Amikor az embernek először lesz kiskertje, rend szerint azonnal felhorgad benne a vágy, hogy saját gyümölcse legyen – meg persze paradicsoma, de az utóbbinak általában semmi akadálya. Úgyhogy maradjunk a gyümölcskérdésnél, ami már sokkal nehezebb menet, mivel gyümölcsfát nem lehet egy nyár alatt növeszteni.
Akinek már volt kiskertje, pontosan tudja, hogy a gyümölcs-és zöldségtermelés hobbiszinten sokkal inkább romantikus és meditatív, mint hasznos tevékenység. Reálisan a helyzet ugyanis az, hogy az ember dolgozik vele egy csomót, megtervezi, felássa, elülteti, gondozza lelkesen. Aztán jön a fagy, meg az aszály, meg a jégeső, és ha még az sem, akkor majd a csigák meg a lótücskök megteszik, amit az időjárás eddig nem intézett el.
Tehát, valami olyan növényre van szükségünk, ami 1.) egy év alatt termőre fordul – a gyümölcsfák máris kiestek, 2.) nincs kitéve túlzottan az elemeknek – vagyis fájdalom, a szamócát, mint kézenfekvő megoldást, szintén elfejthetjük a meglehetős lutrifaktor miatt.
Megoldás: a málna
A legtöbb bogyós gyümölcs, rendkívül előzékeny módon, nem fán, hanem kisebb félcserjéken nő, éppen ezért tökéletesen megfelelnek a fenti kritériumoknak. Közülük is a legfinomabb a málna, aminek most épp szezonja van, úgyhogy ha most megkívánják, nemsokára már el is ültethetik, és akkor jövőre (de inkább utána) lehet sajátjuk. Ráadásul tényleg nagyon szerencsétlennek kell lenni, hogy még a málna se teremjen, de azért pár dologra menet közbe is érdemes odafigyelni. Vegyük sorra, higgyék el, jó lesz!
A málnatöveket általában ősszel szokás elültetni, de most szerencsénk van, mert elég csapadékos évet fogtunk ki. Ezért akár most is érdemes lehet próbálkozni, főleg, ha ismerős kertjében találunk szép gyökérhajtásokat, vagy (ahogy mi is), költöztetni kényszerülünk a kertet.
Általában a kerítés mellé szokás telepíteni, ami némi védelmet biztosít a növénynek, de figyeljünk rá, hogy kapjon elég napot, különben nem lesz finom, édes a termés.
Ha szárazság van, akkor locsolni is kell (vagy ráereszteni a gyerek kismedencéjének a tartalmát), különben összetöppednek a szemek és nem fejlődnek ki. Eddig az alapok, most jönnek a finomságok.
Hagyjunk neki jó sok helyet!
Telepítéskor nehéz elképzelni, hogy a földből kiálló egy-két pálcika pár éven belül málnadzsungellé burjánzik majd, pedig így lesz. Úgyhogy a rendelkezésre álló hellyel bánjunk nagyvonalúan, ugyanis a legváratlanabb helyeken, akár méterekkel arrébb is kinőhetnek a gyökérhajtások, amik kis szerencsével hamar termőre is fordulnak. Igaz, ezeket vissza is vághatjuk (vagy továbbadhatjuk szaporítóanyagként), elég lesz nekünk a tőhajtás is a folyamatos megújuláshoz.
Egyébként azért érdemes a málnát félreeső helyre (vagy a kerítés tövébe) ültetni, mert fájdalom, igen szúrós növény, vagyis nem túl kellemes a málnabokrok között bujkálni.
Metszés
A málna metszésével nem lesz sok dolgunk. Az interneten több helyen is fellelhető a tanács, hogy ősszel a földtől 20 centire vissza kell vágni a növényt, de több év tapasztalata után azt kell, hogy tanácsoljam, hogy eszükbe ne jusson! Ebben az esetben ugyanis egész tavasszal azon fog dolgozni a növényünk, hogy hajtásokat hozzon, és egyáltalán nem fog gyümölcsöt teremni, egy szemet sem. Kipróbáltam, nem jött be. Ellenben, amikor győzött a lustaság, és úgy hagytam télre az egészet, a következő nyáron bőven csemegézhetett a finom gyümölcsből a család.
Tavasszal egyébként érdemes figyelni, hogy melyik ág nem akar kizöldülni (egy hajtás két évig él, az első évben kifejlődik, a következő évben terem, aztán elszárad) ezektől meg kell tisztítani a növényt: éles és tiszta metszőollóval egyszerűen le kell vágni. A metszőolló állapotára mindig érdemes odafigyelni, ha kell, szakemberrel éleztetni, hogy vágáskor ne roncsolja a növényt. A tisztaságra pedig azért kell gondot fordítani, nehogy betegséget vigyünk át egyik növényről a másikra.
További szeretgetések
Természetesen, mint minden növényt, a málnát is folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy időben észrevegyük, ha valami baja van (énekelni nem kell neki, de lehet). Tetvesedésre szerencsére nem hajlamos, ami még egy igen ütős érv mellette, viszont előszeretettel rakják a petéjüket mindenféle kártevők a friss hajtásokba.
Ezért ha azt látjuk, hogy a zöld hajtásvégek összepöndörödnek, akkor gyanút kell fogni, szét kell hajtani a leveleket, és ha ott látjuk a rovart bármilyen fejlődési állapotában, egyszerűen tépjük le a hajtást és vessük tűzre, fojtsuk vízbe, vagy tapossuk össze. Ezzel a növényvédelem részét el is intéztük a dolognak, mondhatni, biotermelésre is kiválóan alkalmas a gyümölcs. (Ha túl sok a kártevő rovar a kertben, érdemes beruházni egy feromoncsapdára, egészen döbbenetes mennyiséget képes kinyírni belőlük).
Mindent egybevetve, a málna minden szempontból sikertermék: kevés munkával is elég jól terem, nehéz elrontani, és mindenki szereti. Próbálják ki bátran!
