Döbbenetes vérfürdő a hómezőn

Ha csak egy norvég filmet néz meg ebben az évtizedben, akkor Az eltűnés sorrendjében legyen az. A berlini filmfesztivál versenymezőnyében bemutatkozó alkotás talán pont azért szól ekkorát, mert nehéz bármilyen elvárásokkal beülni a moziba. Hiszen mi a fene történhet két órán keresztül a végeláthatatlanul fehér, norvég hómezőkön? Nos, nagyon durva dolgok.

A cselekményről elég annyi, hogy egy norvég falu köztiszteletben álló tagja, Nils, aki hatalmas hókotrójával naponta teszi járhatóvá a környék útjait – ezért még az év embere címet is elnyeri - kénytelen szembenézni fia váratlan halálával. A rendőrség állásfoglalása szerint ez is csak egy drogos fiú szokásos végállomása, ám apja nem hajlandó elfogadni a magyarázatot, inkább úgy dönt, felgöngyölíti az ügyet, és bosszút áll.

Ám ami ebből a göngyölítésből lesz, az elég kemény, bizonyos pontokon igen váratlan, ám mindenképpen nagyon élvezetes, legalábbis a nézők szempontjából. Jó, a percenként arcba fröccsenő erőszak sokkoló, és az operatőri munkának köszönhetően végig szinte még a moziban is hideg van, de tulajdonképpen ezek is csak a sajátos hangulat kötelező elemei.

Stellan Skarsgard olyan kedves mosollyal gyilkol, hogy még a hulla is vidám
Stellan Skarsgard olyan kedves mosollyal gyilkol, hogy még a hulla is vidámVertigo Média

Stellan Skarsgard színészi képességei eddig sem maradtak rejtve, most is remek, mint jelentéktelenségében is szimpatikus bevándorló, aki akkor is elnézést kér, amikor valaki rálép a lábára a tömegben. Ehhez képest olyan könnyedén és magától értetődően mészárolja le egymás után a kábítószer-terjesztő hálózat tagjait, mintha ez csak egy kedves, norvég népszokás lenne.

Tökéletes ellentétpárt alkot vele a film negatív főhőse, a norvég keresztapa, a Báró. Pal Sverre Valheim Hagen játéka és karaktere is telitalálat, ilyen zseniálisan kikarikírozott, ideggyenge és szerencsétlen gonosz talán Gary Oldman volt utoljára Az ötödik elemben.

Pal Sverre Valheim Hagen parádés a szánalmas rosszfiú szerepében
Pal Sverre Valheim Hagen parádés a szánalmas rosszfiú szerepébenVertigo Média

Nincs skandináv film sajátos társadalomkritika nélkül, így Az eltűnés sorrendjében is tele van bámulatosan egyszerű, arcba tolt megfejtésekkel: „Egy jóléti államban hideg van. Mert ahol meleg van, ott az emberek nem küzdenek az országért, csak levesznek egy banánt a fáról és kész.”

A morbid humor pont úgy hatalmasodik el a filmen, mint ahogy nő a hullahegy, talán a színre lépő szerb gengszterek azok, akiknél végleg elszakad az utolsó szál is, ami még a józansághoz kötheti a sztorit. A rendező, Hans Petter Moland odafigyel a legapróbb részletekre is, és nem hagyja ki a felkínálkozó ziccereket, legyen az akár csak egy felirat.

Csodálatos gengszterfilm-paródia, bizarr vígjáték, a bosszúálló hős drámája, brutális akciófilm: ez mind benne van Az eltűnés sorrendjében, ami után azért mégis jó kilépni a biztonságosan kaotikus, kelet-európai tavaszba. Még ha itt nem is nő banán a fán.

Magyarországi bemutató: május 8.

Oszd meg másokkal is!
Mustra