A Ludwigban tényleg megismerheti a festőt, aki kisujjából rázta ki Cézanne-t, mégis eredeti maradt.
Csütörtöktől látható a Ludwig Múzeumban Tolvaly Ernő - Csodálatos rendszer című retrospektív kiállítása, aminek a megnyitójára számunkra érthetetlen módon sokkal kevesebben voltak kíváncsiak, mint az elvárt lett volna. És nemcsak azért vártuk el, mert a 2008-ban elhunyt Tolvaly munkássága akár élénken élhet még mindannyiunkban, hanem azért is, mert tényleg átfogó tárlatot hozott össze a Ludwig, megismertetve a festő olyan oldálaval is a nézőt, amit esetleg kevésbé ismert.
A kispesten született Tolvaly képeit elnézve úgy tűnhet, a publicistaként is elismert festő kiállításmegnyitói akkor lehettek a legizgalmasabbak, amikor még ő is élt. Erről néhány anekdota az installációi mellett elolvasható, de érezhető a tárlaton, hogy a szervezők szorgalmasan igyekeztek megfelelni a művész szigorú elvárásainak; úgy helyezték el a képeket és installációkat, ahogyan ő látni szerette volna őket.
Üveges Krisztina művészettörténész a megnyitón elmondta, Tolvaly hetvenes években készített munkái valamiért a feledés homályába vesztek, mégis sikerült összeszedni nagyrészüket a kiállítás erejéig, ami amúgy a művész két fő munkájával indít. A két kép Tolvaly kettős gondolkodását jellemzi, de igazán izgalmasnak mégis inkább a második teremtől mondható a kiállítás, ahol a hagyományostól eltérő módon a legnagyobb képek nem a falon, hanem a vöröre festett falú terem szélein láthatók, paravánként működve. Vörös pamlagról lehet a képeket csodálni, ami a művész szándékai szerint lett így kialakítva, hogy megteremtse azt az impresszionalizmusra jellenző hangulatot, ami rímel a látható híres Cézanne-hamisítványokra.
Később teremről teremre láthatjuk, mennyire sokoldalú is Tolvaly munkássága: szembejön, hogy képein a festék mellett különféle természeti anyagokat is használ; márvány, por, homok és föld ugyanúgy inspirálták, mint Buster Keaton Beckett rövidfilmjében (Beckett-illusztráció). Személyes kedvencünk azonban mégis az, amikor Tolvaly a tévében látottakat rajzolta körbe, egyetlen képen ábrázolva az abban a pillanatban történeteket. A megnyitón sajnáltuk csak igazán, hogy nem ismerhettük személyesen a festőt, aki az átkosban még egy 1. számú Közvetítői Akciócsoport nevű szervezetet is létrehozott, amiért sokáig besúgónak hitték, holott csak egy korabeli médiahack volt. Külön érdekesség, hogy ez az egész csak a halála után derült ki róla, ami sokat elárul abból, milyen izgalmas személyiség is lehetett Tolvaly Ernő.
