Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csak kézzel kellett tekerni a kocsi műszerfalán a papír térképcsíkot. Az e-könyvek elődje nagyítóval volt olvasható, a Skype-ot pedig már használták a második világháborús Németországban, csak persze azt sem így hívták.
A modern technológiai találmányok és fejlesztések korában azt gondolnánk, hogy már semmin sem tudunk meglepődni. Pedig nincs új a nap alatt, merész, korukat megelőző találmányok nemcsak a Jetson család rajzfilmsorozat készítőinek fantáziájában léteztek, hanem a huszadik századi feltalálók asztalán is. Az alábbiakban kiderül, hogy a mai fejlett technológiai vívmányok korai prototípusai sokszor már évtizedekkel ezelőtt megszülettek, és csak arra vártak, hogy újra felfedezzék őket – vagy hogy a technológia elérje azt a fejlettségi fokot, amelyen már meg is valósíthatóak. A First.com jóvoltából ön is meglátja, milyen szerkezetek voltak a mai Skype, Google Earth vagy éppen a Wii elődjei! Részletek a hajtás után!
A GPS-t már az 1920-as években feltalálták
A Plus Fours Routefinder névre keresztelt „navigáció” leginkább egy órára emlékeztető útmutató volt, melyben a papírból készült térképeket két, fából készült görgető segítségével kézzel lehetett lefele és felfele mozgatni. A térképeket a kirándulás célhelyszínétől függően lehetett cserélni a szerkezetben. Tíz évvel később, a harmincas években megjelent az első, hivatalosan is elfogadott,nem kézzel működtetett autós navigáció, az Iter Avto. Ebben a verzióban a térkép már az autó sebességétől függően gördült a képernyőn. A m(anuálisan is görgethető) papír térképek továbbítómechanikája ugyanis egy kábel segítségével össze volt kapcsolva a hasonlóképpen modernnek számító mechanikus sebességmérővel. Így végülis már szinte mindent tudott, mint amit egy mai navigáció - oké, a szexi női navigációs hangra még néhány évtizedet várniuk kellett az autósoknak.
A FaceTime és a Skype elődje már a mobiltelefonok feltalálása előtt létezett
1956-ban már olyan szerkezetekről számoltak be az újságok, melyek azt sugallták, hogy a műszerfalba beépíthető audio-video, hangfelismerő valamint a touchtone segítségével nemcsak telefon,- hanem videotelefon beszélgetéseket is lebonyolíthatunk majd a közeljövőben. Nem sokkal később a Western Electric kifejlesztette a Skype néhány korai változatát, a Bell Labs pedig az 1964-es világkiállításon debütált a PicturePhone névre keresztelt innovációjával. A németek azonban még ennél is korábban, a második világháború környékén átadták az első nyilvános videotelefon központjukat (Fernsehsprechstelle), a German Reichpost 1936 és 1940 között üzemelt. Az ötlet az illusztrátorokat is foglalkoztatta, akik a harmincas évekbeli lapokba készítettek olyan futurisztikus rajzokat, melyeken az emberek úgy beszélnek egymással telefonon, hogy közben látják is egymást, sőt van olyan színes illusztráció, mely szerint a videotelefonnak köszönhetően Kínával sem lesz olyan bonyolult felvenni a kapcsolatot a jövőben.
Viktoriánus tengeralattjárók
Amikor Verne Gyula a viktoriánus korszakban, 1870-ben megírta a Nemo kapitány, azaz a Húszezer mérföld a tenger alatt című tudományos-fantasztikus regényét, már volt néhány nem is olyan sikertelen próbálkozás a tengeralattjáró megépítésére. A Nautilushoz hasonló tengeralattjárót épített például egy amerikai feltaláló, Ross Winans is 1858-ban Baltimore-ban. A Ferry Bayen bemutatott járművet akkor „Hengeres hajóként” emlegették. „Egy új korszak veszi kezdetét a tengeri építészetben!” – lelkendeztek a korabeli újságok a kezdetleges tengeralattjáróról. Az első, ténylegesen használható példányok az 1900-as évek elején jelentek meg és leginkább katonai feladatokra, kutatási, illetve mentési akciókra vetették be őket.
Az e-könyveknek is volt elődje
Méghozzá nem is akármilyen, 1922-ben ugyanis a Fiske Reading Machine nevű szerkezettel akarták modernizálni az elavult könyveket. „A Fiske Reading Machine-nak köszönhetően a könyvek feleslegessé válnak!” – szólt az optimista reklámszöveg közel száz évvel ezelőtt. Az egyébként altengernagyként ismert Bradley Fiske találmányáról több lap is beszámolt New Yorktól Miamiig. A cikkekben leginkább azt éltették, hogy a szerkezet segítségével nincs szükség többé a túl sok helyet foglaló könyvekre, és hogy feleslegessé válnak a szemüvegek is, mivel az olvasnivaló egy speciális nagyítónak köszönhetően volt látható. A masina a begépelt kéziratot egy szabad szemmel nem látható, mikroszkópikus fényképezési technika segítségével dolgozta fel, majd a nagyító segítségével tette ismét olvashatóvá. Fiske admirális első ilyen formában kiadott kötete Mark Twain Ártatlanok külföldön című műve volt.
Az e-könyvek korai formáján dolgozott egy 54 éves tanárnő, Angela Ruiz Robles is Spanyolországban. Talán ez az 1949-ben bemutatott modell az egyik legkorábbi primitív változata a ma ismert e-könyveknek. Ezen a sűrített levegővel működő szerkezeten ugyanis már volt egy kezdetleges zoom funkció. Ez akkor egy igencsak futurista elképzelésnek tűnt, pedig a valóságban a tanárnő csak egy olyan szerkezetet szeretett volna létrehozni, amivel a diákjai kiválthatják a vaskos könyvek cipelését. Robles kezdeményezte munkájának szabadalmaztatását, de a kérelmét megtagadták, így soha nem sikerült elegendő pénzt szereznie a készülék tömeggyártására. A modell tehát sosem került kereskedelmi forgalomba, bár a prototípusa természetesen ki van állítva a La Coruña-i Nemzeti Természettudományi és Műszaki Múzeumban.
A mikrofilmes könyvolvasó ötletéről az Everyday Science and Mechanics nevű lap is beszámolt 1935 áprilisában. Az újság egy pontosan kidolgozott illusztráción keresztül mutatta be a gép lehetséges használatát és annak előnyeit, amiben többek között megemlítik a speciális vezérlőpanel szükségességét valamint a fókusz beállítás pozitívumait is.
ATM automata gazfickóknak és prostituáltaknak
Persze senki nem vádolja a képen látható nőt prostitúcióval. A sértő ötlet az amerikai-örmény feltalálótól, Luther George Simjiantól származik, aki 1939-ben rukkolt elő az ATM korai változatával és megalkotott egy olyan falra szerelhető masinát, ami pénzügyi tranzakciót tesz lehetővé a bank ügyfelei számára banki órákon kívül is. A prototípust a Citicorp tette próbára, de akkora kudarc lett, hogy hat hónap elteltével leszereltették azt. „Úgy tűnik, hogy néhány prostin és szerencsejátékoson kívül senkit nem érdekelt. Rajtuk kívül senkinek nem derogál a pénztáros szemébe nézni" – vonta le a (tévesnek bizonyult) következtetést Simjian, aki húszféle szabadalmat regisztrált be a készülékkel kapcsolatban. Az első hivatalos automatát végül 1967 júliusában helyezték ki a London északi részén található Enfieldben.
A korai Nintendo és a Wii elődje
Az 1872-ben alapított havilap, a Popular Science ezzel a futurisztikus címlappal kívánta eladni decemberi számát. A korát jóval megelőző színes borító jóslata szerint a férfiak a jövőben nem a tóparton pecáznak majd, hanem egy kocsmában, sörözés közben is élhetnek hobbijuknak és egy méretes számítógépből, virtuálisan pecáznak majd.
Galambok, mint a Google Earth előfutárai?
Dr. Julius Neubronner 1908-ban szabadalmaztatta miniatűr kameráját, melyben semmi különös nem lett volna, ha azt nem galambokra szerelte volna fel. A találmányt több nemzetközi kiállításon, Drezdában, Frankfurtban és Párizsban is bemutatták az 1909-1911 közötti időszakban. A kiállításra érkezők pedig képeslap formájában meg is vásárolhatták azokat a képeket, amelyeket a postagalambokra felszerelt kamerák rögzítettek a drezdai utcákról. Persze ezek még nem nevezhetőek műholdképeknek, de a légi fotózásnak ez a nagyon korai és innovatív formája inspirálta a Google mérnökeit arra, hogy a ma ismert formájában feltérképezzék a Földet és légi valamint műholdas képeket készítsenek. Neubronner kísérlete egyébként az első világháborúban bevetett katonai repülőgépeknek köszönhetően gyorsan a feledés homályába veszett, így fel is hagyott az erre irányuló kísérleteivel. Később a CIA is kifejlesztett egy Neubronneréhez hasonló ötletet, a hírszerzés kémkedés céljából applikálta rá a galambokra az elemmel működő kamerákat.
Autós lemezjátszó
Az iPodok és okostelefonok előtt autós fonográffal oldották meg a zenehallgatást az autókban. A projectet a Columbia fejlesztette ki, aminek köszönhetően ilyen extra opcióval látták el az 1956-os Chryslereket, DeSoto-kat és Plymouthokat. A lemezjátszó a műszerfalba volt beépítve és egy gombnyomással lehetett kinyitni. Az exkluzív szolgáltatás azonban javarészt csak azoknak a művészeknek és kiváltságosoknak járt, akikkel szerződésben állt a Columbia Records. Az autós lemezjátszó egy szezont élt meg, bár néhány évvel később egy másik Chrysler modellben újra visszatért, majd végül végleg eltűnt a süllyesztőben.
Lapostévék az ötvenes években
Bár jó ideig egy vaskos és méretes doboz rondította el a nappalikat, William Ross Aiken már egy 1966-os interjúban beszélt arról, hogy nem ördögtől való a sík képernyős televíziók gyártása sem, és tényleg csak az utolsó pillanatban bukott meg az ötlet. „Végül megadták rá az engedélyt. Majd az utolsó pillanatban, az RCA igazgatósági ülésén, ahol a végső jóváhagyást adják meg, valaki felszólalt és azt mondta: „Várjanak csak egy percet, megfeledkeztünk egy nagyon fontos dologról. Hogyan fogjuk megmagyarázni a részvényeseinknek, hogy milliókat dobtunk ki az ablakon, ha mégsem válik be ötlet? „ És akkor hirtelen csend lett, majd közölték, hogy nem veszik meg a szabadalmat” – nyilatkozta akkor Aiken.
Az első televíziós rendszert egyébként „Image Dissector” néven mutatta be Philo Farnsworth 1927-ben. Ez a szerkezet, amit a feltaláló mindössze 15 évesen dolgozott ki, még évtizedekkel később, a kábeltelevíziózás kezdeti szakaszában is jóval megelőzte a korát.
Természetesen nemcsak az LCD tévének volt prototípusa, hanem a Google szemüvegnek is, és nem is aratott nagyobb sikert az sem: a teljesen hasznavehetetlen televíziós szemüveget 1963-ban mutatták be, de átütő sikereket nem értek el vele a vásárlók körében.
A bloggerek veteránjai
A harmincas években a rádió volt az újság legnagyobb ellensége. A rádiók elszippantották az újságok elől a hirdetőket, sőt a válság idején még ingyen reklámokat is hajlandóak voltak leadni. Nem beszélve arról, hogy a nyomtatott újságokkal ellentétben szinte azonnal be tudták mondani az aktuális híreket. Így nem meglepő, hogy harmincas években a nyomtatott sajtó megpróbálta felvenni a harcot a rádióiparral. Ennek a „háborúnak” köszönhetően vezették be a Rádió Faxot.
Az első faxot 1843-ban szabadalmaztatták Párizsban, így a képek vezetékes küldésének koncepciója ugyan nem volt új, de a technológiát még sosem alkalmazták rádióra. A korai húszas években a Western Union és az AT&T is továbbított ilyen módszerrel fotókat, de a technológia gyorsan elérte a sajtót is, mivel ily módon szinte azonnal lehetett képeket küldeni egyik városból a másikba. Az RCA volt az első cég, aki alkalmazta a rádión keresztül történő faxolást. Először a cég elnöke, Calvin Coolidge küldött képet a tengerentúlra, azaz New Yorkból Londonba, 1924. november 29.én.
A siker ellenére a rádió fax nem igazán kapott meleg fogadtatást, legalábbis ahhoz képest, hogy micsoda nagy ováció fogadta Steve Jobsot, mikor bemutatta az iPodot. A házi használatra is alkalmas szerkezetet vélhetően a borsos ára miatt nem kapták fel a vásárlók, de közrejátszhatott az is, hogy míg a rádió fax drága luxusnak számított, addig a napilapok szinte ingyen landoltak a családi házak küszöbén.
Külön érdekesség, hogy a nyomtatott sajtó ma is vesztésre áll az internet gyorsaságával szemben, így a „Ha nem tudod legyőzni, csatlakozz!” elv alapján azóta az online világba is be kellett szállniuk.
