Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Csodák nincsenek, kompromisszumok viszont igen.
Lakást keresni klassz és izgalmas dolog. Valamint általában sok kompromisszummal jár. Biztosan létezik persze olyan, aki megálmodja, hol, mekkora és milyen lakásban szeretne lakni, aztán megtalálja és megveszi. De a többség nem ilyen szerencsés, nekünk valamiben biztosan engedni kell.
Mivel a büdzsé általában fix, ezért az elhelyezkedés, a méret vagy az állapot az, amiben kicsit lejjebb kell venni az igényekből. De ha ügyesek vagyunk, és végiggondoljuk, mi is igazán fontos számunkra, nem kell olyan kompromisszumot kötni, amit később bánni fogunk.
Mivel minden ember és család más, ezért az alábbiak inkább csak egyfajta kiindulási pontként szolgálnak. De ha az alábbiak szerint gondolja végig, pontosan mit is vár az új lakásától, egészen biztosan elégedettebb lesz a választásával.
Miben engedjünk?
A lakáskeresés örök igazsága, hogy a tökéletes méretű lakás a tökéletes helyen a megfelelő állapotban mindig legalább 5 (10) millióval többe kerül, mint amennyi pénzünk van. Miben adjuk alább? Legyen kicsit kisebb? Legyen kevésbé jó a hely? Legyen inkább felújítandó?
Erre nincs mindenki számára egyformán jó válasz, értékrendek vannak és családok. Én például alapvetően lokáció-fetisiszta vagyok, a második helyre teszem a méretet, és a legutolsóra egy adott ingatlan állapotát (feltéve, hogy csak lepukkant, de alapvetően lakható).
Számomra mindig rejtély, miért vesz bárki felújított lakást, amikor lepukkantat is vehetne, amit pont olyanra csinál meg, mint amit ő szeretne. De látom, hogy ez kisebbségi vélemény, a legtöbb ember számára a felújítással járó macera akkora horror, amit semmi pénzért nem vállalnának be, ezért aztán kizárólag olyan lakást hajlandóak megvenni, amihez nem kell érdemben hozzányúlni.
Felújítani tényleg elég megterhelő, viszont szól mellette egy érv. Az, hogy ha veszünk egy lakható, de lepukkant, elhelyezkedésében és méretében ideális lakást, akkor a felújítással tudunk várni pár évet, összetakarékoskodhatjuk az árát, és a végén meglesz a jó méretű, felújított kérónk az ideális helyen. Ha azonban akár méretben, akár elhelyezkedésben adunk lejjebb a vásárláskor, ehhez az állapothoz már soha nem tudunk eljutni.
Keressünk már azelőtt, hogy keresnénk!
A legtöbben már egy-két évvel azelőtt tudják, hogy egyszer lakást fognak venni, hogy ténylegesen belevágnának. Érdemes elkezdeni a keresgélést, hirdetések nézegetését már akkor, amikor még nem aktuális. Állítsunk be hirdetésfigyelőket a nekünk kellő paraméterekkel, és fussuk át időnként, amiket ajánlanak.
A nekünk tetszőket mentsük el - az ingatlan.com-on például remek funkció, hogy az elmentett lakásokat még az eredeti áron tárolja a rendszer a listánkban, így érdemes néha átnézni, hogyan alakultak a kínálati árak. Hány lakás kelt el? (vették le a hirdetését - de a tárolt változatot így is látni fogjuk) Hány van még fent 1-3-6 hónap után? Azok ára hogy alakult, mennyit engedtek azóta az eladók?
Ha ráérünk, havonta az egy-két legjobbnak tűnő lakást akár meg is nézhetjük. Azt is érdekes lesz látni, hogy ezek mennyi idő alatt mennek el, ezek ára hogy alakul, pontosabb infónk lesz, mint ha csak a hirdetés alapján látnánk ezeket.
A kényelmes, tét nélküli nézelődés azért is hasznos, mert találhatunk olyan utcákat, környékeket, amik nagyon megtetszenek, és olyanokat, amiket kapásból ki tudunk zárni. Ezek az ismeretek később nagyon jól fognak jönni.
Lokáció mindenek felett?
Én mindig abból indulok ki, hogy az elhelyezkedés adott, ha valahol veszünk valamit, az mindig ott lesz. Ha tehát a lakás elhelyezkedése nagyon nem felel meg annak, amit szeretnénk, azzal később sem tudunk mit kezdeni. (Most ne foglalkozzunk azzal, hogy előfordul olyan, hogy egy kicsi, de forgalmas utcát például zsákutcásítanak, mert egyrészt nagyon ritka, másrészt ahhoz nagyon csókosnak kell lenni, hogy az ember ilyen helyen normális áron jusson lakáshoz.)
Az, hogy mi a jó lokáció, egyénfüggő. Van, akinek a központi elhelyezkedés az ideális, hogy legyen minden elérhető két perc sétával. Másnak az, hogy legyen csöndes és zöld. Van, aki kifejezetten rajong a lakóparkokért, mást a hideg ráz tőlük.
Ha keresünk, gondoljuk végig alaposan, nekünk mi a fontos. Nézzünk ki egy-két környéket, és mászkáljunk ott, ne csak lakásnézőben, hanem olyan időpontokban is, amikor nem tudunk lakást nézni: reggel, este sötétedés után, hétvégén is, hogy lássuk, milyen.
Ha megvan a preferált mikrokörnyék, állítsunk be rá hirdetésfigyelőket és fussuk át naponta a feltételeinknek megfelelő hirdetéseket. Az ilyen keresgéléshez nagyon jól használhatóak a térképes keresők is, mint amilyen az Otthontérkép.
Tájolás, fényviszonyok, gang, udvari kilátás
Szintén nagyon egyéni, ki mennyire igényli a sok fényt. Egy világos lakás általában jobbnak számít, mint egy sötét, de tényleg vannak emberek, akiket nem zavar az, ha nem fürdik a kéró napfényben, mert mondjuk úgyis keveset vannak otthon, azt is főleg este, vagy úgyis a kuckós hangulatot kedvelik.
Ha önök fénypártiak, és a kinézett lakásnak rossz a tájolása; ha kevés az ablak és emiatt nagyon sötét és/vagy nincs levegő, azzal egy családi ház esetében esetleg (talán-talán, és nagyon drágán) még tudunk kezdeni valamit, de egy városi lakás esetében nem. Ha ilyet látunk, meneküljünk. Erről sok esetben már a hirdetés képei is árulkodnak, de nem mindig.
Utcai? Udvari? Gangra néz? Jó, ha van álláspontunk ezzel kapcsolatban is. Ha tudjuk magunkról, hogy nem bírnánk elviselni, hogy az ablakaink előtt idegenek mászkáljanak el, akkor gangos házban például csak legutolsó lakás jöhet szóba. Ha erre rákérdezünk már akkor, amikor felhívjuk az eladót, megspórolhatunk magunknak jó néhány felesleges kört.
Méret – mikor engedjünk és mikor ne?
Nyilván mindenkinek van valamiféle elképzelése, mekkora lakást szeretne, mire van szüksége. Ha adott egy kétgyerekes család, akkor hiába van egy lakás jó áron, szuper helyen, és gyönyörűen felújítva; az 50 négyzetméter, egy hálószoba nem ideális.
Méretügyben két esetben lehet szerencsénk. Vannak különösen jó alaprajzú lakások (ritka, de létezik), ahol adott esetben ugyan csak 70 négyzetméter a kéró, de mégis jobban használható és élhető, mint a legtöbb 80 négyzetméteres. Tartsuk nagyon nyitva a szemünket az ilyen gyöngyszemekre. Különösen a nagypolgári lakásokban gyakori a lakáson belüli, akár 10-15-20 négyzetméteres folyosó, ami általában holt tér – ahol ügyes átalakítással ezt is sikerült hasznos alapterületté tenni, csodákkal találkozhatunk, ami az árban általában nem, vagy csak részben jelenik meg.
Bővítési lehetőségek, egyéb tárolók. Mindig érdemes figyelni azokat a lakásokat is, ahol az alapterület jelenleg nem ideális, de van valamiféle bővítési lehetőség, vagy kiegészítő tárolóhely. Egy beépíthető tetőtér valódi aranybánya, most olcsóbb, mint egy lakásnégyzetméter, később viszont akkorára nőhet vele az otthon, amekkorát szeretnénk. Én hajlok arra, hogy inkább lakom pár évig szűkösebben, miközben gyűjtök a bővítésre, de ez megint egyéni.
Ugyanígy értékes plusz négyzetmétereket jelentenek a különféle zárt tárolók, a padlás, a pince, vagy a lépcsőház erre dedikált, lezárható részei. Kétségtelen, hogy minél messzebb van a tároló, annál nagyobb macera elővenni (és elpakolni) a két nagybőröndöt, vagy kivenni egy új üveg lekvárt, de egy 70 négyzetméteres lakás 20 négyzetméter száraz pincével jobban muzsikálhat, mint egy plusz tároló nélküli 80.
Felújítandó? Közepes állapotú? Felújított?
Aki nézegetett már eladó lakásokat, egy idő után automatikusan dekódolja, mi mit jelent. Kivételek persze vannak, de 10 esetből legalább 7-szer erre kell számítani:
Újépítésű: rémes alaprajz, legolcsóbb műanyag ablakok, olcsó burkolatok parasztvakító módon felrakva, és emiatt 10 millával drágább, mint bármi a könyéken
Felújított: jó esetben igényes burkolatok, de sosem pont olyan, mint amit mi választanánk, ahhoz viszont túl jó, hogy leveressük, és egy vagyonért újracsináltassuk. Rossz esetben (és többnyire) a Praktikerből összevadászott akciós laminált parketta és hidegburkolat, lilára festett falak és hungarocell "gipszstukkó". Ez csak 7 millával drágább, mint bármi a környéken, mert legalább a kivitelező hasznát nem nekünk kell kifizetni.
Közepes állapotú: felújítandó. Cserélni kell a nyílászárókat, a teljes gépészetet és az összes burkolatot. Családi ház esetében a tetőt is.
Felújítandó: bontani kéne.
Fiatalos: igénytelen vagy nagyon kényelmetlen, csak komoly kompromisszumokkal használható. Esetleg ötödik emelet, lift nélkül.
Kreatívoknak, vagy Bele kell látni a lehetőséget: totál szét kell verni, mert lakhatatlan, és az alaprajz is borzalmas, falakat is át kell helyezni, és az összes teret teljesen újra kell szervezni.
Felújítás: négyzetmérenként 150-200 ezer
Mint már kiderült, én maximálisan felújításpárti vagyok, de itt nagyon észnél kell lenni. A teljes nagygenerál igen drága dolog, nyugodtan számolhatnak úgy, hogy újratervezett és megcsinált gépészettel, burkolatokkal, mindennel együtt négyzetméterenként legalább 150-200 ezer forint.
Nem szabad bedőlni a gyors guglizásnak, és a fórumokban meg gyakorikérdéseken, meg itt-ott talált dumáknak, hogy 3 millióból újítottunk fel egy 100 négyzetméteres lakást, mert ilyen csak a mesében van. Bár elsőre az ember azt hinné, hogy a burkolatok a nagyon drágák, de ez nem igaz. A munkabér, a kőművesmunkák és a gépészet anyagköltsége viszi el a büdzsé oroszlánrészét, azt pedig ki kell csengetni. Azon sajnos nem lehet túl sokat spórolni, hogy a 3 ezres csempét vesszük, nem a 10 ezreset, mert ez a teljes költségvetéshez képest marginális tétel.
Ha tehát lepukkant lakást nézünk ki, legyünk nagyon észnél, és legyünk nagyon óvatosak a becslésekkel. Ehhez pedig jó tudni, hogy:
A legdrágább tétel mindig a Hamár!
Minden felújítás legdrágább tétele a "hamár": ha már úgyis felszedjük a parkettát, most kéne megcsinálni a padlófűtést, ne öt év múlva kelljen szétverni. (helló, plusz kétmillió!). És kicserélni a víz és csatorna vezetékeit. (helló, plusz egymillió!).
Ha már úgyis újraburkolják a csempés helyiségeket és újrafestik a szobákat, most kéne újravezetékezni az elektromos hálózatot, jó helyre pakoltatni a kapcsolókat, csináltatni elég lámpát és konnektort. (helló, plusz kétmillió!)
Rém drága hamár a fűtési rendszer átalakítása akkor, ha kéményt kell hozzá bélelni, gáz- és kéményseprői engedélyt szerezni, új kazánt venni. Viszont nyilván kevesen szeretnének a fullra felújított lakásban 40 éves konvektorokkal fűteni.
A hamárok általában teljesen racionális tételei a felújításnak, hiszen tényleg érdemes még azelőtt szétvésetni a falakat, hogy rájuk kerül az új burkolat, csak nagyon könnyű velük a kis ráncfelvarrásból egy pillanat alatt belecsúszni a totális felújításba.
Mielőtt belemegyünk a számtalan hamárba, mérlegeljünk. Lehet, hogy jobban megéri most maradni inkább a ráncfelvarrásnál, megspórolni azt a plusz sok milliót, és 5-8-10 év múlva továbbmozdulni. Vagy belemenni a sok hamárba, de reálisan mérlegelni, pontosan mibe is fog ez kerülni, és tudjuk-e az adott lakást olyan sokáig használni, hogy ez megérje. Vagy nem egy örökkévalóságra tervezünk ugyan, de úgy látjuk, hogy megéri, mert majd 7-10 millával többért tudjuk eladni felújítva, mint bármi mást a környéken?
Egyéni agylövések a hol teregetektől a lehet-e egylégterű a konyháig
Amikor lakást keresünk, érdemes számba venni azt is, mik az életünk olyan sarkalatos pontjai, amik nekünk az átlagnál sokkal fontosabbak. Nekem ez például a teregetés. Sajnos rémesen utálom leszedni a mosott ruhát, ezért simán rajta is hagyom a szárítón a következő mosásig. Nem szép dolog, de ez van. Így aztán nálunk mindig van a szárítón ruha, ezért számomra különösen fontos, hogy legyen egy hely, ahol rá tudom csukni az ajtót, és ne kelljen a nappaliban, hálószobában vagy a fürdőben kerülgetni az állványt.
Ismerek olyat, aki számára különösen fontos, hogy a konyha jól elkülönüljön a lakás többi részétől, mert a hideg rázza a gondolatra, hogy egy vendégség esetén valaki megpillanthatja a koszos edényhalmot Vagy bemegy a kajaszag a szobába. Vagy főzés közben tulajdonképpen meditál, és nem szeretne, hogy piszkálják közben. Akármiért is, az ilyen embernek az amerikai konyha teljesen kizárt, ha ilyen lakást venne, csak magát frusztrálná állandóan. (És fordítva: sokaknál határozott elvárás, hogy a konyha szervesen kapcsolódjon a lakótérhez, mert rá kell látni a gyerekekre, és jó, ha az ember főzés közben is dumálhat a többiekkel.)
Ha van ilyen agylövésünk, próbáljuk meg azonosítani, és minden hirdetést, alaprajzot ezzel a szemmel is nézzünk meg. Nálam kizáró tényező, ha nincs hol teregetni, másnál a zárható/amerikai konyha szükséges, a harmadiknak pedig hely kell a szobabiciklinek, mert hetente háromszor használja. Ha nem megoldható, az nem a mi lakásunk.
Hogyan is élünk valójában? Már a mindennapokban!
A lakáskeresés másik jó kis feladata, hogy felismerjük, hogyan is élünk a mindennapokban. Mit csinálunk gyakran? Mit nem? Mire is lenne igazán szükségünk? Mi könnyítené meg az életet? Mire fordítjuk a rendelkezésre álló alapterületet?
Lakberendező barátnőm szokta mondani, hogy érdekes látni, hogy az emberek milyen nagy része ragaszkodik például a vendégszobához, holott, ha rákérdez, kiderül, hogy évente-kétévente egyszer van rá szüksége. Persze egy 300 négyzetméteres villában ez nem téma, ott elfér. De egy száz négyzetméteres lakásban talán fölösleges.
Lehet, hogy az a 10-12 négyzetméter sokkal jobb szolgálatot tenne gardróbként, vagy háztartási helyiségként, amit aztán a család naponta használna, amivel minden nap rendezettebben, kényelmesebben élhetnének. Azt az évi egy ottalvós vendéget pedig meg lehet oldani úgy is, ha a nappaliba kinyitható kanapét, vagy a gyerekszobákba kinyitható (vagy nagyobb) ágyakat teszünk.
Nem kell egy örökkévalóságra tervezni
Pszichológiailag ez a lakáskeresés legnehezebb feladata: elengedni azt az elképzelést, hogy most kell megtalálni azt a lakást, amiben majd meghalunk. Igen, lakást keresni melós és macerás. Költözni borzalmas. De tulajdonképpen ezek csak kis szakaszok az életünkben.
Érdekes módon az első lakásoknál még többnyire megy ez, az egészen fiatalok képesek olyan lakást keresni önmarcangolás nélkül, ami addig jó, amíg egyedül vannak, vagy ketten, vagy legeslegfeljebb az első gyerek egészen kis koráig. Utána viszont bekövülünk, és mintha csak egész életre tudnánk tervezni.
Az egyik gyerek öt éves, a másik meg kettő? Akkor lehet, hogy nem kell azon nagyon stresszelni, hogy a most jónak tűnő lakás alkalmas lesz-e, amikor mindkettő egyetemre jár majd. 10-15 évente egy költözést akárki kibír, ha pedig elengedjük annak a terhét, hogy az egész hátralévő életünkre tökéletes megoldást akarjuk megtalálni, máris nagy szívességet tettünk magunknak.
