Tudta, hogy az Annie Hall legemlékezetesebb jelenete egy spontán tüsszentésnek köszönhető, hogy Bill Murray bármikor végigdumál egy házibulit hasból, és hogy a főgengszterek Brando hirtelen ötlete óta dédelgetnek macskákat?
Csodás videóval örvendeztette meg a filmbolondokat a CineFix, ami összeszedte a szerintük legjobb tíz filmes improvizációs filmrészletet. Olyan jeleneteket kell elképzelni, amikor a rendező engedékenysége folytán a színész szabad kezet kap, és maga alakítja a testbeszédét és szövegét, és ezáltal briliáns részleteket hoz létre; esetleg egy véletlen reakció sül el olyan jól, hogy benne hagyják a kész műben. A nemrég tragikusan elhunyt Robin Williams nagy mestere volt a műfajnak, őt külön ki is emelik olyan remekművek mellett, mint az Apokalipszis most, a Nagymenők vagy a Mechanikus narancs. Nézze meg a videót (találat amúgy a Gizmodóról), aztán megmutatjuk a mi verziónkat is!
Személyes kedvencünk az első, még ha ez nem is klasszikus improvizáció, mindössze egy apró baleset profi lereagálása. A zseniális angol színész, Sir Ian McKellen gyakorlatilag Gandalf szerepével lett világszerte ismert (pedig nem ma kezdte az ipart), és rögtön az első Gyűrűk Ura epizódban improvizált egyet. Kénytelen volt. A film elején látogatóba érkezik Zsákos Bilbó hobbitméretűre szabott otthonába, ahol folyamatosan hajolgatnia kell, hogy ne verje be a fejét. Ez nem mindig sikerül, egy fordulattal le is fejeli a mestergerendát. McKellen azonban mestere a szakmájának, hiába látszik is, hogy tényleg fáj neki, de lehajol, belép a szobába, és folytatja a jelenetet. Peter Jackson rendező úgy döntött, benne is hagyja.
A nézőket erősen megosztja Christopher Nolan Eredete (Inception); de azt még a fanyalgóknak is kell ismerniük, hogy eredeti forgatókönyvet sikerült összehozni. A patent szereplőgárda egyik tagja, az Eamest alakító Tom Hardy, aki Joseph Gordon-Levittet oktatja ki, ugyan, merjen már nagyobbat álmodni. Az improvizáció itt egész árnyalatnyi, mégis sokat változtat a végeredményen: a színész mindössze hozzátesz egy darlingot (drágámat) a forgatókönyvben leírottakhoz, amitől viszont a jelenet egész miliője egy végtelenül angol és kioktató ízt kap. Mivel a film során a két karakter amúgy is folyamatosan egymás vérét szívja, ez így hab lett a tortán.
Persze, tudjuk, elcsépelt, de mégis őrülten nagy klasszikus, nem véletlen, hogy a nemrég elhunyt színész nekrológjaiban is ezt idézték legtöbbször: a Jó reggelt, Vietnam! Robin Williams csúcsfilmjében szinte semmi sem volt megírva a rádiós szpíker bejelentkezéseiből, ő darálta fejből és rögtönözve a szöveget és a poénhalmokat. Zseniális lett, és azóta is megunhatatlan.
Az Annie Hallt sem kell feltétlen bemutatni, Woody Allen filmjében is akadnak rögtönzött jelenetrészek. A homárüldözéses jelenetben Diane Keatonnal küzdenek meg a szökésben lévő ízeltlábúval. Itt a hűtő mögé bemászott homár történetszála rögtönzött (bár a zseniális játék miatt az egész jelenet annak tűnik). Mi azonban egy másik „rögtönzést" mutatunk be. Azért az idézőjel, mert ez a jelenet is a véletlen műve volt, és milyen szerencse, hogy benne hagyták a filmben, mert végül az egyik legemlékezetesebbé vált: igen, az, amikor Woody Allen beletüsszent a kokainba.
Heath Ledger szintén nagyszerű színész volt, és utolsó filmjében, a Sötét lovagban már azok is el kell ismerjék ezt, akik mindezek ellenére sem kedvelték. A kórházrobbantós jelenetben a szokásos unott Joker lépdel végig egy kórházfolyosón és hagyja el az épületet, miközben egy távirányítóval sorra felrobbantja a helyiségeket. Amit nem tud: hogy a stáb szándékosan késlelteti az utolsó nagy robbanást, mintha technikai malőr folytán leállt volna a robbanássorozat. Ledger - szerepéből nem kiesve - odakinn ezért elkezd morfondírozni, hogy miért is áll még az épület és türelmetlenül nyomkodja a távirányítót. Mivel nem tudta, hogy a stáb szándékosan késleltette a befejezést, a végül mégis bekövetkező óriási robajra adott reakciói viszont már valódiak: pánikszerűen ugrik fel az ott várakozó buszra.
Aztán ott van a Tootsie (magyarul Aranyoskám) című Dustin Hoffman-Jessica Lange remekmű, amiben szerencsére BIll Murray is kapott egy szerepet. Jeff nevű karaktere egy bulin beszél lyukat mindenki hasába, a sztorizgatást pedig teljesen saját kútfőből oldja meg. Stand upos múltja persze elég jó segítséget nyújtott neki ehhez, nem csoda, hogy később isszinte minden filmjében ki-kiszól a szerepeiből.
Vito Corleone, azaz Marlon Brando a Család fejeként egy alapos verés ügyében hoz ítéletet a Keresztapa egyik pazar jelenetében. Az idill nem lenne tökéletes, ha az ölében nem szuszogna egy elégedett kandúr, akit szigorú döntése közben gyengéden dögönyöz. Egyes források szerint az elégedett jószágot állítólag a rendező pottyantotta Brando ölébe a jelenet forgatása előtt, míg egy másik legenda szerint maga Brando találta a macskát a helyszínen, ő vitte be magával és döntött úgy, hogy a felvétel alatt is magánál tartja. Az összhang oly pazar, hogy manapság már elképzelhetetlen könyörtelen maffiózó elkényeztetett macska nélkül a filmekben. Legalábbis a vígjátékokban.
A világ egyik legelegánsabb nője lett a Julia Robert alakította kis prostiból a Pretty Woman, azaz Micsoda nő talán legismertebb jelenetében. Épp indulnak a Partira, amikor Richard Gere megállítja Robertset, valami ugyanis hiányzik a piros estélyi mellől: előkap egy ékszeresdobozt és egy pazar nyakéket virít a ledöbbent lánynak.Roberts szerepe szerint addig valószínűleg összesen nem keresett annyit, mint amennyit az ékszer egyetlen köve ér: azonban, ahogy hitetlenkedve nyúlna az ékszer után, partnere játékosan becsapja a dobozt az orra előtt. Roberts ezen hangosan felnevetett, ami alapból bakinak számított volna, de olyan magával ragadó volt a reakciója, hogy végül mégis benne hagyták a filmben.
A Ryan közlegény megmentése a legtöbb emberben a filmtörténet egyik legbrutálisabb csatajelenete, a normandiai partraszállás rendkívül életszerű pillanatai miatt maradt meg. Azonban Matt Damon karakterének, aki a világháborúban mindhárom bátyját elvesztette, van egy improvizált jelenete. A rommá lőtt Ramelle városkájában, az utcán üldögélnek a főszerepet alakító Tom Hanksszel, és életük szép élményeit elevenítgetik fel egymásnak. Damon itt a bátyjairól mesél, vidám történetekkel emlékezik rájuk – ezek az anekdoták azonban egytől egyig az ő fejéből pattantak ki.
Mivel mással is lehetne zárni az összeállításunkat, mint egy klasszikussal, a Casablancával. A zárójelenetben Humphrey Bogart, a kemény és titokzatos főhős, valamint Ingrid Bergman a törékeny, szerelmes nő vesz egymástól könnyes búcsút a casablancai reptéren. Bergman nem akar elmenni, de nincs más választása: a jelenet végén sírva lehajtja a fejét. Bogart ekkor felemeli az arcát, mélyen a szemébe néz és improvizál egy nagyot: „Here's looking at you, kid". Ezt nem nagyon lehet szó szerint lefordítani, de nagyjából a „fel a fejjel, kölyök" adja vissza. Szóval ezt még nézze meg, és fel a fejjel!
