Hipszter molinók, szelfikampány, és tavaszi biciklis kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Stílusváltás a nemzet főterén.
"Élmény, érték, ember, emlék" - ezek a ritmikusan összeolvasható szavak jönnek szembe a Kossuth téren sétálókkal a Néprajzi Múzeum vadonatúj, tűzpiros oszlopain. Az oszlopok között három színes molinó feszül hipszterlánnyal, Freddie Mercuryval, indián tolldísszel és budapesti városrészletekkel. Mi történik a Néprajzi Múzeumban?
A fakanálon túl kúl
A Néprajzi Múzeumról még mindig sokan azt gondolják, hogy valamiféle kibővített skanzenként, kizárólag népi edények és fakalanalak gazdag tárházaként működik. Pedig a Kossuth téren álló múzeum számos izgalmas – bár kissé visszhangtalan – kiállítással és programmal bizonyította, hogy nemzetközi, egzotikus világok és a kortárs városi kultúra területén óriási gyűjteménnyel és tudással rendelkezik. A Néprajziban eddig is benne volt a kúlfaktor, csak ritkán jött elő, noha a világon mindenhol találunk menő, más kultúrákat, izgalmas sokféleséget bemutató antropológiai-néprajzi múzeumokat, elég csak a bécsi Weltmuseumot vagy a göteborgi Világkultúrák Múzeumát (Världskulturmuseet) példaként említeni. Ám mostanában mintha a mi Néprajzink is éledezne Csipkerózsika-álmából, és egyre több meglepő dologgal hívja fel magára a közönség és a szakma figyelmét. A honlapjuk színes amazóniai tolldíszekkel, és "A múzeum a tiétek" jelszóval indul, amely a június 9-ig látogatható Tollvarázs című kiállítást népszerűsíti. A múzeum Facebook-oldalának látogatottsága látványosan megugrott, és úgy tűnik, hogy tudatos közösségi média-stratégiát építenek.
Szelfiztél már a kedvenc tárgyaddal?
Bár az elmúlt napokban már a kaposvári könyvtárosokkal volt tele minden, pár hete a Kreatív Online is hírt adott az utóbbi idők egyik legszerethetőbb közösségi-kulturális kampányáról, amelyet a Néprajzi Múzeum Facebook-oldalán indítottak, hogy népszerűsítsék az intézményt, és eközben bemutassanak néhány izgalmas tárgyat. A kampány ideje alatt a múzeum dolgozóiról posztoltak képeket, amelyeken kedvenc tárgyukkal szelfiznek. A sorozat nemcsak ötletes volt, hanem a boldogabb országokban remekül működő edutaintment, vagyis szórakozva oktatás módszerét is követte: a szelfi alatt ugyanis a tárgy története is olvasható. A tárgyak éppen olyan színesnek bizonyultak, mint a Néprajzi magyar, nemzetközi és kortárs gyűjteményei: volt köztük menyasszonyi párta, mexikói papírkoponya, tunéziai amulett-hal és ember alakú méhkaptár is.
A színe legyen piros
A Néprajzi Múzeum mostanában költözés, illetve a sokak által kifogásolt, elemeiben kissé elnagyoltnak tűnő Liget Budapest Projekt kapcsán került előtérbe, annál is inkább, mert a Kúria már korábban jelezte, hogy minél hamarabb szeretné visszakapni az eredetileg valóban bíróságként, majd a Rákosi-rendszerben munkásmozgalmi központként funkcionáló Kossuth téri épületbe. Mivel azonban a Múzeumliget a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2018-ra készül el, a Néprajzinak addig még bőven belefér némi külső vérfrissítés a nemzet megújult főterén.
A bevezetőben említett három molinó és az élénkpiros oszlopborításon található négy szó a múzeum által március elején kiadott sajtóközlemény szerint “a Múzeum új ruhája”, amely szintén a stílusváltás egyik – arculati – elemeként működik. Ennek szellemében a múzeum egy demokratikus tér, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmiságra, a kultúrák és emberek sokszínűségének bemutatására, megértésére és elfogadására. A molinók is ezt tükrözik, hiszen a frissen felújított Kossuth tér tágas és szabályos szürkeségéből kiugrik a múzeum épülete, amely immáron véletlenül sem keverhető össze mondjuk egy kormányhivatallal – azokat ugyanis ritkán díszíti velocipéden ülő hipszterlány, ücsörgő drótóstót, vagy Freddie Mercuryra hajazó, tollkoronában pompázó fiú. A molinók stílusa a graffitiket idézi, amit lehet szeretni vagy nem - az mindenesetre biztos, hogy egészen más dizájn, mint amit a múzeumtól eddig megszoktunk.
Tavaszi szél vizet áraszt
Március 5-én, a Múzeum Napján tartott sajtótájékoztatón Kemecsi Lajos főigazgató az arculatváltás mellett ismertette az éves kiállítási tervet is. A legígéretesebbnek – és a legdivatosabbnak – az április közepén nyíló Bicikliváros. Szabadka – Budapest című kiállítás ígérkezik, amely a biciklizés története mellett a kortárs budapesti és szabadkai bringás kultúrát is bemutatja majd, mindenféle programmal kiegészítve. A városi terek önképének fontos része a kerékpáros kultúra, amely mindkét város arculatának meghatározó elemévé vált, különösen tavasszal és nyáron. A MOL Bubi közösségi kerékpáros projekt is azt jelzi, hogy a biciklizés a budapesti mindennapok természetes része, a kerékpár pedig a város lakóinak nemcsak közlekedési eszköze, de kedves tárgya is lett. A bicikli mozgékonnyá, nyitottá és szabaddá tesz: a távolságok nemcsak a helyek, hanem az emberek között is eltűnnek. Kortárs és közösségi egyenrangúvá lesznek a múzeumban, és persze Budapesten, a biciklivárosban. Nagyon úgy fest, hogy a biciklizéshez hasonlóan a Néprajzi Múzeum is közösséget – és ami még fontosabb, közönséget – akar építeni. A kiadott sajtóközlemény szerint a múzeum minden szempontból nyitott hely, és hősei a hétköznapi emberek. Drukkolunk, hogy átmenjen az üzenet, és stílusosan váltsanak.
