Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A színészek mellett a profi sztori olyan élményt okoz, amit hazai film ritkán. Utóélet, kritika.
Ha lettek volna kételyei, megnyugtatjuk: az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélete nem érdemtelenül kapott nyíltszíni tapsot a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, még akkor sem, ha a budapesti díszbemutatóba azért a konferanszié, Hajós András szintén beleerőltetett párat. Ez (mármint a filmfesztivál-bemutatós taps) azért szólhatott őszintén, mert egy igazi, csehesen fanyar, mégis ízig-vérig magyar remeket rakott össze a forgatókönyvíró-dramaturg szakon végzett rendezőnő. Pontosan emiatt imádjuk mi, magyarok is: mert felhőtlenül szórakozhatunk egy olyan filmen, ami úgy vicces, hogy közben nem akar utánozni senkit és semmit.
Zomborácz története a lelkészről, aki halála után visszatér kísérteni önmagát szorongva keresgélő fiát annyira egyszerűen tiszta, szarkasztikus humorral van elmesélve, hogy képtelenség nem a hatása alá kerülni. Iskolapéldája annak, mi történik, ha a rendező-forgatókönyvíró nemcsak ura az írásának, de van vele szándéka is, és ez a szándék ráadásul pofonegyszerű: a szórakoztatás. Más kérdés, hogy a szórakoztatás ára igen magas lehetett, mert érződik még valami a végeredményen, ami sokkal mélyebbről jön, és közhelyesen az igazság fájdalmaként lehetne leírni.
De az egyszeri néző számára a lényeg, hogy a történet működik, és egyetlen pillanatra sem ül le, mégis belefér úgy másfél órába, hogy nincs különösebb hiányérzetünk utána. Mózes (Kristóf Márton) ugyan a kezdetektől szeretne lázadni apja (Gállfi László) ellen, de képtelen erre, ám miután a lelkészt egy jegyesoktatás izgalmai közben elviszi az infarktus, még úgy is megnyílhatna előtte a szabadulás útja, hogy nagynénje (Csákányi Eszter) minden erővel továbbra is az elnyomásán van. De nem nyílik meg, mert halott apja szelleme visszatér, és némán kísérti fiát útkeresgélés közben. Kétségbeesett főszereplőnk egy spiritiszta autószerelő (boccs!) (Anger Zsolt) és a parókián dolgozó exdrogos, sokat látott lány (Petrik Andrea) segítségét kéri, de a szellem csak nem akar eltűnni.
A történet ugyan már magában sokat segít, mégis a szereplők viszik el nagyon jól a hátukon a filmet, és ritka együttállás ez a honi filmgyártásban. Kristóf Márton jó választásnak bizonyult, amatőrsége leginkább abban nyilvánul meg, hogy teljesen értetlenül áll a vele történt események előtt. Gállfi László játéka pedig olyan erős, hogy Kristófnak óriás mázlija, amiért partnere a film nagy részében egyszerűen nem mond semmit. Kevesen tudnak ugyanis némán annyit beszélni, mint Gálffi, akinek rezdülései megadják a film egész alaphangulatát. Az csak az egészre rátesz egy lapáttal, hogy a többi mellékszereplő mind annyira kattant, hogy egyedül a főhőssel lehet valamiféleképpen azonosulni, és bár Zomborácz megadja neki a végén a lehetőséget a menekülésre, a megmentésére érkező Trokán Nóra inkább csak biodíszletként funkcionál a filmben, de ez legyen az Utóélet legnagyobb baja.
A mellékszereplők nem kevés derűs percet okoznak: Gyabronka József agyaggalamb-lövőbajnok esperese ugyanúgy telitalálat, mint az önmagát jobb sorsa érdemesnek tartó nagynéni szerepében Csákányi Eszter. Mindketten meghúzódnak a történet hátterében, összefonódó sorsuk mégis egy másik, izgalmas elemekkel tarkított (akció)filmet vázol elénk, nagy kár, hogy Zomborácz szép takarosan elvarrja ezt a történetszálat is a fináléban, egy következő filmben megnéztem volna, velük mi minden történ(het)ne.
Anger Zsolt a spiritiszta autószerelő képében olyan gátlástalanságról tesz tanúbizonyságot, ami feltételezi, hogy tényleg bármilyen őrületre képes a vásznon; az általa megformált bohóc úgy, ahogy van hiteles, még akkor is, ha nálunk még sosem akart autószerelő lezuhanyozni (sem szellemet űzni). Szerencsére. Petrik Andrea drogos titkárnője főhősünkéhez hasonló problémákkal küzd (még ha valahol egy másik dimenzióban is), de ezt a dimenziót is könnyedén megismerheti a néző, Petrik meg sem próbálja elnyomni amatőrnek számító partnerét. Filmbéli kapcsolatukat talán a közös motorozás bája jellemzi a legjobban, ám ha ilyen Halloween-partikat tartanak egy isten háta mögötti, eldugott alföldi faluban, akkor most azonnal leköltözök. A hitelesség itt egyedül megtörni látszott egy pillanatra, de ennyi még belefér egy ennyire kedves mesébe.
Az Utóélet azért zseniális, mert nincs szereplője, akit nem lehet nem szeretni, és azért is az, mert a mozifilm végén végre jó szájízzel lehet távozni. Szidhatja a szakma a Vajna vezette alapot, de csak idén már több nézhetőfilmmel jött ki az öreg, mint az elődei az elmúlt 25 évben.
