Bodzsár Márk W. úrja egy minőségi hollywoodi krimisorozat első része. Mégis az Átriumban mutatták be.
Rögtön az elején eláruljuk, mi van Bodzsár Márk W. úr üzen című rendezésének. Hangulata. Olyan hangulata, mintha felskiccelt volna egy filmet a színpadra, amit - mint azt nekünk is pedzegette - majd egyszer le is akar forgatni. De az általa írt történetnek addig még nagyon, nagyon hosszú utat kéne bejárnia, hogy ne csak egy újabb Tarantino-koppintás legyen.
W. úrnak (Börcsök Enikő) rendkívül jól áll a színmű plakátján is látott fekete-fehér szerelés, esetleg ha valaki például nővel akarná eljátszatni a Blues Brothers-t, gondolhatna rá, de kinek is jutna manapság ilyesmi az eszébe. Tudjuk persze, hogy a Blues Brothersnek semmi köze se Tarantinohoz, sem pedig a film noirhoz, ami Bodzsár rendezésében – és némiképp írásában is – fel-felüti a fejét, mégis: olyan a hangulata...
Aztán ott van Malkin (Ötvös András), akinek szintén pont olyan a hangulata, mint egy bármilyen magánnyomozónak, megspékelve némi hasisfüggéssel, ami gyakorta durva hallucinációkat okoz nála (mely ötlethez ezúttal is gratulálunk). Ezek a hallucinációk a színpadon is megjelennek, zene és tánc-látomás következtében, de még ennél is nagyobb baj, hogy pont ott ér véget a darab, ahol kezdődnie kéne.
Hogy érthető is legyen, spoileres meg ne, eláruljuk: egy viszonylag békésen lezajló maffiaháborúról van szó a történetben, amibe belecsöppen a már emlegetett hasisfüggő magánnyomozó. Az egymással szemben álló felek W. úr és Bifsztek (Szabó-Kimmel Tamás), a moderátor Malkin, a vágy titokzatos tárgyai az ikrek, Viv és Bambi (Stork Natasa), a folyamatos (kellemes) meglepetéseket pedig Monaként vagy Has Istennőként Szabó Emília okozza. Ja, igen és Rába Roland is játszik a darabban, a zsaroló Bonnie-t, kicsit kidolgozatlan karakterként hozza a megszokott színvonalat, mégsem tud besimulni a történetbe, mintha csak a bonyodalom kedvéért volna annak szereplője. De neki is jó a hangulata.
Stork Natasát álmodta az ikrek szerepére Bodzsár, de a túlzott merevséggel a színésznő ellene játszik a végzett asszonya szerepnek, amitől sokszor teljesen értelmetlennek tűnik a viselkedésre is, az meg még inkább, hogy mitől szeret bele a főhős, ha egyáltalán beleszeret. Börcsök Enikő W. úrként elegáns haldokló, de egyedül a teljesen veszélytelen ellenfél miatt tűnhet úgy, hogy van bármiféle esélye megnyerni a háborút. Az ellenfél, a buta, kokszfüggő Bifsztek magától értetődően meg akarja hágni legádázabb ellenségének leányait, Szabó Kimmel Tamást pedig igazán jó nézni ebben a szerepben, mert iskolapéldáját hozza az egydimenziós szerep ezerszínű kibontásának.
A párbeszédek rendben vannak, az emberek a nézőtéren nevetnek, és cselekmény pörög, még jó, hogy túl sok idő nincs a gondolkozásra. Ötvös András motivációi nem mindig jönnek át, de hát ő be van szívva ugye, és nem is ő tehet róla, hogy nincs honnan hová eljutnia, mintha az előadás nemcsak egy film lenne, hanem rögtön egy menő tévésorozat első része is egyben.
