Dave Tomkins a grandpas-photos.com-on kéri az internetezők segítségét annak kiderítésére, hol készülhettek nagyapja évtizedeken át titkolt fotói.
Szerethető, múltidéző fotókra bukkantunk, melyeket Dave Tomkins töltött fel a közösségi oldalakra a közelmúltban. A Tomkins által nyilvánosságra hozott képeket még nagyapja, Stephen Clarke lőtte a negyvenes-ötvenes években, de a család nem is tudott róluk. Unokája - a papa hanyatló emlékezete miatt - a közösség segítségét kéri annak kiderítésére, vajon hol készülhettek a fotók.
A művészeti vezetőként dolgozó ausztrál származású Tomkins akkor bukkant rá a hangulatos fotókra, mikor nagyapja egy idősek otthonába költözött öt évvel ezelőtt. Az unoka korábban sosem hallott a második világháborúban a légierőnél szolgáló nagypapa hobbijáról, mivel az sosem említette a családnak, hogy valaha fotózással is foglalkozott volna, a diák mindeddig egy dobozban lapultak egy szekrény alján - írja a fastcodesign.com.
„A képeken felelevenednek a kísértetiesen gyönyörű, hólepte macskaköves utcák és az óriáskerékből szemlélt táj. Bevittem a képeket a nagypapának az idősek otthonába és megmutattam neki, remélve, hogy mesél néhány csodálatos történetet a látottakról. Csinálni akartam neki belőle egy könyvet, hogy ne csak az otthon, a katéterek és a vizsgálati eredmények körül forogjanak a gondolatai. De sajnos ő már nem sokra emlékszik, így nem derült ki, hogy hol és mikor készültek ezek a fotók” – mondja Tomkins, aki most feltöltötte a képeket az internetre, és a nyilvánosság támogatását kéri, hogy segítsenek neki beazonosítani, hogy hol készülhettek a képek.
A lelkes unoka egy honlapot is létrehozott az ügy érdekében Grandpas-Photos.com néven, ahova feltöltötte nagyapja ötven legjobb fotóját, az oldalra látogatók pedig beírhatják, hogy hol készültek a képek. „Az eredeti terv az volt, hogy világszerte minél többen megnézzék ezeket a szerethető képeket, majd csináltunk volna belőlük egy kiállítást, ami a végső bizonyíték lett volna arra, hogy ő egy igazán tehetséges fotós volt. Ő volt az egyetlen ember, akit erről meg kellett volna győzni" – mondja Tomkins, akinek nagyapja sajnos már nem érhette meg, hogy ő legyen az új Vivian Maier: tavaly júliusban, 90 éves korában elhunyt.
Tomkins reméli, hogy az oldalra látogatók a fényképek alapján tudnak majd hasznos információval szolgálni arról, hogy hol készíthette nagyapja a képeket. Az unoka olyannyira a projektnek szenteli minden idejét, hogy öt évvel ezelőtt kilépett munkahelyéről, egy New York-i reklámügynökségtől, hogy 100 százalékosan erre a munkára koncentrálhasson.
A család idősebb tagjaitól megtudta, hogy nagyapja abban az időben, mikor a képeket lőtte, egy ausztrál ékszerész cégnél, a Proud Jewellersnél dolgozott, aminek köszönhetően többször is járhatott a tengerentúlon, a képeket pedig egy fénymérős Voigtlander Bessamatic típusú kézi kamerával készítette. Amikor hazaért, megmutatta a családjának a képeit, majd elzárta azokat a szekrénybe.
A kissé megszállottnak tűnő unoka következő terve az, hogy ő is elutazik a nagyapja által fotózott helyszínekre, újrafotózza a képeit, majd végül a Google Maps és a Street View segítségével bemutatja az eredményt. Az eddig felgöngyölített információk alapján úgy tűnik, a svájci Interlakenbe, Velencébe, Firenzébe, Izraelbe, Hongkongba és Szingapúrba már menni fog. Az unoka szerint ez a projekt szép lehetőség arra, hogy méltóan emlékezzen nagyapjára, és elmesélje azt, ami már elveszett.
