Perzsák, zsidók, keresztények és a népi kreativitás húsvéti köntösben.
A húsvéti szertartások, szokások, hiedelmek tárháza kimeríthetetlen. Először jöttek a perzsák a tojásaikkal, majd a zsidók a kivonulásukkal, aztán a keresztények Jézus feltámadásával, és mindehhez végül a népi kreativitás is hozzátette a magáét.
Tojás vagy a tyúk
A tojásdíszítésről és -ajándékozásról sokkal régebb óta tudunk, mint Jézusról, de ez a hagyomány még a zsidók egyiptomi fogságánál is korábban jelent meg. A tojás már az ókorban is a termékenység szimbóluma volt, áldozati ételként használták. Először i.e. 3000 körül a perzsák ünnepelték festett tojásokkal a természet újjászületését, vagyis a tavaszt. A keresztes hadjáratok idején épült be a nyugati kultúrába is a tojással történő ünnepelgetés, amit az Isten szent nevében portyázó lovagok terjesztettek el, miután hazajöttek a jó kis öldöklésből, amivel a felebaráti szeretetet hirdették. A tojás ennek ellenére nem az ősi kultúrák sárba tiprását vagy éppen a halált szimbolizálta – pedig ezzel az erővel azt is jelenthette volna –, hanem továbbra is az életet és az újjászületést. Erre utal egy régi latin mondás is: „Omne vivum ex ovo”, vagyis minden a tojásból ered (vagy a tyúkból, de ez azóta se eldönthető). Az viszont tény, hogy a tojás rendelkezik a természet egyik legtökéletesebb formájával.
Eredetileg zsidó ünnep volt a húsvét
Időrendben haladva tehát elmondhatjuk, hogy először volt a tojás (esetleg a tyúk), aztán jöttek a zsidók. Pontosabban mentek. Hiszen Krisztus kereszthalála előtt a húsvét eredetileg zsidó ünnep volt, héber nevén pészach, arámiul paszkha. Jelentése átvonulás. A zsidók pészah idején azt ünneplik, hogy kiszabadultak az egyiptomi fogságból, de az újszülöttek megmentésére is ekkor emlékeznek. Jézus pészach ünnepén azért hívta az utolsó vacsorára tanítványait, hogy az Újszövetség megalapítását ünnepeljék. A utolsó vacsora után azonban jöttek a gondok, mindjárt Júdással az élen.
Jézus minden évben feltámad
A keresztények húsvétkor azt ünneplik, hogy Jézus Krisztus a nagypénteki kereszthalálát követő harmadik napon feltámadt. Kereszthalálával megváltotta az emberiség összes bűnét, ami igazán kedves volt tőle. Éppen ezért a keresztény egyházi évben szinte minden a húsvét köré épül, elég csak a liturgikus szövegeket vennünk, de a legszembetűnőbb párhuzam az oltári szentség szertartása, ami minden egyes katolikus vagy éppen ortodox szertartáson kötelező napirendi pont. Persze ezzel is a húsvéti tortúrára utalnak, egészen pontosan arra, amikor Jézus az utolsó vacsorán kenyérrel ("ez az én testem") és borral ("ez az én vérem") kínálja meg tanítványait. A húsvét tehát az egyik legnagyobb keresztény ünnep, a megváltás és a felszabadulás ünnepe. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat, a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve erre.
Verjen lányt húsvétkor!
A rövid történelmi bevezetőnél azonban sokkal izgalmasabb terep a népi hiedelmeké és babonáké. A magyar hiedelemvilágnál kevés izgalmasabb dolog létezik az univerzumban, ez már az egyik kedvenc babonámból is látszik, amit nem lehet elégszer elmondani: a terhes nőt szájon kell vágni egy hallal, nehogy pállott szájú legyen a gyereke. Ám mivel ezt az év bármelyik napján megtehetjük, koncentráljunk inkább csak a húsvétra. Húsvétkor zajlott az úgynevezett a zöldág-hordás, vagyis a villőzés. Ilyenkor a legények különböző ágakkal jól megcsapkodták a fiatal menyecskéket, mindezt a lányok termékenységének eléréséért. A következő termékenységi rítust már mindenki ismeri: vízbevető hétfőn, vagyis húsvét hétfőn a legények kivonszolták a kúthoz a lányokat, és vödörből vízzel jól nyakonöntötték őket. Esetleg belevágták őket a patakba, mindezt azért hogy termékenyek legyenek és megtisztuljanak. Ehelyett azonban nem egy esetben szegény lányok inkább elhaláloztak tüdőgyulladásban.
De ez még csak a jéghegy csúcsa, egyéb párkapcsolati babonák is kapcsolódnak a húsvéthoz, és érdekes módon mindegyik negatív. Ha például egy fiatal férj valaki mással összetéveszti a feleségét húsvét reggel, még abban az évben megözvegyül. Amennyiben éppen húsvét vasárnapján jegyezik el az embert, akkor az eljegyzett soha nem fog megházasodni. Ha pedig húsvét éjszaka hullócsillagot lát az ember, akkor el fogja veszíteni a szeretőjét. Tehát az égre este ne nagyon nézzünk!
Óvatosan a mókusokkal!
Egyes források szerint, ha az ember megbotlik húsvétkor, vagy éppen egy mókus keresztezi az útját, az nagyon könnyen katasztrófához is vezethet abban az évben. Tessék csak mértékkel inni, és nem hergelni a mókusokat életünk megőrzése érdekében! Ha viszont kisbárányt kapunk ajándékba húsvét vasárnap, akkor egész évre be vagyunk biztosítva a rossz szellemek ellen. A moldvaiakpedig óva intenek attól, hogy húst együnk húsvét akármelyik napján, hiszen ha mégis ezt tesszük, akkor kirohad a fogunk. (A fentiekben felsorolt babonák forrása: Cora Linn Daniels,C. M. Stevans: Encyclopedia of Superstitions, Folklore, and the Occult Sciences of the World).
Vizes szalmával a szeplő ellen
Szerencsére a magyar hiedelemvilágban pozitív babonák is kapcsolódtak a húsvéthoz. Ilyen volt például a kiszehajtás, amikor Virágvasárnap, vagyis húsvét vasárnapján a hajadon menyecskék egy szalmabábut szépen felöltöztettek női ruhába. Ezt a bábut kiszének hívták, ami a telet, a rosszat, a betegséget szimbolizálta. A bábut a lányok énekelve végigvitték a falun, majd levetkőztették és vízbe fojtották, ha nem volt patak vagy a tó a közelben, akkor bizony felgyújtották. Ezt a rítust a rossz szellemek, a betegség és a halál elkerülése ellen minden húsvétkor eljátszották a falusiak. De ezzel még nincs vége a kiszézésnek, hiszen a bábu öltöztetéséhez és vízbe hajításához is fűződik egy-két érdekesebb babona: az a lány például, aki felöltöztette a bábut, hamarosan férjhez ment. Miután pedig levetkőztették és vízbe hajították, a lányok vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak.
