Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A bútorok felújítása nem egy egyszerű művelet, de azért nem is lehetetlen - de időt és energiát mindenképpen bőven számoljon rá!
Érdemes rögtön az elején leszögezni: aki nem szereti a pepecs munkákat, vagy zavarja, ha sok ideje rámegy egy adott munkafolyamatra, illetve nem érez magában kellő elhivatottságot, az a kárpitozást hagyja szakemberre. Sajnos tény, hogy így nem lesz olcsó móka a székek, kanapék áthúzása, de legalább nem lesz lila a feje a dühtől, amíg az anyagokkal vacakol.
Aki viszont szereti, ha önmaga hozhat rendbe, újíthat fel dolgokat, az imádni fogja ezt is. A kárpitozás nem éppen egy egyszerű folyamat – jó, nem is olyan bonyolult –, így mindenképpen a kisebb darabokkal álljon neki, azokkal, amiken látszik, hogy könnyebb dolga lesz velük – a zsámolyokkal, egyszerű székekkel.
Minden alaposan figyeljen meg
Ha már az embernek nincsen kárpitos végzettsége, akkor a legokosabb, amit tehet, hogy alaposan megnézi annak a kárpitosnak a munkáját, aki előtte az adott bútordarabbal dolgozott. Vagyis az anyag hajtásait, a szögeléseket, a kialakítást, hiszen ezt sablon gyanánt tudja majd használni.
Fontos, hogy az elhasználódott, kopott anyagot se hajítsa ki azzal a lendülettel, ahogy letépi a székről. Sőt, le se tépje, hanem ha lehet, akkor óvatosan távolítsa el. Merthogy nagyon jó sablon lesz az új anyag kiszabásához, és így elkerülheti, hogy túl sok legyen, vagy ami rosszabb, túl kevés az új kárpit.
Nem eszik olyan forrón
ha szerencséje van, akkor egy olyan székkel, zsámollyal van dolga, aminél használtak leszorító anyagot. Ez egy jellegtelen, de erős anyag, ami arra való, hogy az újrakárpitozásnál a helyén tartsa az ülőfelület szivacsát. Ha nincs ilyen mázlija, akkor önnek érdemes készítenie egyet, hiszen ha újra szeretné átformálni az adott bútort, akkor ennek segítségével könnyebb dolga lesz.
Amikor lekerül a régi anyag, akkor sokszor azzal szembesül az ember, hogy az eredeti szivacstöltés porlik, kifolyik a kezei közül, vagyis cserélheti ki azt is. De aztán belegondol, hogy mégis milyen szivacsot használjon, hogy az ülés is kényelmes legyen, és a gatyáját se hagyja ott, és ilyenkor jön a kérdezősködés, a net bújása, sokszor a feladás és a szakember rosszalló pillantásával kísért: „ a kutya szedte le...” kezdetű mondatok mormolása. Pedig a szivacs pótlása sem nehéz, és a minőséget is majdnem ugyanolyanra lőheti be, ha arra figyel, hogy az új anyag színe ugyanolyan legyen, mint a régié. A szín ugyanis mutatja az anyag tömörségét is, így nem lőhet mellé.
Jöhetnek a nehezebb részek
Ha kicserélte a szivacsot, leszabta az új anyagot, és arról is megbizonyosodott, hogy a bútor szerkezetileg ép, akkor jöhet a szövet felrakása. Első körben a rögzítő anyagot helyezze fel a felületre. Érdemes a négy sarkában legalább 3-szoros anyagvastagságra hajtva megszegelni az anyagot, és azután szépen, egyenletes távolságokban az oldalait is rögzíteni, figyelve, hogy az anyag feszüljön. Ha ez megvan, és van esetleg még olyan bútor, amit áthúz, ott is végezze el a rögzítő anyag feltételét, így gyakorolhat egy kicsit az éles bevetés előtt, hiszen ha itt hibázik, könnyebben javíthatja, elvégre nem fog látszani ez a szövet – a gyűrődéseket azonban az új anyag sem fedi el, így azokat mindenképpen dolgozza el!
A friss kárpitot is hasonlóan helyezze fel mint a rögzítőt, hozzávéve a folyamat legelején megfigyelt rögzítési technikát, hiszen az lesz az ideális (kivéve, ha valami egyedibbet, mást képzelt el). Ne siessen, minden szög helyét pontosan nézze meg, és az anyagot is inkább kétszer feszítse, mielőtt egyszer kalapál. Így kisebb a hiba lehetősége. Persze akkor sem dől össze a ház, ha valami nem sikerül, csak ki kell szedni a szöget és újra nekiállni a lépésnek.
Árak
az ülőfelületek szivacsozása nem jelent nagy kiadást, hiszen az pár ezer forintból megoldható – még olcsóbb, ha van otthon elfekvőben szivacs, hiszen azt is fel lehet használni. Az anyag már egy kicsit más kérdés. Az ízlésének megfelelő darab felkutatása sem egyszerű, de a szívéhez kaphat az ára miatt is. Ilyenkor szólal meg a kisördög, hogy válasszon az olcsóbb kategória anyagaiból, de ne csábuljon el. Mindenképpen bútorkárpitot válasszon, még ha drágább is, mivel ez jó ellenáll annak a dörzsölésnek, amit a használat jelent. Az olcsóbb, de nem bútoranyagok sajnos gyorsan el is kopnak, és az egész folyamatot kezdheti előröl.
A kárpit minősége, és persze a mérete is befolyásolja az árat, de arra számítson, hogy 3 és 6 ezer forint között találhat belőlük négyzetméterenként. Persze ennél lényegesen drágábban is előfordulnak anyagok, tehát ez az ár tényleg csak durva közelítés
