Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kiállítás, koncert, piknik, barokk jelmezek és múzeumi biciklizés a Budapesti Fesztiválzenekar - a Néprajzi Múzeum és a Hungarian Cycle Chic közös rendezvényén volt minden. Mi is.
Miért éppen barokk?
Biciklizni Budapesten már egy jó ideje elég menő – ezt jól jelzi a bringás mozgalmak, blogok, szervezetek terjedése, és azok a rendezvények is, amelyek a biciklizést a divattal, a stílussal, vagy a kultúrával kötik össze. Ilyen volt április 26-án, szombaton este a Budapesti Fesztiválzenekar, a Néprajzi Múzeum és a Hungarian Cycle Chic közös estje, amelyen két, egymáshoz (eddig) nem túl szorosan kötődő fogalmat, a biciklizést és a barokkot kapcsolták össze, a Néprajzi Múzeumban látható Bicikliváros Szabadka-Budapest című kiállítás, és a Budapesti Fesztiválzenekar Midnight Music elnevezésű éjszakai koncertsorozata révén. A negyedévente megrendezett éjféli koncertekre főleg fiatalokat várnak, hogy megmutassák a komolyzene kötetlenebb oldalát és azt, hogy lehet koncertre járni frakk és estélyi ruha nélkül is. A BFZ közismerten szívén viseli a budapesti bringás kultúrát, ezért a koncertre biciklivel érkezők kedvezményt kapnak. A szervezők szerint innen jött az ötlet, hogy az áprilisi éjszakai zenét összekössék a Néprajzi Múzeumban éppen látható Bicikliváros című kiállítással, és ha már úgyis mindenki szeret biciklizni, a kiállítás és a barokk koncert között legyen a múzeum aulájában egy barokk jelmezes-biciklis fotózás a stílusos bringások blogja, a Hungarian Cycle Chic szervezésében.
A két helyszínen zajló est során a látogatók 8 órától tárlatvezetésen vehettek részt a Bicikliváros kiállításon László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke, illetve Boros Viktória, a kiállítás látványtervezője tolmácsolásában. Ezután következett a barokk jelmezes fotózás a múzeum aulájában, majd átbiciklizés a Millenárisra, ahol fél 12-kor kezdődött a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje – természetesen a barokk jegyében.
Történetek városokról és emberekről
A biciklizés a budapesti mindennapok természetes része, a kerékpár pedig a város lakóinak nemcsak közlekedési eszköze, de menő kiegészítője is lett. A bicikli mozgékonnyá, nyitottá és szabaddá tesz: a távolságok nemcsak a helyek, hanem az emberek között is eltűnnek. A Néprajzi Múzeumban már eddig is sok kúl biciklis projekt zajlott, teljes kiállítás azonban először látható a kerékpározásról, ráadásul nem is egy, hanem rögtön két város: Szabadka és Budapest vonatkozásában. 2011-ben ugyanis A biciklisek városa címmel rendeztek kiállítást a Szabadkai Városi Múzeumban, amelynek anyaga most a Néprajzi Múzeumban látható, kiegészülve egy másik, a budapesti biciklizés múltját és jelenét bemutató kiállítással.
A tárlaton kiderül, hogy a kerékpár milyen sokféle módon használható, hogy egyszerre használati tárgy, közlekedési eszköz, és státusszimbólum, sportszer, fontos munkaeszköz, és akár közösségeket, barátságot, szerelmet is építenek rá. A biciklik éppen olyan sokszínűek, mint az emberek, és ez szombat este is bebizonyosodott, hiszen a tárlatvezetésen László János már az elején leszögezte, hogy nem elsősorban a tárgyról, hanem emberekről fog mesélni. Boros Viktória pedig - szabadkai származásúként - nemcsak a kiállítás építésének kulisszatitkairól beszélt, hanem arról is, hogy mit jelent a szabadkaiaknak a kerékpározás. Így találkozott a két bicikliváros a budapesti éjszakában, történetekkel, emberekkel, kerékpárokkal.
Mindeféle barokk zene
A tárlatvezetés után sokan felpróbálták az előre odakészített barokk jelmezeket a múzeum aulájában, barokk zeneszó mellett pedig közös biciklizés és piknikezés is zajlott – szokatlan látvány az egykori Igazságpalota szigorú falai között.
Feltűnő és jóleső volt, ahogyan a közönség birtokba vette a múzeumot és a Millenárist is. A koncerten telt ház: babzsákok, fiatalok és bélhúros hangszerek. A zene csúcspontja Joseph Haydn Ariadné Naxosz szigetén című kantátája volt, amelyet autentikus és teátrális barokk gesztikulációval kísérve Marianne Beate Kielland énekelt. A karmester Jos van Immerseel, a barokk zene ismert szakértője volt. A BFZ jól húzza be a fiatalokat az éjszakai koncertekre, új és friss közönséget toborozva, a Néprajzi Múzeum pedigaz érthetetlen molinó-ügy ellenére – vagy talán éppen amiatt – kimaxolja az új küldetésnyilatkozatban is hirdetett nyitottságot és sokféleséget. Reméljük, ez a hármas együttműködés folytatódni fog, hiszen az üzenetek és a stílusok nem gyengítik, hanem megerősítik egymást. Aligha találunk ennél jobb példát arra, trend és kultúra, régmúlt és kortárs, személyes és közösségi hogyan lesznek egyenrangúvá Budapesten, a biciklivárosban.
