Vajdai új Táp Színházas produkciója látványos, feszes és nagyon jót tesz neki a Puszi zenekar.
A Trafóban múlt hét kedden mutatta be a TÁP Színház Vajdai Vilmos rendezésében a Jövedelmező állás című Osztrovszkij drámát. Nem hiszem, hogy különösebben nagy titkot árulunk el azzal, ha elmondjuk, Vajdai ebbe a rendezésébe is belecsempészte a maga aktuálpolitizálását, tette mindezt szép keretes szerkezetet alkotva: az elején egy nagyon vicces videóval a Nemzeti Nyomozó Iroda bénázásairól, a darab végén pedig a díszmagyarba öltözött magyar fiatalok "Adjon az Isten..." kiáltásával és egy adag elénk szórt trágyával.
Ezt leszámítva tényleg Osztrovszkijé volt a főszerep bebizonyítva, hogy az 1857-ben betiltott dráma azóta sem vesztett aktualitásából. Fekete Ádám dolgozta át a szövegkönyvet, feszessé tette és tarkította megannyi (többé-kevésbé odaillő) káromkodással. A szöveg így lett aztán élő, akár a téma és a szereplők, kezdve a nagyon gazdag és befolyásos Visnyevszkijtől (Hegedűs D. Géza) egészen az ellenpontját játszó szegény, ám becsületes unokaöcs Zsadovig (Kovács Krisztián), aki mindössze nősülni és becsületes munkából megélni akar.
Fekete Ádám az MTI-nek igen pontosan összefoglalta a mű tartalmát. "...Zsadov lázadó természete nem tudja elfogadni az őt körülvevők életszemléletét és morálját, a romlott, korrupt, felfele törekvő hivatalnokok ostobaságát. Nagybátyja hiába figyelmezteti, hogy ha nem áll be a sorba, akkor támogatására se számítson többé. Egy év telik el. Zsadov becsületes munkából, szegényes körülmények között él ifjú feleségével. A fiatalasszony egyre jobban szenved a nélkülözéstől, és arra készül, hogy elhagyja Zsadovot. A férfi csalódottan beadja a derekát: hajlandó beállni a csalók társaságába, hogy feleségét megtartsa."
Persze a Zsadov feleségét játszó Polina (Gergely Katalin) sem véletlenül nem áll be a kétkezi munkások közé, jól megtanulta az anyjától Kukuskinnétól (Lázár Kati) a leckét, akárcsak nővére, Julinyka (Gera Marina), akinek megadatott azzal a bizonyos jövedelmező állással bíró, seggnyalós, ám nőverő férj (Belogubov - Szabó Simon). Más kérdés, hogy mire Zsadov beállna a sorba, már késő: a nagybácsi lebukott sikkasztási ügyleteivel, nem lesz honnan kilapátolni a lóvét.
Vajdai a Puszi együttest pakolta aláfestésnek a darab alá, akik a legváratlanabb pillanatokban dalra fakadó színészeket ezzel Brecht-i mélységekig röpítik. Nagyon jól ki van találva, hogy a szereplők mindig kis terekben dolgoznak, és egészen kiváló az öt Anton (Schönberger Ádám, Fekete Ádám, Mózes Balázs, Sebő Ferenc és Horváth Kálmán) szabadkőműveses áskálódása a folyamatosan nagyszerű terveket dédelgető Zsadovval. Kovács Krisztián költősen elszánt, de a nagy szavak mögött nem érezhető valódi szándék, sokkal erősebben játssza a szerelmet, így annyira nem meglepő, amikor feladja elveit egy nő megtartásáért.
Az egymással egészen abszurd viszonyban lévő testvérpárt játszó Gergely Katalin és Gera Marina tökéletes összhangban vannak, amire nagy szükség van, hiszen ellenpontjuk a zsarnok anya, akit Lázár Kati hoz csuklóból és könyörtelenül. Ebből a házból tényleg csak menekülni lehet, egyik érzelmileg degenerált környezetből a másikba. Hegedűs D. Géza egy másfajta, megkeseredett és befelé forduló zsarnokot játszik, és meglepően jól áll neki a szerep. Ez már nem mondható el a feleségét alakító Stork Natasáról, aki mintha azt üzenné, hogy majd legközelebb játszani is fog valamit, addig viszont legalább szépen jógázik.
Szabó Simonnak hatásos a nyelvöltögetése, ez már elég is, hogy talpnyalóvá tegye, igaz a nőverő rész az ő játékából sosem sejlik ki, míg Thuróczy Szabolcs Juszovja tényleg a darab egyetlen valóban gondolkodó gazfickója, az egyedüli, aki ígyis-úgyis jól jöhet ki a buliból. Vajdai tehát ismét erős előadást hozott létre, és milyen jól választott, amikor a hivatali korrupciót hívta életre. A téma örök, örömre meg amúgy se sok okunk van.
