Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csopak máris profitált az építészhallgatókból, mi meg csak irigykedünk, milyen kreatív dolog a közösségi tervezés.
Halles, kerekes hal, lazuló - ilyeneket terveznek a magyar építészhallgatók, ha elmennek együtt egy hétre táborozni. 9 magyar egyetem építészmérnök és tájépítész hallgatói jöttek össze egy hétre Csopakon, hogy a Hello Wood szervezésében közösségi tárgyakat tervezzenek és állítsanak össze. A tét nemcsak az volt, hogy izgalmas köztéri bútorokkal és installációkkal szépüljön Csopak, hanem egy 500 ezer forint értékű faanyag és 500 ezer forint pénzdíjazású versenyre is sor került. A tábor 45.000 forintba került, ám minden egyetem támogatta a hallgatóit, így volt olyan diák, akinek alig kellett fizetnie. A tábor ideje alatt 30 köbméter fa fogyott el, ez hozzávetőlegesen 5 faháznyi mennyiséget tesz ki.
A szervezők a helyszíneket az önkormányzattal közösen választották ki, az egyes funkciókkal kapcsolatban pedig a területek használóinak igényeit tartották szem előtt. Az elkészült munkák között akad útmenti mazsolaszárító, kertmozi-fal, erdei Fibonacci-spirál, sőt még egy mozdonykergető óriáshekk is.
A Hello Wood célja az, hogy a magyar építészeti egyetemekkel megrendezett tábor a következő években más településeken is meg tudjon valósulni, ahol az építészhallgatók a helyi önkormányzatokkal együttműködve fejleszthetik az adott falu vagy éppen város környezetét. Míg a Balatoni Hekk a magyar egyetemek együttműködésével jött létre, a Hello Wood nemzetközi nyári egyeteme és fesztiválja Csórompusztán július 14-én kezdődik, melynek idei koncepciója a tavalyi Project Village (Falu Projekt) folytatása: idén a letelepedéssel és a közösség otthonteremtésének kérdéseivel foglalkoznak neves nemzetközi szakemberek, Európa legmenőbb egyetemeiről.
Lelőjük a poént: a díjat a későn elkészült, de annál izgalmasabb halles kapta, és ezzel a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kara nyerte el az 1 millió forint összértékű pénzt és faanyagot. A csapatvezetők Zelenák Fruzsina és Valkai Csaba voltak.
“Nagyon jó volt látni az együttműködést a különböző egyetemek között; szervezett keretek között ilyen összefogást eddig nem tapasztalhattunk. Olyan találkozási pontot sikerült létrehoznunk, ahol a különböző egyetemek oktatói egymást jobban megismerve, inspirálva, erősítve dolgozhattak együtt. Az ilyen típusú közösségszervezést fontos feladatunknak tartjuk az építészeti oktatás jövőjének érdekében” – mondják a Hello Wood alapító tagjai, Pozsár Péter és Huszár András, aki a csapatokat segíti.
Találkozásunkkor Huszár pont a későbbi győztes csapatnak segített, akik kicsit túlvállalták magukat és csak este nyolc körül készült el az installációjuk. Ennek oka, hogy napközben a strandra nem lehetett bemenni daruskocsival, így kénytelenek voltak megvárni, míg a látogatók hazamennek vacsorázni. A diákok felkészültebbek voltak, mint a korábbi években, mert tudtak róla a tábor előtt, hogy kik lesznek a csapattagok. A projekteket egy pikniknapon mutatták be, így senkit nem ért meglepetésként, mik fognak készülni.
Csopak polgármestere azért is örült a tábornak, mert szeretné elérni, hogy legyen saját imidzse a városnak. Szerintünk ez maximálisan sikerült, a korábbi években készült gyökérkapu után a mozdony mögötti hal lesz tán Csopak nevezetessége. Az alkotások egy része nem csak díszfunkcióval rendelkezik, egyik személyes kedvencünk a "lóitató". A csopaki kertmozi előtt elhelyezett többfunkciós tárgy egyszerre bringatároló, fényszűrő, szemetes és pad. Ráadásul még jól is néz ki. Az installációk mindegyike marad a városban, így mindenki felfedezheti az alkotásokat
Mit értékelt a zsűri?
"Az anyaghasználatot, valamint a telepítés, a szexisség mellett arra is figyelmet fordítottunk, hogy látszódjon a projekt aránya az egy hetes intervallumhoz képest, túlvállalták-e magukat, látszanak a hibák a részletekben, vagy ránézel és látod, hogy egyben van. A megoldások az idő fogyásával egyszerűsödnek" – mondta el Huszár.
A Hello Wood zsűrije azt is vizsgálja, hogy milyen volt a csapatvezetés, hogy tudták aktivizálni a csapatot. "A folyamat nagyon fontos: honnan hova jutott el az adott csapat, mekkora volt a diákok boldogságfaktora és milyen tapasztalatot tudtak leszűrni belőle? Túlvállalta-e magát a csapat vagy sem? Nehéz a szempontokat jól elmagyarázni, de érdekes lehet, hogy mennyire adtak teret a tanárok a diákoknak, vagy mennyire voltak markánsak a tanárok, a diákok pedig végrehajtóként voltak-e csak jelen. Nem mondom, hogy ez jellemző, de előfordul a csapatoknál, hogy markánsabbaan jelent meg a csapatvezető terve. De fontos, hogy nem láttunk elégedetlen csapatokat" – tette hozzá az egyik zsűritag.
Így látja a nyertes csapat tanára
"Az elmúlt hét fantasztikus volt. Ennek a Hello Woodnak az volt a különlegessége, hogy lehetett készülni rá. A koncepció hetekkel, hónapokkal ezelőtt állt össze, ami kissé nehezen ment a vizsgaidőszak miatt. De amikor megérkeztünk, az első komoly probléma után egymásba kapaszkodott mindenki és együtt csináltuk a dolgot végig. A Halles gondolata az első helyszínelésnél jött elő, hogy a művi, nem túl érdekes, épített strand, és a természetes stég és a sás világának határára feszüljön fel . Amikor azt mondták, hogy a strandra kell, hogy tervezzünk, akkor rosszul voltunk, hogy gyakorlatilag nincs egy négyzetcenti, amit el tudunk foglalni, de ezt a helyet, a két környezet találkozásánál kihasználatlan űrnek éreztük és nagyon megszerettünk. Legelőször a stég végére akartunk építeni egy tornyot, de láttuk, hogy ezt fizikailag nem lehet megcsinálni. A mostani helyszín ráadásul egy promenád része, ami este hét után egy hangulatos városi elemmé alakul. Észrevettük, hogy ennek a sétánynak nincs vége, így kétszeresen igazoltuk magunkat a helykijelölő tengelykeresztünkkel. Az első helyszínelésnél felmásztam a kerítés tetejére, fújt a szél, lassú paplanként mozgott a sás teteje és nagyon finoman sistergő hangja volt.
"Azt gondoltunk, hogy ezt az élményt meg kellene adni azoknak, akik itt vannak, hátha eszükbe jut róla, hogy talán jobb a természetes balatoni partokon strandolni. Minden fal három rétegből áll, ha bizonyos távolságra mozog tőle az ember, a mozgásától egy Moiré-jelenség jön létre, azaz az egyes elemek elcsúsznak és a felületükön egy új alakzat jelenik meg. Itt pont egy keszegraj alakú dolog jött ki, ami épp a Balcsi felé úszik. Ez egy óriási mázli, nem volt tervezve, ilyet szinte lehetetlen megtervezni" – mondta el a Díványnak Valkai Csaba. "Zelenák Fruzsinálval együtt irányítottuk a csapatot. Ő a tájépítészetet képviseli, én a várostervezést. Eredetileg neki jött a felkérés, hogy vezesse a diákokat, és Fruzsiban ekkor vetődött fel a gondolat, hogy ha már táj -és településtervezés a kar neve, akkor legyen egy településtervező társa is."
"Az elején nehezen ment a tervezés, a Hello Wood folyamatosan prezentáltatott minket, a gyerekek meg el-elmaradtak, így picit lehet, hogy előtérbe került a mi világunk. Nekünk az volt a kaland benne, hogy mindvégig együtt hoztuk létre, a szellemiségével együtt. Fokozatosan vonultunk ki Fruzsival a dolog eszmei meghatározó pozíciója mögül, s azt gondolom, hogy most már mind a tizenegyünké" – teszi hozzá Valkai, aki arra a kérdésünkre is felelt, hogy milyen a diákok gyakorlati tudása: "Ezt a kérdést fel lehetne tenni a csapatvezetőknek is. Nyilvánvalóan nagy kaland volt, s terveztem már hasonló dimenziójú dolgokat, s volt ami meg is épült, de a virtuális dolog meg a valóság, az nem mindig találkozik. Ha nincs itt a Huszár Andris - aki egy zseni, mert mindig tudja, mikor mire van épp szükség, hogy működjön ,- akkor sokkal nehezebb lett volna. Ha elakadtunk, jött és emelt rajtunk egy jó nagyot."
"A kilenc egyetem diákjai közt van különbség: a szerkezeteket, konstrukciókat, műszaki irányokat jobban nyomó képzések diákjai itt biztosabban érezhették magukat. A mi irányunk a táj- és a városépítészet, az nem elsősorban erről szól. Mások a léptékeink, sokkal nagyobbak. Másrészt a hallgatók még nem tartanak a tanulmányaik végén,így mindenkinek egy új helyzet volt ez. Azzal tudunk büszkélkedni, hogy a mi csapatunkba jelentkeztek a legtöbben. Nagyon fontos volt, hogy a kreativitás mellett ki milyen skillekkel rendelkezik. Van például egy srác köztünk, aki deszkázik és magának szokott építeni pályát, szóval majdnem mindenkinek volt barkács múltja, kivéve nekem, aki ha feltett otthon egy gardróbot, három hétig ünnepelte magát. Mindenki iszonyú gazdagon megy haza, nagyon tömény volt ez a hét, s két és fél napja érzem, hogy vége az irdatlan mélységeknek és kifele, vagy inkább felfele megyünk. Ma még, a műhelyben, az átdolgozott éjszaka után, mikor fél négykor jött fel a nap, beraktunk a tetejébe egy reflektort, és hihetetlen fényt adott. A fényjáték fantasztikus lesz benne" – mondta Valkai.
