Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ami még nem lenne nagy baj, ha nem lenne tök üres. Álmaink nappaliját mondjuk meg lehet benne találni.
Kár, hogy már nem Cet a Bálna, mert Jónás ebben az emlősben jó sokáig kihúzhatná. És nemcsak azért, mert meleg van, hanem mert nagy. És szinte tök üres. Amennyire én tudom, az úgy szokott lenni, hogy kétszer ünneplik meg egy épület elkészültét; először, amikor szerkezetkész állapotba kerül, aztán meg, amikor elkészül. Hát, a közraktár épületének elhalasított megoldása pedig már elkészült három éve, érthetetlen volt tehát, hogy miért is nem nyitja meg kapuit a nép egyszerű gyermekei előtt az általuk röviden csak kereskedelmi, kulturális, szórakoztató és vendéglátó centrumként aposztrofált találkozóhely és élménypont.
Most már értjük persze, hogy miért nem nyitott meg, de ne rohanjunk ennyire előre. Szóval, nyáron annyira megsüthette a város hatalmasságait a nap, hogy fejükbe vették: ha törik, ha szakad, átadják az épületet. A grand openingre azzal hívták fel a fővárosi lakók figyelmét, hogy siófoki diszkók fényeit meghazudtoló lézeráradatot zúdítottak a gyanútlan budapestiek éjszakáira, de ennek ma végre vége, hiszen azt hivatott csupán jelezni a lila fényár (mint kiderült ennek hivatalos neve a fényszökőkút), hogy nemsokára nyit a Bálna, gyomrában 30 574 négyzetméterrel.
És akkor nagyjából el is érkeztünk arra a pontra, amikor felsorolhatjuk, miért is lakna el vígan egy telet Jónás a bálna gyomrában, persze csak abban az ideális esetben, ha mindig legalább ennyi élet lenne benne, ami a pénteki megnyitón volt, és amit nagyjából kétlünk, hogy megvalósulhat. Merthogy ha nincs benne élet, Jónás bizony unatkozni fog, akármennyire is szép a kilátás a bálna ablakaiból.
Mert éhes ám ez a bálna. Az a helyzet, hogy három emeleten lehet kószálni a hol egy bevásárlóközpont, hol egy modern múzeum hangulatát hozó épületben, ami nagyjából kong az ürességtől, még akkor is, ha a Fővám tér felül közelítjük meg, amikor még úgy fest, mintha lenne benne valami. De nincs, és szerintünk Jónást sem biztos, hogy felpörgeti, amikor hosszas magányos barangolás után rábukkan álmai nappalijára, mondjuk erre:
Feküdni egyelőre nem tud sehol, de legalább most hétvégén megnézheti az évtizedek óta raktárakban porosodó ez alkalomra előszedett, egyedülálló Budapest Makettet, amin (szinte) minden fővárosi felfedezheti otthonát (jelen formájában csak a szigorúan vett Belváros lakói), és amelynek helyén szintén csak egy elképesztően nagy, üres hodály lesz, miután bezár az időszakos kiállítás. A második emeleten aztán belefuthat az Új Budapest Galériába, ami nagyon sok ablakot elfoglal, viszont csak egyetlen bejárata van. Fent csap arcul a kultúra, de belépős lesz a hely, szóval, bár minden szempontból ez a rész hasonlít legkevésbé egy bevásárlóközpontra, valahogy nem látjuk benne turisták tömegeit özönleni, de ne nekünk legyen igazunk.
A középső emelet is nagyon várja még, hogy történjen benne valami, bár a hal faránál lévő szinten képzeletbeli Jónásunk főként akkor tud magával mit kezdeni, ha van sok pénze, vagy legalább egy gyereke. Mert azt nem tudni, hogy mennyire marad így (semmennyire), de most van gyerekmozi, Lego játszó Wii-vel, meg rögtön a bejárattal szemben annyi gyerekjáték, hogy egy fél óvodát kiszolgálna - látszik, hogy az önkormányzat a családosokra bazíroz. Már szinte látjuk is, ahogy nekiront a gyereksereg ennek a terepasztalnak:
És hogy milyen logikusan is gondolkozik dinamikusan fejlődő városunk vezetése, látszik abból is, hogy egy köpésnyire az igazi Hungarikumnak számító, híres Nagycsarnok mellett, a Bálna gyomrában bizony piac is van, mindenféle egzotikusabbnak számító boltocskákkal. Egyikben például horror áron lehet péksüteményt kapni. Naná, hogy biót. De a kézműves sör és az elhagyhatatlan paprika is képviseli magát a boltok között, ráadásul nincs is hideg, mint a csarnokban.
Az, hogy most jó fenekű lányok rohangálnak fellépésükre várva a Bálna emeletein, ad némi fantáziát a helynek, no meg az is, hogy nyáron nem lesz rossz kiülni a teraszra bámulni Budát, ráadásul egész elviselhető a hely akusztikailag, de aztán ezzel vége is. Furcsa, hogy bár elvileg már jó régóta készen áll az épület, kitakarítani a megnyitó napjára nem sikerült, így mindenhol megy a pakolás és a kaparászás, az émelyítő lakkszagról nem is beszélve. Jónás három nap alatt pont megőrülne benne, pedig ha sikerülne érdekes dolgokkal megtölteni, lehetne benne fantázia a Bálnában, reméljük, nem fognak előtte mindig tüntetni. Amúgy meg, kívülről tök jól néz ki.
