Gondolkodó ember értékekben és nem pártokban hisz. És még a butákért is kiáll, ha az ő jogaikat tiporja két lábbal az illiberális demokrácia.
Mostanra valószínűleg senkinek sem kell bemutatni Ürge-Vorsatz Diana hét gyerekes, keresztény-konzervatív, és nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő klímakutatónk (azóta törölt) nyílt levelét. Röviden összefoglalva: az asszony meglepődött, hogy a kormány bárkin és bármin átgázol, ha épp ahhoz szottyan kedve.
"Világ életemben FIDESZ szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük 7 gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket.
(...)
De talán a legeslegrosszabb azt volt látni, ahogy kollegák, barátok, család csak nagyon mérsékelten álltak mellénk. "Hát a törvényt azt be kell tartani!" - felkiáltással elmarasztaló pillantások jöttek a régi elismerések helyett. Vagy csak „ne haragudj, nem merek, mert esetleg feketelistára kerülök”.
A CEU legfontosabb értékei közé tartoztak mindig a jogállamiság, a demokrácia, a környezeti és társadalmi felelősség. Az egyetem mindig jó kapcsolatot igyekezett tartani az aktuális kormánnyal, tudatos törvényszegés teljesen elképzelhetetlen. Soha senki nem szólt bele, mit kutatunk, mit oktatunk, milyen értékeket képviselünk.
Ha esetleg törvényszegés is lett volna, amit nehezen hiszek – miért nem lehet ezt bilaterális dialógussal, közösen megoldani?
A mai nap 40 év munkája és álma omlott össze bennem.
Ma úgy érzem, nem érdemel meg ez az ország, sem engem, sem a sok többi, az ország fejlődése érdekében a tehetségét, szorgalmát, verejtékét a nehézségek ellenére itthon szolgálatba állító kiemelkedő, becsületes szakembert, orvost, tanárt, üzletembert."
1. Tényleg nagyon sajnálom
Sajnálom, hogy ez történt. Nem azért, mert ez éppen önnel történt, hanem azért, mert ilyen senkivel sem történhetne meg. Sem a barátainkkal, sem az undok szomszéddal. Ez lenne az úgynevezett jogállam, amikor a törvények arra vannak, hogy mindenkire egyformán vonatkozzanak, amikor a törvények kiszámítható viszonyokat teremtenek, és megvédenek.
Vannak ugyanakkor úgynevezett illiberális demokráciák, ahol a törvényeket fegyverként forgatják, ahol a jog, a tisztesség, az igazságosság nem számít, és ahol nagyjából bárkivel, bármit meg lehet csinálni, ha Orbán Viktornak eszébe jut. Ahol bárkiből lehet ellenség, ha abból a kormányzó pártnak hárommal több szavazója lesz. Ahol az ország érdekeivel pont ellentétesen lehet kormányozni éveken át azért, hogy a hatalmunk megmaradjon, a zsebünk meg egyre jobban ki legyen tömve.
Nem tudom, rémlik-e, ki kezdte el ezt az illiberális demokráciásdit, és ki szavazott rájuk, annyit biztosan mondhatok, hogy én nem. Ennek ellenére úgy gondolom, még a fidesz szavazók életét sem lehet tönkretenni ilyen fideszes tempóban. Fura, mi?
2. Merre jártunk az elmúlt években?
Én egy csomó helyen voltam. Tüntettem a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása ellen. Tüntettem az oktatási rendszer szétverése ellen. Tüntettem az internetadó ellen. Vittem ételt, ruhát játékot a pályaudvarokra megrettent, éhes és fázó gyerekeknek és felnőtteknek. Amíg ön egy szekérderéknyi gyereket szült, és éjszakánként klímát kutatott, ebben a szerkesztőségben írtunk egy nagy rakás cikket arról, miért nem emberséges uszítani a menekültek ellen, miért nem lehet nekimenni a sajtószabadságnak, a szegényeknek, a cigányoknak, a civileknek, a melegeknek, a közoktatásnak, az egészségügynek és a CEU-nak. Ön nyilvánvalóan nem menekült, nem újságíró, nem szegény, nem cigány, nem civil, nem meleg, nem dolgozik a közoktatásban, sem az egészségügyben, így hát szerdáig nem is emelte fel a szavát a történtek ellen.
A jelek szerint önt nem zavarta az embertelenség, igazságtalanság, törvénytelenség, a lopás és a korrupció. amíg nem személyesen önnek ártott. Önt nem zavarta a jogállam és a demokrácia lebontása, amíg nem önnek ártottak vele. Holott ön, nemzetközi hírű kutatóként, keresztény-konzervatív emberként már réges-régen használhatta volna tudását és befolyását arra, hogy szóvá tegye: nem oké, ami Magyarországon történik.
Ön olyan sokáig nem szólt semmiért, hogy most meglepődött, már nincs, aki önért szóljon.
3. Kérem, tanítsa meg a gyerekeinek
Két dolgot kívánok önnek ezzel az üggyel kapcsolatban. Az egyik, hogy működhessen tovább a CEU, mert senkinek, semminek a munkáját, tevékenységét nem lehet mondvacsinált okokból, törvénysértően lenullázni.
A másik, hogy tanítsa meg hét, egyházi iskolába járó, konzervatív-keresztény szellemben nevelkedő gyermekének, hogy a gondolkodó ember értékekben és nem pártokban hisz. Mert a pártok változnak. Az értékek nem változnak. Az emberség, az empátia, a becsület, az igazságosság, a szolidaritás, a gyengébbek érdekei iránti kiállás, a szabadság nem változik. Ezek a jó iránytűk, és úgy teremthetünk jobb világot, jobb országot a gyerekeinknek - és az ön gyerekeinek - ha végre megtanuljuk, a cél sosem szentesíti az eszközt, sosem. Akkor sem, ha "csak" másokkal szemben alkalmazzák, mert bárki, bármikor lehet mások.
