Eltelt pár hónap, és a kertem tele van ízletes finomságokkal. Amik mellé tapasztalatokat is nyertem bőven.
Több hónapnyi szeretgetés, locsolás, kötözgetés után elérkeztem minden kertész álmához: megértek a zöldségek, lehet szüretelni, büszkén posztolgatni, verni a mellemet, mintha olimpiát nyertem volna. Azért az út rögös volt, és az eredmény sem olyan, amire számítottam (a kezdetekről itt olvashat).
Annak ellenére is továbbra is szupernek tartom a kertészkedést, hogy egy, mindössze egy!! nyamvadt uborkát sikerült megtermelnem, a patisszon meg annyit sem mondott, hogy nyekk, csak csendben elhalt. Viszont számos tapasztalatot szereztem az elmúlt hónapok során, amelyek minden bizonnyal befolyásolni fogják jövő évi terveimet.
Például nem ültetek patisszont, mert az állítólag még az aranykalászos gazdákon is kifog, nemhogy rajtam, aki az esélytelenek nyugalmával indultam ebbe a csatába. A bab viszont jó választás, fut mint az őrült és nincs is vele sok gond – mármint, ha nem tekintjük gondnak, hogy kell neki egy karó, ahol futkorászhat kedvére. A veteményben megjelentek nem várt versenyzők is, a spenót és az okra feltűnése okozott némi meglepetést, ráadásul az okra szenvedélyes kapcsolatba bonyolódott az uborkával.
A paradicsomok közül kettő kilehelte a lelkét, amit igen fájlalok, hisz annyi szeretettel vettem körül őket! Mégis, egyszerűen csak elsorvadtak, pedig olyan voltam, mint Vacskamati a négyszögletű kerek erdőből – tán épp ez volt a baj. A palántáról ültetett fehér paradicsomok viszont isteniek lettek, bár furcsa volt, hogy a paradicsom fehéren érett.
Hogy mit adott a kertészkedés?
Egy csomó örömet, odafigyelést, izgulást és szomorúságot. Tényleg elkeseredtem, amikor a két tő paradicsomom elhalt, viszont az életben maradt, sőt burjánzó többieket nézve hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy mindezt ezt én hoztam létre. Pedig valójában sok közöm nem volt hozzá, azon túl, hogy földet és vizet biztosítottam a növényeknek. Ennek ellenére jó volt figyelni a növekedésüket, reménytelen hadjáratot folytatni a gyomok ellen, és egyszerűen jó egy kicsit matatni a növények közt. Ugyanakkor, ha csak anyagi szempontból vizsgáljuk a dolgokat, biztosan nem érte meg, de kit érdekel, ha az ember a saját paradicsomából eszi a capresét, amiből csak az olíva és a sajt a bolti, de lassan eljön az idő, hogy magamnak állítsam elő a mozzarellát is.
