Az osztrák művész a test hanyatlását mutatja be saját és kollégái testén a bécsi Albertinában.
A bécsi Albertina legújabb, De Profundis című kiállítása keretében Erwin Wurm köntörfalazás és mindenféle szépítgetés nélkül tárja a látogatók elé a saját és kollégái öregedő testét. Ráncok, pocakok és a gótika testbeszéde várják az érdeklődőket.
Radikális és kíméletlen az Albertina legújabb tárlata, amelyen 2013. február 17-ig mintegy kilencven önarckép és átdolgozott aktfotó látható. Az osztrák művész, Erwin Wurm munkái az emberi testet és elkerülhetetlen hanyatlását tematizálja kíméletlen őszinteséggel. A ráncos, petyhüdt, túlsúlyos férfialakok dacolnak minden mai, a fiatalságot istenítő ideállal, és pontosan azt tárják a látogatók elé, ami miatt az emberiség retteg az öregedéstől: magányt, csúfságot és pusztulást.
A gótika aszkézisen és befelé forduláson alapuló testbeszédét idéző önarcképeken és aktfotókon mindenféle szépítgetés nélkül jelennek meg az öregedő férfitestek, amelyek obszcenitásukkal ugyanakkor hatástalanítják a könnyen felismerhető vallásos pózokat. Az önnön testükre redukált, mindenféle szemkontaktust nélkülöző alakok tudatosan kizárják a világukból a szemlélőt, így mindenkit a saját testébe kényszerítenek.
A művészkollégákról készült, átdolgozott képeken Erwin Wurm még tovább deformálja, torzítja a meztelen testeket, egyben anonimizálva barátait, akik teljesen kiszolgáltatták magukat Wurm ecsetének és fényképezőgépének. A kurátorral, Antonia Hoerschelmannal folytatott beszélgetése során Wurm elmondta, hogy maga is észrevette, milyen szívesen festi át az alanyai szemét, hogy ezzel is elszemélytelenítse és absztrakttá tegye őket. „Az átdolgozás eredményeként a képek durvaságot és erőszakosságot hordoznak” – vallja Wurm, aki humoros-furcsa One Minute Sculptures sorozatával és a dolgokat elidegenítő plasztikáival szerzett hírnevet.
A mostani kiállítása a maga radikalitásával nemcsak a művésztől és a felvevőgépe elé álló kollégáktól kívánt nagy bátorságot, de a neki helyt adó Albertinától is.
