Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hőguta és zűrzavar a Fogasházban, extrémsportolóknak is csak oxigénpalackkal és kényelmes kempingszékkel ajánljuk!
A TÁP Színház társulata a múlt héten mutatta be Shakespeare, Hogyan élnek a halak a tengerben? (tulajdonképpen Periklész) című darabját. A rendező Laboda Kornél, Periklészt Csányi Dávid alakítja, a többi szerepet fiatal, frissen végzett szabadúszó színészek játsszák, köztük Béli Ádám, Cselle Éva, Csillag Botond, Egger Géza, Gera Marina, Gergely Katalin, Kiss-Végh Emőke, Kőszegi Mari és Orbók Áron. Megnéztük mi is.
„Hogy élnek a halak a tengerben? – avagy önismétlés 3 generációban. Recesszió és kurvák. Apák és lányok. Hácsok és csellék.”– olvashattuk a meghívóban. A darabot csak részben írta Laboda, vagy ahogyan ő fogalmazott, csak hozzáírt, mégis Shakespeare neve van feltüntetve a színlapon. „A Periklészről ugyanis kiderült, hogy egy problémás dráma, sok ponton következetlen, slendrián és kusza. Ez persze tetszett nekem, de idővel világossá vált, hogy nem pusztán interpretációra készülünk, hanem alaposan át fogjuk értelmezni a darabot. Ezért önkényes módon kicseréltünk jeleneteket.” – nyilatkozta a rendező a Színház.hu-nak. A darab elsősorban egy különleges szerkezeti megoldással összetákolt kaotikus pikareszk, és nem politikai dráma. Faragó Zsuzsa, a darab dramaturgja elmondta, hogy Lőrinczy (Lehr) Zsigmond 19. századi Shakespeare-fordítását vették alapul, amelyet nyelvezete miatt ritkán szoktak feldolgozni. Ebből a fordításból indultak ki, aztán a színészek és a társulat improvizációi alakították ki a végleges szöveget. A pikareszkben Periklész nem akar király lenni, átruházza királyságát legjobb barátjára és húsz éven át tartó utazásra indul. „A darab apák lányaik és fiaik ellen elkövetett bűneiről szól, arról, hogyan örökítődnek tovább ezek a bűnök.”– nyilatkozta Faragó Az MTI-nek.
A bemutató
Aki már megfordult a Fogasházban, az nagyjából tudja, hogy egy szivárványos romkocsma az, ahol inni és pingpongozni igen jól lehet. Az első emeleten van egy terem, ami szintén elég lepukkant, rongyos bútorok közé passzírozva várták a szervezők a nézőket. Padokon és néhány nem túl kényelmes széken kellett végigülnünk az igencsak hosszú egyfelvonásos darabot, a körülményekhez képest igencsak borsos belépőjegy áráért (2000 forint). 2000 forintért szorongtunk egymás mellett, és úgy izzadtunk, mint a lovak, hiszen a szellőzés nem volt megoldható a 2 dupla szárnyú ablak ellenére sem. Néhány percre 2 szereplő azért kinyitotta az egyik ablakot, majd miután felfrissültek, főhettünk tovább a saját levünkben. A darab, ahogyan azt Faragó mondta, „zűrzavaros, rendetlen, de impulzív, ez benne a nehézség és a vonzó is egyben". Minden stimmelt, pusztán a vonzó jelző halványodott el fokozatosan, épp olyan ütemben, ahogyan az oxigén fogyott a teremben. Hogy mik voltak a legemlékezetesebb momentumok a darabban? Emberek ágyneműtartóba rejtése, villámcsapásként érő ordítások, kirohanások, asztalon ugráló jézuspózban észt osztó lány, és persze a pihegő közönség fújtatása és izzadságcseppjeik koppanása a nyikorgó, ócska parkettán. Szünet ugye nem volt. A közel 2 órás darab alatt annyira kicsúszott a lábunk alól a talaj az oxigénhiány, és a valóban zűrzavaros, és eléggé nyomasztó darab láttán, hogy alig vártuk, hogy végre a friss levegőn elszívhassunk egy szál cigit, vagy inkább kettőt. Kemény menet volt. A TÁP Színház előadását erős idegzetűeknek és nem dohányosoknak ajánljuk, ám ha mégis arra vetemednének, hogy elmennek a darabra, akkor vigyenek magukkal egy oxigénkészüléket és egy kényelmes kempingszéket, netán egy-két Xanaxot. A Kultúra.hu értesülései szerint a darabot május 13-án is megtekinthetik azok, akik vállalkoznak egy extrémsporttal és gőzfürdővel egybekötött zűrzavaros előadásra.
