Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bejártuk a Jurányi Inkubátorházat, ahol művésznek lenni jó. Kulcsár Viki FÜGE elnök szerint minden kerületnek kéne egy.
Mostanában egyre gyakrabban tűnik fel a Jurányi Inkubátorház neve a budapesti kulturális életben, így elmentünk körülnézni, mit is tudhat. Mivel maga a terület 6500 négyzetméter, már bejárni sem egyszerű, hát ha még tisztában vagyunk azzal is, hogy olyan izgalmas szerepet szánnak neki, mint hogy kiszolgáljon egy rakás különféle művészembert. Pedig itt erről van szó, két iskolából lett egy óriási inkubátorház, ami otthont ad független színházaknak ugyanúgy, mint képzőművészeknek, táncosoknak vagy divattervezőknek, hogy azok egy fedél alatt, de mégis külön munkáikon dolgozzanak.
Délre mentünk, de még így is korán érkeztünk, hiszen az élet művészberkekben csak jóval később kezdődik (és jóval tovább tart). Kulcsár Viktória, az inkubátorház vezetője a Dívány kérdésére hosszasan mesélt arról, hogyan jutott a FÜGE elnökségétől addig az elhatározásig, hogy létrehozzon egy művésztelepet. "Egy ötéves tervből született, akkor kezdtem el a független színházi területen dolgozni produkciós menedzserként. Több társulatnak vittem a dolgait, hiszen a csapatok nem voltak felkészülve a bürokratikus ügyek intézésére. Kellett egy ernyőszervezet, aki foglalkozik velük, erre szerveződött a FÜGE."
Innen már csak egy lépés volt, hogy olyan helyet is találjanak, ahol próbálni és esetlegesen előadni is tudnak az egyesületek, és viszonylag hamar, alig egy év alatt sikerült is megszerezni a Jurányi utcai épületet. Itt pedig kezdetben csak egy, majd kettő, három, végül pedig mind a négy emeletet elfoglalták. "Nem az volt a szempont, hogy ne menjünk 6500 négyzetméter alá, hanem hogy legyen valahol Budán egy hely. Nem Pesten, mert abból már nagyon sok van. Tudom, hogy az emberek lusták, ha a kultúráról van szó, így szerettem volna, ha négyes-hatos vonalán van. Nem sikerült volna, ha nem könyököljük ki magunknak, de azért az önkormányzat is segítőkész volt, kapóra jött, hogy nagyon akart kezdeni valamit a területtel" - mondta Kulcsár, majd elárulta, kezdetben maximum ezer négyzetméterben gondolkodtak, de aztán nagyon megszerették a házat, ráadásul a kereslet is ugrásszerűen megnőtt. "Segíthet, hogy magának az épületnek is komoly tekintélye van, valahogy ez minket is felemel."
"Azért lett inkubátorház, mert a művészi terület mindig nagyon alternatív, de mi kipróbáltuk, hogyan lehet azokat a kliséket, szakzsargonokat behozni, amik az üzleti életben vannak. Inkubátorház, irodaház már létezik az üzleti életben, a modellre itt is szükség van. Vannak alkotói terek, meg közösségi házak, de ez, hogy inkubátorház még nem létezik. Van előnye és hátránya, de azért vágtunk bele, hogy legyen a művészi életnek egy saját irodaháza, működő infrastruktúrája."
Kulcsár Viktória elég sokat tett a független művészekért az elmúlt időben, mégsincs elszállva magától. Úgy véli, egyelőre nincs idő öntömjénezésre, de még vállveregetésre sem – talán majd nyáron sikerül pihenniük és akkor élvezik majd munkájuk gyümölcsét. "Mikor kitaláltuk, nem volt tapasztalat, csak a kör, akikkel szerettünk dolgozni. Aztán mindenki hozta az ismerőseit, és így lettek fotós, iparművész, végül jelmeztervező bérlőink. 53 alkotó formáció költözött be végül a különböző méretű termekbe" - mondta, és mi végig is jártunk a termekből sokat, hogy láthassuk, tényleg mindenféle méretű és kivitelezésű egykori osztályterem áll a csapatok rendelkezésére. "Inkubátorház, az igaz, de nem a hagyományos értelemben, hogy egy éve van fejlődni, aztán kirepül, és jön a következő. Szóval ide nem csak kis tehetségek, hanem neves csapatok is jöttek, és ez egy infrastrukturális inkubátor, ami azt jelenti, hogy nem kell gondoskodniuk semmiről, se vécépapírról, se fűtésről, sőt a liftszerelőt sem nekik kell várni. ők csak a művészetre koncentrálnak, a ház meg attól inkubátor, hogy alájuk adjuk a táptalajt. Így nem tervezzük, hogy rotálódna a társaság. Ez nem a Noé bárkája, tehát nem azt kell hinni, hogy ha valaki nem fér be, az valamiből kimarad. Inkább azt támogatnám, hogy legyen még sok ilyen ház akár minden kerületben, és működjünk együtt. Az hogy ki megy el, attól is függ, hogy tudják megteremteni a fennmaradás feltételeit vagy a működésük hogy kívánja meg, kell-e nekik iroda, próbaterem vagy raktár."
És tényleg rengeteg híresség dolgozik ma már a Jurányiban, kezdve a Duda Éva társulatától a Gólem Színházon, a Zerobaletten vagy a Hoppart és Szputnyik társulatokon keresztül egészen a Táp Színházig. Bár csak novemberben indultak, valószínűleg nincs független társulat vagy akár alkotó, aki ne akarna valamilyen szinten kapcsolatba lépni velük.
Így lett, hogy bár öszvérévadnak indultak, végül szinte minden nap vannak előadások, holott eredetileg ennyit nem akartak játszani. "Az indulás óta csak azzal voltunk elfoglalva, hogy a hardware dolgok működjenek, így megkértünk minden csapatot, hogy hozzon egy repertoárdarabot, és gondolkodjon egy új produkción. Nyáron már több időnk lesz, akkor kidolgozunk egy tematikus nézőpontot, hiszen mi nem a Trafóval akarunk versenyezni, nem akarunk heti hét előadást, hanem egy közösségi színházi teret, eseményjellegűen gondolunk a színházra. Inkább azt szeretnénk, ha nem csak megnéznének egy előadást, hanem le- vagy bevezető programokon is részt vennének."
Kétségtelen, hogy a Jurányi Inkubátorház nagyon hangulatos hely, még ha szerintünk a művésztelep kifejezés jobban is illene rá, mint az inkubátorház. Vannak szobák, amiket képzőművészek bérelnek, akik itt egymást segítve dolgoznak a festékszagban és a mindent beterítő rendetlenségben, ami szerves része műhelyüknek. A frissen nyílt kávézót gyűjtőhelynek szánják, és mivel a budai művész amúgy se találhatja már meg a számításait sem az Izolabellában, se a Calgaryban (hogy a Vox Caféról vagy a Ráckertről már ne is beszéljünk), szóval aktuális volt egy új Bambi nekik. A közönség állítólag azt is nagyon kedveli, hogy úgy járhat oda táncórákra vagy jógázni, hogy bármikor belefuthat Vajdai Vilibe a folyosón.
A Jurányi éjjel-nappal nyitva áll az ott alkotók előtt, akik akkor jönnek-mennek, amikor akarnak. Különböző színházaktól kaptak jelmezeket, így még saját kölcsönzőjük is van a független színházak számára. Táncórákra, body artra, jógára is be lehet járni, hogy ne hagyják veszni az épület iskolajellegét se, szóval ha eddig nem is tudott Budán hol kulturálódni, most minden lehetősége megvan rá. A Színházak Éjszakáján, május negyedikén járjon utána!
