Régi bútorok, mindent túlélő cementlapok és kovácsoltvas tárgyak. Ezekkel csalogatnak a Dunakanyar kereskedői.
Menjen itt tovább, és forduljon be a varroda felé – szólt a válasz, amikor arról a váci bútorraktárról érdeklődtem, ahol állítólag potom pénzért lehet csodákhoz jutni. Az interneten csak két olyan céget találni a Dunakanyarban, ahol antik bútorokat és kiegészítőket kínálnak. Még el sem indultam, de már láttam magam előtt a közhelyesen apró, lepusztult teret, ahol aztán majd csodákat kaparok ki a kosz alól, kissé megviselten.
A valóság majdnem ilyen volt, az apró teret, a koszt és a megviseltséget leszámítva. A VF Kft raktára egy gyárudvar hátuljában fekszik, korábban vasöntöde volt. Bár a világítóablakokat monstara sajnos lefedték, a hatalmas üzem megőrizte a régmúlt hangulatát a daruknak, a lámpáknak, na meg a hidegnek köszönhetően. A tulajdonos kávéval invitált be a hatalmas területre, ahol csak később szembesültem azal, hogy a főhajó két oldalán több kisebb helyiség akad még, szintén bútorokkal tele.
A tulajdonostól közben megtudom, hogy a cég 10 éve alakult, és kezdetben főleg exporttal foglalkoztak. Kamionszám hordták ki Hollandián keresztül Amerikába a régi parasztbútorokat, amikre nagy kereslet volt, de akkor még házhoz jöttek az amerikai kereskedők. Aztán az aranykornak vége lett, ma már jó, ha negyedévente beesik egy kereskedő, aki a tengerentúlra szállítana. Emiatt döntöttek úgy, hogy az exportról az importra váltanak. Megkeresték a Magyarországra hozott intarziás bútorok eredeti gyártóját, így most olyan antik bútorokat is találhatunk, amik Egyiptomban készültek. A kísérletező kedvnek köszönhetően arra is akadt példa, hogy Görögországból hozták a kerti bútorokat, de vannak itt kiegészítők is szép számmal. Meglepő, de a száz forint per darab áron kapható poharak nagy ütemben fogynak. Ezek költözésből visszamaradt tárgyak, csakúgy mint az étkészletek vagy a nipek.
A trendnek megfelelően manapság a fehér, antikolt bútorok mennek a leginkább, az ónémet darabok egy része ezért kisebb átalakításon esik át – mondja a tulajdonos. Jó, ha tudják, a bécsi barokk nagyon drága, árban utána a szecessziós vagy az art deco darabok következnek, viszont ezekből alig van néhány darab a piacon. Ezután jön csak a szinte tömeges mennyiségben fellelhető ónémet. Ha lócára vágynánk, abból is van Vácon egy nagyobb adaggal, ráadásul teljesen natúr változatban, így magunk dönthetjük el, hogy pácoljuk vagy festjük.
Az üzlet egyik sarkában egy holland katonai sátorfűtőre akadtunk, de találtunk álcahálót (32 000 forintért) is, a legeldugottabb részen pedig több Pannónia motorra bukkantunk a hordók között. Mi legszívesebben egy hatalmas műanyag tehenet (120 000 forintot kértek érte) vittünk volna haza. Bánatosan áll ott, amióta párja, a bivaly elkelt, és egy étterem dísze lett.
A váci raktárban thonetekből sincs hiány, de a paraszti csizmák és egyéb kiegészítők már nem annyira kapósak. A tulajdonos hisz benne, hogy egyszer minden tárgy megtalálja a gazdáját, legyen szó utángyártott lavórtartóról (tökéletes lehet például virágoknak, ára 5900 forint), vagy eredeti sparheltről, amiért 55 000 forintot kérnek.
Alig 30 kilométerre Váctól, a Duna másik partján Szentendrén található a 16 éve működő Antik Centrum. A cég az utóbbi tíz évben a régi bútorok mellett antik építőanyagokkal, különleges burkolatokkal kezdett foglalkozni, de az üzletben a kovácsoltvas kapuk, falikutak és számos bontott és bélyeges tégla is kapható. Mára a bolt fő karakterévé váltak a régi bérházakból és nívós épületekből ismert különleges cementlapok (5000 - 24.000 forint/nm szakszerűen megtisztítva), és az újonnan gyártott cementlapok és kőőrleményes mozaiklapok is (8000-29.000 forint). Aki bélyeges téglára ( 450-2900 Ft/db), vagy akár antik Zsolnay épületkerámiára vágyik, annak is mindenképpen érdemes Szentendre felé kanyarodnia.
