Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Workshopon jártunk, ahol megtanultuk, hogyan lehet szép és egyedi égősort készíteni cérnából, lufiból és ragasztóból.
Nagyon szeretem az olyan díszeket, amiket én magam készíthetek el otthon. Ennek megfelelően nem is egy érdekes ötletet megvalósítottam már, amiket a világhálóról gyűjtöttem össze. Voltak köztük olyanok, amik nagyon jól sikerültek, és voltak olyanok is, amik olyanok lettek, mintha a mintául használt fotón látható darabok csúnya, girbegurba, elátkozott testvérei lennének, amit nem hagyhattam annyiban. Ilyen volt többek között a cérnagömböcök készítése, míg meg nem tanultam, hogyan lehet valóban szépen elkészíteni őket.
Akárhányszor is álltam neki a dolognak, amíg a lufi kifeszítette őket, gyönyörű és formás daraboknak ígérkeztek, ám amint kivettem a belső tartószerkezetet, olyanokká váltak, mint egy töltetlen zsák – bár kétségtelenül szép színeik voltak.
Szerencsére azonban vannak olyanok, akik a kreatív kézművességet hivatásszerűen űzik, és nem is félnek megosztani a műhelytitkaikat másokkal. Így jutottam el Pálinkás Mariannhoz a PamDSGN műhelyébe, a pArt12 galériába.
Aki szereti a diszkrét, de mégis egyedi világításokat, annak nem ismeretlen a cérnagömb, és annak készítése sem. Amennyiben azonban ellátogat Pálinkás Mariann műhelyébe, egészen át fogja értelmezni azt, amit a gömböcök (vagy az alkotó szavaival: a gömbik) készítése jelent. Az első, és legfontosabb talán az, hogy ne is kezdjen bele az alkotásba, ha úgy érzi, ez egy csupán mechanikus tevékenység, a lényeg ugyanis a folyamatban rejlik és csak részeben fontos a végeredmény. A kedvvel nem lesz gondja, Pálinkás Mariann lelkesedése ugyanis ragadós.
A Workshop, amin bárki elsajátíthatja a gömbizés csínját-bínját. igen családias esemény. Ez egyrészt a kellemesen kis térnek, másrészt a hangulatnak köszönhető. Nem lehet későn érkezni és keveset maradni, hiszen az alapokat el lehet sajátítani percek alatt, ám az is igaz, hogy ha valóban használható darabokat szeretne, akkor érdemes addig maradnia, amíg biztos kézzel nem megy a gömbgyártás.
Az első lépés minden esetben a léggömb kiválasztása. Lehetőleg kicsi lufit használjon, olyat, ami inkább vízibomba, semmint léggömb. Ennek méretei ugyanis jobban megfelelnek a gömbizésnek, bár a későbbiek folyamán, ha kedvet kap hozzá, a nagyobbakkal is próbálkozhat.
A második lépés az, hogy végiggondolja, milyen színű gömböt is szeretne készíteni. A színeket és az egész formát ugyanis cérna segítségével fogja kialakítani, így számoljon vele, hogy nagyobb mennyiségre lesz szüksége. Ez alapvetően gömbönként nagyjából 200 méter, de persze ez a gömb méretétől függően változhat. A workshopon megvan az az előnye is, hogy nem kell saját anyaggal dolgoznia, mivel a belépő ellenében a cérna, a lufi, de még a ragasztó is a rendelkezésére áll.
A felfújt lufira kezdje el feltekerni a cérnát. Ez nem is olyan egyszerű feladat, mivel a lufi felszíne csúszik, így első lépésben le kell kenni egy kis ragasztóval. A célra leginkább a tapétaragasztó a megfelelő, a sok helyen javasolt keményítővel szemben. Ennek oka Pálinkás szerint egyrészt a tartósságban, másrészt a fényben keresendő. Hiszen a gömbik a későbbiek folyamán a hangulatvilágítás fontos elemei lesznek, így nem mindegy, milyen fényben csillognak. A tapétaragasztó - amellett, hogy valóban tartós eredményt ad - selymes fénnyel is csillog, így a gömböcök is szebbek lesznek.
A ragasztót először vékonyan vigye a felületre, hogy meg is tudja fogni a lufit, hiszen az ettől bizony csúszni fog. Mindenképpen ragasztós lesz a keze is, így egy ilyen workshopra érdemes játszós ruhában érkezni (bár a ragasztó kimosható a textilből). Ezután a beragasztózott lufira kezdje el feltekerni a cérnát, így ugyanis nem fog annyira csúszkálni – legalábbis nem olyan könnyen.
Pálinkás figyelmeztet, hogy alapvető hiba – főleg az erősebbik nem táborában, akik izomból próbálják megoldani a feladatot –, hogy nagyon feszesen tekerik a cérnát a lufi köré. Ez ugyan a léggömbben nem tesz kárt, ám gömböc helyett végül inkább egy kavicsformát kap majd, ami messze nem mutat olyan jól. A tekerésnél a cél a folyamatos, egyenletes tartás elérése, de ne szorítsa rá a felületre. Fontos az is, hogy mindenhova kerüljön a színes cérnából, hiszen ez adja majd a gömb stabilitását, semmi más.
Amikor az első réteg ragasztó kezd megszáradni, akkor a cérna újra csúszkálni fog a gömbön. Ilyenkor nincs más teendője, mint újra alaposan bekenni a felületet ragasztóval. Itt azonban már nem kell finomkodni, kerüljön bőven a lufira-cérnára, hogy jó legyen a rögzítés. Ha kellő mennyiségű ragasztóval kente meg a felületet, akkor folytatódhat a tekerés.
Természetesen nem csak egy színnel készülhet a gömb: ha megunta az aktuális árnyalatot, egész egyszerűen vágja el a cérnát, nyomkodja a végét a ragasztós felszínbe, válasszon egy másik színt, és tekerjen tovább. És persze, ragasztózza be újra és újra jó vastagon a felületet, ahányszor csak megint kezd szárazzá válni.
Amikor a lufi már nem látszik át, azaz a cérnarétegek teljesen befedték a felületet, akkor a gömbi készen is van. Ahhoz viszont, hogy az eredmény biztosan jó legyen, egy újabb, nagy adag ragasztóval kenje át a cérnagombolyagot, hogy mindenhova jusson, fixálva a kész művet. Ezután még egy jó adag türelemre is szüksége lesz, hiszen a teljes száradáshoz 24 órára van szüksége. Hogy ne járjon úgy, mint én régebben, azaz ilyenkor se deformálódjon a gömbje, érdemes lógatva szárítani.
A száradás után a lufiból engedje ki a levegőt, és egyszerűen húzza ki a gömb belsejéből. Bár a mű elsőre kifejezetten sérülékenynek tűnik, azért annyira nem kell félteni, a lufi kihúzása nem fog benne kárt tenni. Ezután nekikezdhet a gömbök világítófüzérre rögzítésének.
A folyamat persze itt sem annyira egyszerű, hiszen jellemzően két variációval találkozhatunk: az egyik, hogy a luk nagyobb, mint az égő, és könnyedén kicsúszik belőle a foglalat, a másik, hogy esélye sincs beletuszkolni. Az első esetben a gömb tetején lévő lukat egy kis olló segítségével óvatosan tágíthatja: vágja be egy rövid, egyenes vonalban, és a közepes égő máris belefér. Ha még ekkor is kicsi a luk, akkor metssze be keresztben is (tehát egy +-jelet vágjon a lukba), így már biztosan beleillesztheti az izzót. Hogy ezután biztosan ne csússzon ki, illesszen rá egy apró papírdarabkát és ragassza le egy csepp ragasztóval. Ugyanígy tud szűkíteni a lukon, ha túl nagynak bizonyulna az égőhöz képest.
Hogy a workshopon biztosan sikerülnek-e a gömbik? Ez kézügyesség, és részben tapasztalat kérdése: nekem a 3 elkészített színes gömbből csak kettő érte meg a lufi kiszedését összeomlás nélkül, de tény, hogy az, amelyik feladta a küzdelmet, az első darab volt.
A worshopot azonban még biztosan látogatni fogom, hiszen a technika tökéletesítéséhez, és más, ügyes trükkök elsajátításához még szükségem lesz segítségre. Ha Ön úgy dönt, hogy szívesen kipróbálná a gömbikészítést, a PamDSGN Facebook-oldalán megtudhatja, mikor lesz a következő és jelentkezhet rá e-mailben, ha pedig inkább csak megvásárolná a díszes fényfüzért, azt megteheti itt, vagy személyesen itt.
