Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A "csináld magad" nem azt jelenti, hogy különféle géppekkel küzdve porban-koszban kell töltenie a délutánt. Lehet tiszta körmökkel, extra szabadidő nélkül is ügyeskedni otthon. Íme, újabb hat praktikus, spórolós, szimpla DIY ötlet.
A DIY nem azt jelenti, hogy egy varró- vagy csiszológép fölé görnyedve kell töltenie a délutánt, vagy hogy idegrohamot kell kapnia, amiért a dekupázsolás még mindig olyan bénán megy, mint az alsós technikaórákon. Lehet fejfájásmentesen, tiszta körmökkel, mi több, extra szabadidő nélkül is ügyeskedni otthon - ilyen tippeket osztottam már meg két korábbi írásomban is. Azóta ismét megszállt a kreativitás, amely nálam minden esetben párosul az alapvető lustasággal - íme újabb hat praktikus, spórolós, szimpla DIY ötlet.
Öreg bútor nem vén bútor
Mindannyiunknak akadnak olyan bútordarabjai a lakásban, amikhez félszívvel még ragaszkodunk, de már csak porfogóként funkcionálnak. Legyen szó egy düledező polcról, egy nyekergő ágyról, vagy egy rondácska székről, ideje felismernünk, hogy magától sosem fog kisétálni az otthonunkból. Ha azonban még nincs szívünk megválni tőle, a kertben vagy az erkélyen futhat még egy utolsó kört - így legalább megspórolhatjuk a kerti bútorra szánt pénzt. Ez az ágy hosszú éveken át a nappalink éke volt, kanapéként használtuk, illetve vendégágyként is működött. Most a tetőterasz legkényelmesebb pontja - legyen szó napozásról, kávézgatásról, vagy délutáni szunyáról, mindenki imád elterpeszkedni rajta. Belegondolni is rémes, hogy majdnem lemondtam róla...
Raklapból asztal, szögelés és fűrészelés nélkül
Nem vagyok az a típus, aki hosszú időt képes szentelni egyetlen DIY-darab elkészítésének, kizártnak tartom, hogy órákon át szöszmötöljek valamivel: ennél sokkal impulzívabb és türelmetlenebb vagyok. Szerencsére ez a kerti asztal - amit én afféle kültéri irodának használok - semmiféle kézügyességet nem igényel. Szüksége lesz két asztalbakra - a használt asztallábakkal Dunát lehet rekeszteni, biztosan talál egy pár olcsó bakot -, és egy raklapra, amelyet építkezésen, nagybani piacon, vagy nagykereskedések mellett az utcán lelhet fel. Ha magasabbra állítja, bárpultként is funcionálhat partikon a teraszon vagy a kertben, ha pedig alacsonyabbra veszi, máris kész az ebédlő- vagy munkaasztal. Én bírom az indusztriális báját, de ha önnek nem jön be, egy nagy fehér abrosszal letakarva senki sem mondja majd meg, hogy "fapados" módszerrel jutott kerti bútorhoz.
Mindenki tehetséges festőművész!
Oké, nem azt mondom, hogy azonnal nyisson galériát, és követeljen százezreket a festményeiért. Csupán arra próbálok rámutatni, hogy az ember maga tudja legjobban, milyen színeket képzel el a nappalijába vagy a hálószobájába, így aztán egy, a berendezéshez tökéletesen passzoló absztrakt festményt bármelyikünk képes megalkotni. Vegyen néhány tubus festéket (ha nem akar napokat várni a száradásra, ne olajfesték legyen!), és egy keretre kifeszített festővásznat, és már kezdhet is kreatívkodni. A legtisztább megoldás, ha nem fest különféle színeket egymásra, hanem sávokban pingál a vászonra - így nem lesz libakaka színe a festménynek, és az ecsetet sem kell milliószor kimosni. Én gyakran használok festékbe kevert homokot is, hogy izgalmas textúrát adjon a festménynek.
Matracszőnyeg
Ez nem annyira DIY tipp, mint inkább praktikus tanács, de mivel életmentő, mindenképpen meg akartam osztani: ha kicsi a nappali, és nincs hely más ülő alkalmatosságnak, mint egy darab kanapénak, válasszon olyan szőnyeget, ami matracként is funkcionálhat. Ennek a manapság rendkívül menő, puli-szerű szőnyeg-típusnak "shaggy" a hivatalos neve, és őszintén mondom, nekem megváltoztatta az életemet. Melegíti a padlót, lehet rajta jógázni, tornázni, elterülve filmet nézni, szundikálni, piknikezni, nem látszik rajta a kutyaszőr, könnyű porszívózni, és önmagában öltözteti a lakást. Shaggy for presindent!
Marokkói hangulat
Imádom a marokkói enteriőrt, ugyanakkor kicsit bátortalanul használom az erős színeket, mert a minimalista, letisztult stílust is szeretem. Nagyon csábított, hogy valamilyen csilli-villi, keleties függőlámpát vásároljak a nappaliba, de végül emellett a lapos plafonlámpa mellett döntöttem - azért megtartva a marrokói stílusjegyeket is. Ám pár héttel később már kicsit bántam, hogy nem voltam bátrabb, így aztán kimentem a bolhapiacra, és összeszedtem pár üveg csecsebecsét - csengőt, aprócska lámpabúrát, ezt-azt-amazt, és egy-egy damilra felhúzva felaggadtam őket a lámpára. Ha felkapcsolom a fényt, gyönyörűen átvilágít az üvegcsengőkön, ráadásul bármikor cserélgethetem a függődíszeket, ha utazgatások során, vagy a piacon flangálva találok valami izgalmas darabot.
Csempemánia
Lábos- és poháralátétekre minden háztartásnak szüksége van, tehát valamilyet mindenképp venni kell, ha nem akarjuk, hogy az asztalunk csupa pecsét legyen. A vicc az, hogy ezeket gyakran szürreális áron vesztegetik, különösen igaz ez a szebbekre - ronda van olcsón is, de az meg kinek kell. Éppen ezért sokkal izgalmasabb és kreatívabb megoldás, ha az ember szépen elslattyog egy csempe szaküzletbe, és kiválaszt magának néhány színes csempét, majd ezeket a négy sarkukon felszereli öntapadós székláb-alátéttel. Én annyira szeretem az enyémeket, hogy nem is pakolom el őket soha - egy nagy négyszögbe rendezem őket az asztal közepén, így magát az asztallapot is feldobják, ráadásul mindig kéznél vannak, ha leülünk egy kávéval az ebédlőben. Persze egyforma mintákat is választhat, akinek az tetszik, de nekem marhára bejön ez a bohém eklektika.
