Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A világ legjobb festéke fillérekbe kerül, természetes, és a konyhából érkezik az alapanyaga.
Kazeinfesték
10 dkg túró - 250 Ft
1 tk. szalalkáli vagy bórax - 200 Ft
pigmentpor/pácpor - 500 FT
víz
gumikesztyű
Kerti bútorra már rég vágytam, de vagy rondák voltak, és/vagy nem néztem ki belőlük 1-2 nyárnál többet, vagy számomra megengedhetetlen összegért kínálták őket. Így amikor a Facebookon szembejött két fotel, amikre senki nem csapott le pillanatok alatt, égi jelnek véltem, és úgy döntöttem, jók lesznek a teraszra vagy a kertbe. Eredeti állapotukban semmi jót nem lehet elmondani róluk, hacsak azt nem, hogy fából készültek, kényelmesek, és nem kell velük sokat vacakolni. És különben is, ha Steiner Kristóf képes minden technikai előképzettség nélkül DIY cuccokkal feldobni a lakását, akkor miért ne tudnám én is ugyanezt?
Az egész úgy kezdődött, hogy valahol az internetes galaxisban szembejött velem a chalkpaint. Majd annak házi változata. Onnan már csak egy lépés volt a túrófesték (úribb nevén kazeines) amitől waldorfiában edzett agyam is meglepődött. A helyi festékboltban a pénztáros röhögőgörcsöt kapott, csak az egyik idősebb eladó értett meg, aki még tojásfehérjével is dolgozott - arról nem is beszélve, hogy a temperának is tojás az alapanyaga, ugye - és sok sikert kívánt. A receptet a Renovatúraműhely oldalán találtam, melynek szerzője olyan lelkesen és plasztikusan írt róla, hogy majdnem kipattantam az ágyból az éjszaka közepén. Szerencsére ismerem magam annyira, hogy tudjam, így csak összecsaptam volna az egészet, majd hajnalban szidtam volna magamat, így maradtam az ágyban, és inkább terveztem.
Túróból a legolcsóbbat vettem, bórax amúgy is volt itthon, és mivel a közeli festékboltban nem volt pigmentpor (vagyis volt, de hatalmas kiszerelésben, vasoxid por néven), ezért én fapácot vettem, annak is a türkiz árnyalatát.
A túrót + bóraxot összekevertem, tettem hozzá egy csöpp vizet, majd az edényt a radiátoron hagytam, mert a keveréknek meleg kell. Amíg az anyag "összeért", szétszedtem a fotelt, és elkezdtem a rajta lévő erősen kopott lakkot lecsiszolni. Ehhez egy Parkside márkájú, a Lidlben vásárolt csiszolót használtam. A gépecskének két előnye van: egyrészt a port felszívja, így nem kell porszívózni utána, másrészt kb 5000 forint volt, ami 3 év garanciával kombinálva, tökéletes az olyanoknak, mint én. Van hozzá egy csomó csiszolópapír (fához, kőhöz és fémhez is), úgyhogy azóta bőszen csiszolok.
Pár perc alatt átmentem a teljes fotelen (60-as papírral). Aztán jött a szépen elfolyósodott túró, amihez hozzákevertem a fapácot. A végeredmény nem lett türkiz, inkább sötétebb. És ekkor követtem el az első hibát: nem húztam gumikesztyűt (a kezem pár napig szép kék volt, a körömágyam még most is világoskék). Én ecset helyett szivaccsal festettem, amit nagyon szeretek, mert mindenhová be tudok nyúlni vele. A nagyon apró részekhez egy normál, a gyerekemtől lenyúlt, vékony festőecsetet használtam..
Be kell vallanom, azért nem minden volt sikertörténet. Vettem például aranyport is, és hiába mondta a szaki, hogy azt csak lakkal fogom tudni használni, én persze jobban tudom (úgyhogy most törhetem a fejem, mit lehet csinálni a csak színtelen lakkal használható pigmenttel).
A festék nem csak azért fantasztikus, mert nagyon olcsó, hanem azért is, mert szinte csak természetes anyagokat tartalmaz. Ha ellenállóbbá szeretné tenni, akkor viasszal, vagy lakkal le kell még kezelni, főleg, ha kültérre szánja az adott tárgyat.
