Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szürke öten árnyalata lenyomta Harry Pottert, pedig csak egy nem is túl eredeti szoftpornó ponyva.
Stephanie Meyer után itt egy újabb sorozatgyáros asszony, aki Meyerrel ellentétben nem mormon vallású, és még csak nem is vámpírokról ír, ám könyveinek sikere vetekedik a Twilight-sagáéval. A Fifty shades sorozat első része, A szürke ötven árnyalata egy 21 éves csóró egyetmista és egy 27 éves millliomos különös szadomazo szövetségéről szóló zavaros egyveleg, valahol Jane Austen és Bret Easton Ellis (az Amerika pszicho írója) nyomdokain elindulva, egy Dan Brown-rajongó, kövér, pattanásos kamasz tollából. Legalábbis úgy tűnik. A könyv írója ugyanis egy 49 éves brit tévés producer, Erika Leonard, írói művésznevén E.L. James. Rövid időn belül ő lehet az új J. K. Rowling, könyve első volt a New York Times bestseller-listáján, és a második és a harmadik helyet is az azóta trilógiává bővült sztori másik két kötete foglalja el. A trilógiából 3 hónap alatt 15 millió kelt el Amerikában, lekörözve ezzel a Harry Potter könyveket és Dan Brown ponyváit is.
E. L. James írónő nagy rajongója volt Stephenie Meyer Twilight-sagájának, amiben a szex nem kapott hangsúlyos szerepet. Ennek oka viszonylag egyszerű és érthető: Meyer hithű mormonként azt vallja, a házasság előtti a szex tilos, az abortusz pedig rosszabb, mint a gyilkosság. James először az interneten kezdte folytatni saját szája íze szerint a Twilight-sztorit, ám a vérszívás és a hegyes szemfogak helyett a főhősök nála inkább a szexre fektették a hangsúlyt. Ezzel rövid időn belül óriási olvasottságot szerzett, így egy könyvkiadó is megtalálta, meg is bízták azzal, kerekítsen egy regényt hasonló stílusban mellőzzve a béna vámpírokat, és találjon ki új karaktereket. James így is tett, ebből lett A szürke ötven árnyalata, ami hirtelen akkora siker lett, hogy megfilmesítési jogát a Universal Pictures és a Focus Features 5 millió dollárért vette meg, rendezőként pedig Angelina Jolie-t hozták hírbe.
James könyveit Amerikában leginkább nők olvassák, gimnazistáktól egészen a nyugdíjasokig, mindenki. A regény szimbólumává vált szürke nyakkendő pedig igen kelendő lett az Államokban. A könyv hazai bemutatójára mi is elmentünk, ahol mindenki arra kereste a választ, vajon mi lehet az oka, hogy épp ez a szoftpornó-ponyva aratott ekkora sikert? A kérdésre számos szexológus és pszichológus is keresi a választ, többek szerint James a nők elfojtott szexuális vágyait vetette papírra, hiszen különféle felmérések szerint a nők többsége igenis gerjed a szadomazo szexre, élvezi az alárendelt fél szerepét.
De miről is szól a könyv? 524 oldalon keresztül követhetjük nyomon, hogyan keveredik a 21 éves csóró szűzlány, Anastasia Steele bizarr szexuális kalandba egy 27 éves milliomos üzletemberrel, Mr. Gray-jel. Az első kétszáz oldal baromira unalmas és vontatott, ám szerencsére James olyan dialógokkal és toposzokkal operál, amit egyszerűen képtelenek vagyunk röhögés, jajveszékelés, vagy egy szál cigi elszívása nélkül kibírni. Csak hogy értsék, mire is gondolunk: „Bosszúsan szemlélem a tükörképemet. Ez meg miféle frizura? [...] Nem szabad nedves hajjal aludnom, nem szabad nedves hajjal aludnom, ismételgetem mantraként magamban, és még egy kísérletet teszek a kefével. Ingerülten nézem a sápadt, barna hajú lányt, akinek hatalmas kék szeme visszabámul rám, és feladom. Nincs mese, makacs fürtjeimet kénytelen vagyok lófarokba kötni, és bízom benne, hogy elfogadható a külsőm.” Ana – akinek tehát nem szabad nedves hajjal aludnia – gyengélkedő lakótársnője helyett készít egy riportot az egyetemi újságba a titokzatos Mr. Gray-jel, aki egy szürke irodaépületben dolgozik, eszméletlenül gazdag, szürke öltönyt hord, szürke a nyakkendője, de még a szeme is szürke. Mégsem robot. Mielőtt az agyunk ledobná a láncot, az író nagy nehezen belekezd Gray és Ana szerelmi viszonyának izgalmasabb kibontásába, ám ezért több tíz oldalon keresztül kell szenvednünk, túl kell esnünk a 21 évesen is szűz Ana bárgyú gondolatain: „...lopva nézem a pilláim mögül, ahogy sorban áll, és várja, hogy kiszolgálják. Egész nap elnézném... magas, széles vállú, karcsú, na és ahogyan a nadrág a csípőjére simul... Hosszú, kecses ujjaival időnként a most már száraz, de kócos hajába túr. Hmm... ezt én szeretném csinálni. Hívatlanul tolakodik agyamba a gondolat, és lángol az arcom. Az ajkamba harapok, és ismét lesütöm a szemem. Nem tetszik, hogy ilyen irányba tartanak a gondolataim.” Az ehhez hasonló, általános iskolai fogalmazás színvonalú ömlengések mellett azt is vagy ötvenszer el kell olvasnunk, hogyan lesz zselészerű a lába és vérpiros az arca, amikor megpillantja az ő szürke szemű szadomazo betyárját, míg végre aztán eljön a megváltó szex. És az sajna egyáltalán nem olyan rettenetesen izgalmas vagy durva, és semmi újszerű nincs benne, főleg azok számára nem, aki már olvasták az Amerikai psychót.
Marjai Judit a könyvbemutatón arra tippelt, szerinte a könyv sikerének titka abban a szerződésben rejlik, amit a főhős párocska egymással köt, azaz, hogy mit szabad és mit nem a szadomazo során. Mert hát ezeknek az együttléteknek alapja a bizalom – ugyebár. Csak hát ez se újdonság: minden szadomazo szex bevezető kurzus első óráján nagyon pontosan lefektetik a játékszabályokat, és még azt is egyeztetik, mi lesz az a jelszó, amelynek kimondásával az alany kiszállhat a játékból, ha kezdi kellemetlenül érezni magát.
De aki gerjed a szadomazo szexre, szereti az olcsó ponyvát, és tényleg tetszettek neki Dan Brown könyvei, az azért vegye meg bátran A szürke ötven árnyalatát, nem fog csalódni. Aztán vegyen egy szürke nyakkendőt, és nagyon figyelje a szembejövő szűzlányok cinkos pillantásait.
