Kimaxolt irónia, kifigurázott pszichológia, önsegítés, csillámdelfinek és néhány elgondolkodtató adat az ország első tematikus boldogság-kiállításán.
A boldogság kék madara
Augusztus 7-én nyílt, és egészen szeptember 5-ig megtekinthető a budapesti Szupermarket Galériában Szombat Éva és Vida Vera kiállítása Boldogság címmel, amely kifigurázza és új kontextusba helyezi az önsegítő könyvek, szépirodalomnak álcázott közhelygyűjtemények, ostoba ál-pszichológai elméletek, és a giccskultúra elemeit. Az apró galériába belépve azonnal jobb kedvünk lesz, hiszen minden kék, ciklámen, arany és rózsaszín, a falakat delfinek, macskák, vigyorgó lányok és kézzel írt szövegek borítják. „A kiállítás a boldogság megértésére, értékelésére, felfedezésére valamint megtartására született. A népszerű témakört nagy kijelentésekkel és a mindennapjainkban egyszerűen alkalmazható gyakorlatokkal járjuk körbe.” Így a bevezető, a látogató pedig elengedi magát, és felül a boldogság kisvasútjára.
„A boldogság nem az istenek ajándéka, hanem hozzáállásunk gyümölcse” – olvassuk rögtön Erich Fromm örökbecsű idézetét, és még annál is pozitívabbak leszünk, mint amikor óceánzúgás mellett Oravecz Nórát olvasunk.
Szombat Éva színpompás fotóin, vagyis „boldogságkompozícióin” láthatunk ovális tükröt rózsás háttér előtt, halványkék rózsák mellett szétszórott, összetört álmok metaforájaként is olvasható, összetört kék delfint, virágfüzérek között ágaskodó fehér porcelánlovakat, vagy éppen arany macskaszobrot. A bevezető ígéretéhez híven a falon nemcsak idézetek és a Cosmopolitan magazin jótanácsai, hanem gyakorlatok is szerepelnek, például: „Minden nap csinálj legalább két olyan dolgot, amit eddig nem mertél megtenni. Például simogass meg egy vérebet, adj puszit egy rendőrnek, vagy nyilatkozz őszintén a főnöködnek. A félelmeid leküzdése az éned kiteljesedését és soha nem várt boldogságot hoz végül mindennapjaidba.”
Élj a mának, a hawaii nyárnak
Szombat Éva Gáldi Vinkó Andreával együtt a hipermenő magazinokban és blogokban publikáló Ív & Candie fotós páros tagja, róluk legutóbb a kArton Galéria Vanília című kiállítása kapcsán írtunk. 2013-ban elnyerte a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, kutatási témának a boldogságot, a boldogság keresését választotta.
A galéria terében zseniálisan működnek a harsány színek, nem kímél bennünket a vizuális cunami. A fotók - bár manipuláltnak tűnnek -, teljesen hagyományos módszerrel készültek, a kívánt hatás eléréshez Szombat Éva különféle szűrőket és pontlencséket használt. A techné tehát hibátlan, így pedig még nagyobb elismerést vált ki, hogy a munkák tökéletesen illeszkednek a józsefvárosi piac – Kiszel Tünde – Dukai Regina popkulturális Bermuda-háromszögbe, amelyben akkor is elvész az ember, ha történetesen nem rajongója az említetteteknek. A Boldogság kiállítás arra a veszélyre is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos üres vizuális és nyelvi paradigmák milyen tömegekre vannak hatással. Dukai Regina több százezer Facebook-követője nem feltétlenül gondolkozik azon, vajon miért káros egy smink nélküli képet őszintének nevezni, a kiállítás látogatója azonban rá van kényszerítve. A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a jelen ideológiai csapdáiból iróniával és átforgatással lépjen ki. A kidobom a tévémet-típusú értelmiségi hozzáállás ugyanis már egy ideje nem működik. A mediális viszonyokat ugyanúgy befolyásolja a tömegkultúra, mint például a poszt-kantiánus filozófia korai utópisztikus szocialista változatai a liberális politikaelmélet tükrében – csak ez utóbbi jóval kevesebb emberhez jut el.
A Carpe diem! jelszava egyébként a Tuti gimi című sorozatból vett idézet formájában érkezik: „Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt, és ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy értelme legyen visszatekinteni rá.” A megnyitó sem a hagyományos módon zajlik. A szöveget felvételről egy női hang, az önsegítő lemezek, ezoterikus műsorok és pozitív gondolkodás-szakértők műsoraiból jól ismert, túlságosan artikulált, túlságosan behízelgő orgánum mondja el. Ebből az is kiderül, hogy az „MMA spirituális vezetője”, a nagyszerű Fekete György is elismerő szavakkal illette a Műcsarnokban is kiállított munkákat. Ez pedig már önmagában maga a boldogság.
Már megint csak őrája gondolok
A terem közepén felállított asztalon fekszik A boldogság könyv – az alkotótól idézem – legrojálabb, angol nyelvű változata, amelynek szövegezése Vida Vera munkáját dicséri, az eredmény pedig csodálatos. A boldogság könyvben, amely „egy kapitális közhely glitteres Senecával, photoshop nélkül”, a falon elhelyezett idézetek és képek vannak, kedvencünk azonban a boldogság-szótár, amely pesszimista, szerencsétlen avagy egyszerűen csak picsogós mondatokat forgat át boldogságnyelvre. Maga a sugárzó, vidám pozitív hozzáállás. Néhány szemléletes példa:
- Bankban találtam csak állást. = Minden nap csinos lehetek.
- Lekéstem az éjszakai buszt. = Végre van egy órám magamra.
- Hármas ikreim lesznek egy idegen embertől. = Nem kell többé unatkoznom (ráadásul még a nyugdíj is jóval több lesz, mint a gonosz gyermekteleneké).
A megnyitó estéjén az ablakban egy nagy kosár piros-fehér-zöld cukorka is állt, rajta a következő felirattal: Hungaro-Dekadencia Elleni Szopóka. A kiállításnak ugyanis ez is tétje: a sok szép, új stadion ellenére az összes létező felmérés azt mutatja, hogy Magyarország legfeljebb az alkoholizmusban és a boldogtalanságban teljesít jobban. A kiállítás leírásában is olvasható, hogy OECD 2014-es, Society at a Glance című jelentése szerint hazánkban magas az öngyilkossági ráta, nem bízunk a jövőben, gazdagok közt szegények vagyunk, sőt a magyar nők a legboldogtalanabbak az egész világon Ezért persze általában mások a hibások, például az IMF, a norvégok, a civilek, a zsidók, a buzik, esetleg Trianon. Ez mind nem változtat azon, hogy alapvetően boldogtalanok és elégedetlenek vagyunk. Ez önmagában nem nagy boldogság, a kiállítás pedig éppen ebbe veri bele fejünket a tobzódó giccsparádé ürügyén.
Az utolsó kép alatti idézet persze önmagáról is lerántja a leplet, egy egészen más regisztert, az 1980-as évekbeli magyar undeground szcénát behozva a kiállítás terébe. Az A. E. Bizottság Szerelem című számával zár az égbolt és a boldogság-trip, köszönjük, jó volt, jövünk máskor is.
