Douglas Adams írta a világ egyetlen 5 kötetes trilógiáját, a Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozatot. Emellett több jelenetet szerzett Monty Python Repülő Cirkuszának, lefektette a sci-fi paródia alapjait, és a Macintosh gépekről is olyan cikkeket írt, melyeket a mai napig örömmel olvasnak még a technofóbok is.
Nem könnyű egy olyan emberről méltó módon megemlékezni, aki annyira jól írt, hogy még a legérdektelenebb dolgokról, eseményekről is úgy számolt be, hogy azt az ember egyszerűen kénytelen volt végigolvasni. Erre tökéletes példa az író Macintosh számítógépek iránti mérhetetlen rajongása. Soha, senkitől nem voltam képes végigolvasni egy cikket sem a Macintosh termékekről, nem úgy Adamstől. A Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvével pedig egy olyan világot teremtett, amelyben azóta is több millióan lubickolunk, gyakran hangosan felröhögve, legyünk akár egy könyvtárban, a vonaton, vagy egyetemi előadáson. A trilógiát, csak úgy, mint a Dirk Gently sorozatot, évről évre muszáj újraolvasnom, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül.
12 évesen jelent meg első publikált írása
A szerző első ismert publikált műve 1965. január 23-án látott napvilágot, méghozzá a hatvanas években nagyon népszerű science fiction magazin, a The Eagle hasábjain. 12 évesen a következőket írta Adams:
„Tisztelt Szerkesztőség!
Az izzadság az arcomról az ölembe csöpögött, amitől a ruháim igen nedvesek és ragadósak lettek. Ott ültem, majd fel-alá járkáltam, s feszülten figyeltem. Közben heves remegés lett rajtam úrrá, csak néztem a kis nyílást, s vártam- végeláthatatlanul. A körmöm a húsomba mélyedt, miközben ökölbe szorítottam a kezemet. Karommal letöröltem forró, nedves arcomat, amelyről ömlött az izzadság. Az izgatottságom elviselhetetlenné vált. Az ajkamba haraptam, hogy megállítsam a remegést a szorongás szörnyű terhével a vállamon. Hirtelen felpattant a nyílás, és becsusszant a posta. Felkaptam a megrendelt Eagle példányomat, és letéptem róla a csomagolópapírt. Szenvedéseimnek egy újabb hétre vége!" (Forrás: Douglas Adams - A kétség lazaca)
De ne szaladjunk ennyire előre! Douglas Noel Adams 1952. március 11-én született Cambridge-ben. Számtalan partipoénja közül az egyik az volt, hogy ő már kilenc hónappal Crick és Watson felfedezése előtt DNA néven futott. (A DNA a DNS angol rövidítése. Crick és Watson fedezte fel a DNS felépítésének szerkezetét, majd 1953-ben meg is építették annak modelljét.) Adams anyja nővér volt, apja tanár, majd üzelti tanácsadó.
John Cleese akart lenni, de már betöltötték ezt az állást
A család anyagi nehézségekkel küzdött, ezért Adams születése után hat hónappal elköltöztek Cambridge-ből, és Kelet-London különböző részein laktak. Adams 5 éves volt, amikor szülei elváltak, így nővérével és édesanyjával Brentwoodba költöztek. Az iskolában kivételesen tehetségesnek tartották tanárai. Adamst gyerekkorában a zene és a sci-fi érdekelte igazán. A hatvanas években nőtt fel, és ahogyan ő mondta, „a Beatles elültetett egy magot a fejemben, amitől az felrobbant. Kilenchavonta kijöttek új albummal, ami földrengésszerű fejlődést jelentett az előzőhöz képest. Annyira megőröltünk értük, hogy amikor kijött a Penny Lane, és még nem hallottuk a rádióban, addig vertük a srácot, aki már hallotta, míg el nem dúdolta nekünk.”
Szóval ott volt a már említett The Eagle magazin, a zene, pontosabban a Beatles, és jött a Monty Python, ami szintén hatalmas befolyást gyakorolt életére. A Monty Python a hatvanas évek végén rádiójátékokat készített, Adams ezeket hallgatva jött rá, hogy a humoristák lehetnek intelligens emberek is, akik a humor eszközével fejezik ki magukat. Adams beiratkozott a Cambridge-i Egyetemre, azért épp ide, mert be akart kerülni a Footlights-ba (amatőr színjátszó kör, ahol a Monty Python-tagok közül is feltűntek néhányan). „Olyan író-eladó akartam lenni, mint a Monty Python-tagok. Sőt John Cleese akartam lenni, és eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy ezt az állást már betöltötték.”
Gyorsan fel is hagyott a színészkedéssel, inkább elkezdett Monty Python-jeleneteket írni: munkája meghozta gyümölcsét, az egyetem után egy egész évig dolgozhatott együtt példaképével, az akkor már alkoholista Monty Python-os Graham Chapmannel (aki John Cleese mellett szintén példaképe volt). Az egy éves munka után Adams parkolópályára került, kénytelen volt elvállalni egy csomó bizarr állást. Csirkeólakat tisztított, majd a katari uralkodócsalád személyi testőre lett.
Mindig legyen nálad törölköző!
A Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozatot rádiójátékként ismerte meg a közönség, 1978-ban a BBC 4 rádió sugározta, fejezetenkénti folytatásokban. Az időzítés tökéletes volt, hiszen a Csillagok háborúja miatt– 1977 májusában mutatták be– a science fiction divatos lett, így igény volt az Adams által kínált humorra. 1979 és 1992 között Adams ötrészes trilógiát írt a Galaxisból. 1981-ben televíziós sorozat, 1984-ben számítógépes játék, 1993 és 1996 között képregény készült a műből. 2005-ben befejezték a mozifilmet is, melynek forgatókönyvírója és egyik producere maga Douglas Adams volt, aki egészen 2001-ben bekövetkezett haláláig a filmen dolgozott.
A Galaxis útikalauz stopposoknak nem csupán egy egyszerű könyv, rajongóinak száma vetekszik a Gyűrűk ura, vagy épp a Harry Potter fanok táborával. Az ok egyszerű: Adams annyi humorral szőtte át a már amúgy is borzasztóan izgalmas könyvet, hogy az ember az első részt olvasva képtelen ellenállni a maradék 4 résznek. Adams sajátosan összetett világképének, és humorának szemléltetésére igen jó példa az, ahogyan a könyv kezdődik.
„Messze kint a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy soha fel sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja.” (Forrás: Galaxis útikalauz stopposoknak)
A Galaxison túl
A Galaxis útikalauz stopposoknak sorozat közben Adams megírta a Dirk Gently könyveket és az Utoljára látható című könyvet is. Az Utoljára láthatót nem vették annyian, mint sci-fi paródiáit, Adams mégis erre a könyvére a legbüszkébb: az izgalmas útikaland-leírást Madagaszkár szigetének védett állatai ihlették.
Adams a 90-es években elvette Janet Belson ügyvédnőt, majd 1994-ben megszületett Polly lányuk. Az író 2001. május 11-én váratlanul és hirtelen hunyt el. Rajongói az ő emlékére minden évben május 25-én tartják a Törölközőnapot. Douglas Adams sokkoló halála után sokminden megváltozott. Ahogyan a legegyszerűbb jellembeli hiányosságok, például a sunyiság sem lesz olyan emberi és olyan csípősen humoros, mint Wodehouse szövegében („Sokszor egy ember tisztességesnek néz ki, és mégis, kérésre képes elbújni egy csigalépcső mögött”), úgy az orrszarvúk, a Macintosh termékek és a délutáni teák sem lesznek ugyanolyanok, mint Adams éles, kritikus, cinikus szemszögéből nézve. Az író ma lenne 60 esztendős.
