A velencei kiállítást a Pritzker díjas Alejandro Aravena rendezte. Mutatjuk, miért érdemes kilátogatni, ha arra jár!
A 15. Velencei Építészeti Biennálét az idei Pritzker-díjas chilei építész, Alejandro Aravena rendezte “Reporting from the Front” címmel. Az idei kiállítás fő témái között többek között olyan sokakat érintő és megoldásra váró kritikus témák szerepelnek, mint a szegregáció, a külvárosok problémái, a csatornázás, a természeti katasztrófák, a migráció, a lakáshiány, a bűnözés, a forgalom, a hulladék illetve a közösségi tevékenységek. Nézze meg Instagram fotókon keresztül, milyen látnivalókat vonultattak fel a 37 országból érkező kiállítók a november 27-ig tartó kiállításra!
Az Arsenáléban látható az indiai építész, Anupama Kundoo prototípus háza, melynek érdekessége, hogy mindössze hat nap alatt húzta fel a Lego-szerű blokkokat. A ferrocementből készült alkotást indiai kőművesek és német mérnökök együttes erővel állították fel.
A kuvaiti pavilon kurátatorai, Hamed Bukhamseen Kuvaitból és Ali Karimi a Perzsa-öbölben található kis szigetországból, Bahreinból, akik egy közös területi projektet hoztak létre “Kelet és Nyugat között: a Gulf" címmel. A projekt célja, hogy az érintett országok között elindítson egy békés, vallástól és politikától mentes beszélgetést arról, mit lehetne kezdeni a közös területekkel.
A dél-afrikai pavilon tulajdonképpen egy 2014-ben elindított projekt, a "Cool Capital: The Capital of Guerilla Design Citizenship" folytatása. Az úgynevezett DIY (Do It Yourself – Csináld magad) gerilla biennále célja, hogy bárki hozzátehessen valami kreatívat a Dél-Afrikai Köztársaság közigazgatási fővárosához, Pretoriához; legyen az a lakosok által létrehozott művészeti alkotás, közösségi kert vagy építészet. A kezdeményezés elég sikeresnek mondható, mivel több mint 1000 aktív résztvevője van a projekteknek és eddig már mintegy 150 gerillaszerű megmozdulásra került sor.
“A 2011 március 11-én történt japán földrengés miatt keletkezett veszteség következtében a japán társadalom jelenleg egy hatalmas fordulópont előtt áll. A boldog családi lét, a nagyvárosok által létrehozott modern állam fogalma szétesett, helyette létrejött egy új közösségi szemlélet és életmód. Felmerült a kérdés, hogyan változzanak az építészeti szokások úgy, hogy beilleszkedhessenek ebbe az új korszakba” – olvasható a japán pavilon leírásában.
Az új-zélandi pavilon a Palazzo Bollaniban kapott helyet, a kiállítók fő témája pedig a “Future Islands” azaz a jövő szigetei voltak.
Az Arany Oroszlánt nyert paraguay-i Gabinete de Arquitecture a Central Pavilionban mutathatja meg, hogy mit lehet kihozni két olyan könnyen hozzáférhető forrásból, mint a tégla és a képzetlen munkaerő.
Könyvtárszoba és olvasóterem az Arsenáléban.
A nigériai építész, Kunle Adeyemi lebegő iskolájával nyerte el az Ezüst Oroszlánt. A “Makoko Floating School” néven futó projekt az árvízveszélyes régiókban folyamatban lévő kutatások részeként jött létre. Az eredeti, Lagosban található iskola sajnos a heves esőzések miatt összeomlott, egyelőre nem tudni pontosan mi történt, csak azt, hogy az épület, ami 100 diáknak és tanáraiknak adott helyett, használhatatlanná vált. A velencei iskolaépület felépítését a Biennálé alatt mérnökök felügyelték, hogy a szerkezet megfeleljen a velencei éghajlati viszonyoknak.
Armadillo Vault hihetetlenül vékony, mindössze öt centiméter vastag és érzékeny munkája, amihez semmiféle rögzítést és habarcsot nem használt.
A cseh és szlovák pavilon alkotói a Szlovák Nemzeti Galéria mását készítették el piros színből, mellyel arra a társadalmat kettéosztó problémára keresték a választ, miszerint felújításra vagy bontásra vannak-e ítélve az ország szovjetkori építészeti remekei. Az ország kommunista korszakának egyik legismertebb szimbólumát egyébként Vladimír Dědeček tervezte a hatvanas-hetvenes években.
