Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Indul az L1danceFest, ami végre nemcsak megmutatja, de el is magyarázza a látottakat!
Szeptember 18-án kezdődik a tizenkettedik L1 danceFest, ami öt napon keresztül mutatja be, hol tart a hazai és nemzetközi kortárs táncművészet. Ladjánszki Mártával, az esemény művészeti vezetőjével a Jurányi Inkubátorházban, a fesztivál egyik új helyszínén beszélgettünk, ahol többek között az is kiderült, kortársnak lenni talán még nehezebb, mint klasszikusnak.
Dance vs tánc
A művészeti vezető rögtön elmondta, hogy az L1 Egyesület fesztiválját évekig L1 Kortárs Táncfesztiválnak nevezték, mert fontosnak tartották a stílusmegjelölést. Aztán rá kellett jönniük, hogy sokaknak téves az elgondolásuk a műfajról vagy esetleg egyetlen rossz tapasztalat elijesztheti a nézőket, akikkel pedig szeretnék megismertetni ezt a műfajt. Időközben a fesztivál nemzetközivé nőtte ki magát, és ez a két felismerés serkentette a szervezőket arra, hogy névváltozás révén egy rövidebb alakban (félig magyar, félig angol verziójában) jelenjenek meg.
Ladjánszki Márta egyik célja, hogy az L1danceFest egy olyan ötnapos találkozási felület legyen akár szakmailag is, ahol a külföldiek akár itt maradnak, megnézik a kollégákat és találkoznak a nézőkkel is különböző szituációkban. "A fesztivál nem egyetlen téma köré szerveződik, hanem inkább személyes kapcsolatokat kialakítva (és a lehetőségekhez mérten tervezve) alakul ki a program, ami idén - így utólag ránézve - mégiscsak kiad egy tematikát, hiszen a legtöbb a szerelem egyfajta megfogalmazásáról szól" - mondta el a táncművész hozzátéve, hogy ez a fesztivál egy olyan egyedüli hazai fesztivál, amit a kortárs művészek rendeznek más nemzetközi kortárs művészeknek.
"Nagyon fontos, hogy 5 nap alatt 15 előadást mutatunk be, de ugyanilyen jelentősége van annak, hogy a kísérőprogramokra is hangsúlyt helyezünk" - mesélte, kiemelve, hogy a szervezők két minifesztivált látnak vendégül: Lengyel Kata Frissek sorozatát, ahol az alkotók 10-10 percben a legfrissebb munkáikkal tudnak bemutatkozni és Kovács Gerzson Péter Jövőtánc sorozatát, ahol a jövő zenéje találkozik a jövő táncával.
Nem csak a szakmának
Hamar kiderült, hogy a táncosok találkozási pontja mellett az is fontos szempont volt, hogy a kevésbé vagy nem-szakmai nézőket megnyerjék a kortárs tánc műfajának, ezért az előadások után közönségtalálkozókat szerveznek, ahol a civil nézők és táncosok kezdhetnek beszélgetésbe. "Azt a nézőt vágyom, aki szeretne rálátni egy, a nemzetközi élvonalból érkező, hazai premiereket is felvonultató fesztiválra. A Talking through V4+ beszélgetések mellett egy új felület is adódik a találkozásokra, hiszen az open jam kerete szombat-vasárnap arra ad alkalmat, hogy fizikai közelségbe kerüljünk a vendégekkel, megtapasztaljuk az élő tánc és élő zene fogalmait. Valamint a MU Színházban és a Jurányiban is Herold Eszter a fotósorozatával indít el egy témafelvetést, amin az idén rezidens művészünk a tovább dolgozik majd."
A fesztiválelőadások körében idén a skandináv régió került fókuszba, mert az egyesület tagjai hiányolták a skandináv fiatal kortársak megjelenését hazánkban, akik pedig egy hűvös eleganciával szintén mély érzelmeket képesek közvetíteni. De természetesen idén számos más ország és művésze képviselteti magát, mint a brit, a német, a belga, az észt, a holland, a szerb, a spanyol és az izraeli.
Test a térben
Ladjánszki Márta beszélt még arról a nehézségről, mit jelent kelet-közép-európai művészként és nyugat-európai vagy akár skandináv művészként élni, alkotni. Megfogalmazta igényét egy itthon nagyobb összetartásban működő táncszakmáról, ahol nem az adott táncstílus egy-egy irányzata a mérvadó, hanem a tény, hogy mindannyian táncosként, koreográfusként, tánctanárként ugyanazt tartják fontosnak: “a testet a térben”. “Az odafigyelés és elfogadás a legfontosabb számomra egy ilyen közösségben” - mondta, majd elmesélte, hogy misszióként gondol mindazon budapesti helyszínek bemutatására is, ahol az L1danceFest is megfordul, hiszen a több helyszínűség lehetőséget ad arra, hogy lássák azokat a helyeket, ahol a kortárs tánc és színház megfordul egész évben. Ilyenek például a Bakelit MAC, a Jurányi Inkubátorház, a Nemzeti Táncszínház, vagy a MU Színház.
“Nehéz egyetlen előadást kiemelni és úgy ajánlani, hogy az a kedvencem" - felelte kérdésünkre, amiben azt latolgattuk, melyik fellépő számára a legkedvesebb. "Nehéz, mert minden meghívott és bemutatásra kerülő előadás fontos számomra. A brit triót ( szerda 20:30 MU Színház GETINTHEBACKOFTHEVAN (GB) Big Hits - angol előadás) rögtön az első napon azért ajánlom, mert fanyar humorával és nyers szókimondásával nagyon intelligens, mégis őszinte előadás, a német (csütörtök 21:30 / Bakelit M.A.C. Antonia Baehr - Laugh) vendégünket azért ajánlanám, mert Nevetés című szólója rávilágít a nevetés őszintétlen őszinteségére, az izraeli fiatalok (péntek 20:00 / MU Színház Asaf Aharonson & Tami Lebovits - God Is Measuring the World with a Compass) energiáját, technikai tudását, kirobbanó erejüket őszintén jó látni, a dán (szombat 19:00 / Nemzeti Táncszínáz Refektórium Rapid Eye - QUIPROQUO) vendég cirkuszhoz közelítő, csendes szépsége őszintén kedves élmény és a szerb (vasárnap 18:00 / MU Színház Próbaterem Dalija Aćin Thelander - Exercise for Choreography of Attention 'Point of No Return' - angol nyelven), nézőket is bevonó, olvasós előadása őszintén a nézők kezében van.”
