Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az újpesti AZTA műhelyben ingyen tanultunk asztaloskodni, hála a lelkes civileknek és egy nyugdíjas szakoktatónak.
Nagyon szeretjük azokat a szerveződéseket, ahol valakik valakiknek segítenek, és eközben még valamilyen értéket is teremtenek. Ezért írtunk korábban a közösségi javítóműhelyről, jártunk a Technikában, most pedig Újpestre mentünk, ahol mindenféle egyszerűbb használati tárgyat lehet elkészíteni az AZTA közösségi műhelyben.
A műhely korábban OTP fiók volt, a lakótelep egyik háza alatt terül el. A régi bank nyomai még fellelhetőek, a márványpadló, a kasszákat elválasztó üvegfalak eredeti helyükön állnak. Ide költözött be tavaly az Azta, hogy októbertől mindenféle tanfolyamokat indítsanak. Ám a történet sokkal korábban kezdődött, már 2015. márciusában. Az egyesület a Norvég Civil Támogatási Alaptól nyert támogatást arra a célra, hogy abból az un. rozsdaövezetben élők számára hozzanak létre csináld magad műhelyt.
A viszonylag kis helyiségben csütörtök délután kilencen vagyunk, nők és férfiak vegyesen. Inkább a 30-as korosztály képviselteti magát, igencsak vegyesen: a gyors bemutatkozás során kiderült, hogy van itt geográfus, aki kacérkodik az asztalos szakmával, politikai elemző és titkárnő is.
"A közösségi barkácsműhely a művészetterápiából indult ki" -mesélte Gábor Zsuzsa, a projekt egyik vezetője, szociális munkás. Ő és társai több művészetterápiás programot is végig vitt, és ebből született meg a gondolat, hogy "ha valaki csinál valamit, akkor egyrészt addig sem azon gondolkodik, hogy milyen problémája van, másrészt azzal, hogy valami olyasmit csinál, ami hasznos is - a konyhába egy polcot, vagy a lötyögő széklábat megjavítja -, annak még gazdasági előnye is van."
A szervezés elindult, a norvégok mellett a Rogers Akadémia adott asztalokat, mások függönyanyagot vagy szerszámokat. "Azért merünk most már bögrét kérni, hogy mindenki sajátjának érezze a helyet és ha segíteni kell, akkor is tudjunk közösen fellépni" - mesélte Gábor Zsuzsa.
A nagy kérdés már csak az, hol talál az ember oktatót. "Az első kapcsolatunk az Újpesti Családsegítő Szolgálat volt, ahol régen dolgoztam, és az ottani álláskereső csoport. Az volt a tervünk, hogy az ottani álláskeresőkből lesz olyan bázis, ahonnan szakembereket keresünk és résztvevőket is toborzunk, és ez egy átmenet lesz a munkanélküliség és a munka közötti időszakra, mint kitöltő. A varrónőnk Mari az álláskereső klubból jött, asztalost viszont nem találtunk. Aztán ráakadtunk az innen 500 méterre található Kozma Lajos faipari szakközépiskola nyugdíjas tanárára, Károlyra, akinek van ideje ilyesmire és jó is abban, amit csinál" - részletezte Gábor.
Károly vezetésével azóta készült itt szétszedhető karácsonyfatalp, most pedig épp képkeret. A tematikus, 5 héten át tartó tanfolyamok mellett egy alkalmas workshopok is vannak, melynek során újrahasznosításból keletkezik új tárgy. "Készítettünk övtáskát a RePityke céggel régi farmerokból, aztán volt Csillagmanó készítés, mert azt szerettük volna, hogy ez egy gyerekbarát hely legyen, és olyan anyák is jöjjenek, akik nem tudják otthon hagyni a gyereküket. Ezért erre a célra próbálunk kialakítani egy sarkot."
A műhely hivatalosan augusztus végéig tart nyitva, de szeretnék úgy beindítani, hogy önfenntartó legyen, és különbséget tudjanak tenni a rászorulók és azok között, akik csak egy hobbit keresnek maguknak. Merthogy a műhely jelenleg ingyenes: anyagköltséget kérnek, ha valaki elviszi, amit csinált, de ez is néhány száz forintos tételt jelent.
Jelenleg öt alkalmas tanfolyamok vannak, de aki odamegy és valami mást szeretne csinálni, azt is szívesen látják, sőt kap szerszámot, segítséget és szaktanácsot is. Emellett most 10 család számára szerveznek ablakszigetelést az Ökoszolgálat segítségével. Persze azért akadnak nehézségek, a marógép elromlott, úgyhogy jelenleg az asztalosuk sajátját használják, de ha valakinek lenne egy felesleges, nagyon boldoggá tudná tenni az AZTA mühelyt.
