tekintve, hogy az előadás csak másfél óra, kész csoda. A jelenetek valójában a zenére építkeznek, a színpadon fontos szerepet játsszó zenekar komolyabb harmóniában van a színészekkel, mint a porondmesterként funkcionáló művészettörténész, aki úgy ad keretet az előadásnak, hogy közben valójában semmi szükség nem lenne rá.
Tóth Evelin énekesnő, akárcsak az ütős Mogyoró Győző ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb) elemei az előadásnak, mint a színészek. A vérvörös ruhában pózoló dizőz többször vágyik a modell posztra, mint a kiváló testi adottságokkal rendelkező Bakonyi Alexa, pedig ezt - ismerve Schiele nőalakjait - teljesen hiábavalóan teszi, míg a zenész Mogyoró Győző maga is festővé avanzsál egy adott pillanatban.
Ha így elsőre zavaros megérteni, miről is szól valójában az Egon Schiele élete vagy halála, akkor nem kell elkeseredni, meg kell nézni. A festő megzenésített versei nagyon hatásosra sikerültek, az meg, hogy valójában mi történt a 28 évesen, spanyolnáthában elhunyt művésszel, úgyis fent van a neten.
