Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mesterséges megtermékenyítés előtt érdemes az életmódunkat is átgondolni, mert lehet, hogy úgy összejön a baba.
A meddőség a különféle felmérések szerint a szaporodóképes korban lévő párok 10-15 százalékát érinti. Meddőségről orvosi értelemben akkor beszélünk, ha a pár védekezés nélküli, rendszeres szexuális élete során egy év alatt sem fogan meg a várt baba. A meddő párok a legtöbb esetben valamilyen mesterséges megtermékenyítő eljárás révén igyekeznek utódot nemzeni – ezek ugyan biztonságos eljárások, mégis megterhelőek a pár számára mind anyagilag, mind testileg, mind lelkileg.
Sok esetben azonban nem a mesterséges megtermékenyítés az egyetlen megoldás. A szakemberek ezért arra figyelmeztetnek, hogy meddő párként érdemes lenne ezek előtt az életmódunkat is átgondolni, hiszen könnyen lehet, hogy „csupán” életmódváltás révén természetes úton is összejöhet a baba. Persze, életmódot váltani egyáltalán nem könnyű, ugyanakkor sok esetben bizonyítottan növelhető vele a teherbe esés esélye.
Mire figyeljünk?
Az American Society for Reproductive Medicine Practice Committee (kb. Amerikai Reproduktív Orvoslás Társaság) összeszedte azokat az életmódbeli tényezőket, amelyeknek bizonyított hatása van a teherbe esésre. Ezek között vannak olyanok is, amin az idő előrehaladtával már nem tudunk változtatni, de olyanok is, amiket könnyedén megváltoztathatunk. A főbb pontok ezek:
- A fogamzás esélye a korral csökken, ezért hiába nem túl népszerű ez a megállapítás, sajnos igaz, hogy ha van rá lehetőség, „időben” el kell kezdeni a gyerekcsinálást. Nők esetében 35, férfiak esetében 50 éves kor körül ugyanis jelentősen csökkenni kezd a fogamzóképesség.
- Fontos a közösülés időzítése: a legtermékenyebb időszak az ovuláció előtti 3 nap. Szabályos ciklus esetén az ovuláció a ciklus közepére esik, de ettől gyakran eltérő időpontokban is ovulálhatunk, ezért a siker érdekében a szakemberek szerint minden másnap érdemes szeretkezni. (Hozzáteszik, hogy ha ez túl nagy stresszt okoz, akkor persze lehet valamelyest ritkítani).
- Mindegy, milyen pózban csináljuk, a tudomány mai állása szerint nincs olyan pozitúra, amiben könnyebb teherbe esni.
- A 35 feletti vagy 19 alatti BMI (testtömegindex) csökkenti a fogamzás esélyét. Testtömegindex: testtömeg (kg) osztva a testmagasság (m) négyzetével.
- A dohányzás csökkenti a fogamzóképességet.
- Az alkoholfogyasztás napi több mint két ital esetén szintén csökkenti a fogamzóképességet. (Egy ital kb. = egy doboz sör vagy 1 dl bor vagy 3 cent rövidital.) A kávé csak napi 5 csésze felett csökkenti.
- Nők esetében a fizikailag megterhelő, illetve a több műszakos munka is csökkentheti a fogamzókészséget.
Természetesen a fenti tényezők közül nem mindegyiken tudunk változtatni, hiszen életkorunk adott, és nem biztos, hogy van lehetőségünk munkahelyet váltani. A közösülési gyakorlaton, amennyiben szükséges, tudunk változtatni. A többi életmódbeli tényező mind olyasmi, amiről talán eddig is sejtettük, hogy nem ártana tenni ellene, csak esetleg nem vettük elég komolyan.
Sajnos itt számít a testsúly
A szakemberek szerint a más orvosi okkal nem magyarázható meddőségi esetek sok esetben a túlsúlynak tudhatók be. Nagyon sok ugyanis az olyan túlsúlyos pár (vagy férfi, vagy nő), akik egyébként minden szempontból egészségesek, a laborleleteik jók, beleértve a nemi hormonokat is. Ugyanakkor a kutatások szerint hiába a jó leletek, a testsúly mégis befolyásolja a teherbe esés esélyét, illetve a nemzőképességet.
A magas testtömeg, illetve a magas testzsírszázalék nőknél elmaradt peteérést okozhat, de rontja a petesejtek minőségét és a méhnyálkahártya állapotát is. A kutatások szerint a sikeres testsúlycsökkentés növeli a fogamzás esélyét. A dolog férfiakra is érvényes: esetükben az elhízás eltolódást okozhat a nemi hormonok mennyiségében és rontja az ondó minőségét is. Ami a túl alacsony testsúlyt illeti: a peteérés esélyének csökkentése révén szintén csökkenti a teherbe esés esélyét, vagyis a túlzott karcsúság sem ideális ebből a szempontból.
Könnyű azt mondani!
Egy meddőségi központban dolgozó, ismerős szülész-nőgyógyász egyszer elpanaszolta nekem, hogy milyen nehéz dolga van a túlsúlyos nőkkel és férfiakkal: mindig elmondja, hogy mielőtt belevágunk az inszeminációba / lombikprogramba, le kéne fogyni, de az emberek erre szinte kivétel nélkül megsértődnek.
Tapasztalata szerint igen kevesen vannak, akik valóban megértik az életmódváltás szükségességét, és lépéseket is tesznek ellene.
Természetesen a meddőségi központok nem igazán tudnak segítséget nyújtani a fogyásban, egy túlsúllyal küszködő személy pedig sokszor valóban nem tud mit kezdeni azzal a tanáccsal, hogy „fogyjon le!”. Nyilván nem egyszer próbálta már élete során, nyilván tisztában van vele, hogy ezt kellene tenni, de valamiért mégsem megy.
Fontos meglátni, hogy az elhízás összetett probléma, ezért a szimpla elhatározás mellett szakértő segítségre is szükség lehet. A fogyásban segíthet dietetikus, személyi edző, illetve obezitológus orvos is: utóbbi kifejezetten az elhízással, testsúlycsökkentéssel foglalkozó belgyógyász orvosokat jelenti.
A pszichológus is sokféleképpen segíthet ebben a helyzetben: pszichoanalitikus szemléletű pszichoterápia segíthet feltárni az elhízás okait, míg a kognitív viselkedésterápia inkább arra alkalmas, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a fogyásban (naplóvezetés, reális célok kitűzése, munkafüzetek vezetése, jutalmak beépítése és egyéb gyakorlatias, hétköznapi technikák révén).
A magas BMI mellett az alacsony BMI is csökkenti a fogamzóképességet nők esetében. Ezért ilyen esetekben abban kell a dietetikus, pszichológus segítségét kérni, hogy a testsúly a normál szintre növekedjen – ami sokszor szintén nem könnyű vállalás.
Ki a hibás?
Hasonló a helyzet a dohányzással, alkoholfogyasztással – az ember tudja, hogy nem kellene, mégis nehéz abbahagyni. Sok esetben a gyerektervezés olyan motiváció lehet, ami segíthet elindítani az egészségesebb élet felé vezető úton, ehhez azonban tisztában kell lennünk a tényekkel: mind férfiak, mind nők esetében csökkenti a fogamzó- illetve nemzőképességet a fenti két káros szenvedély. A leszokás lehet, hogy egyedül is megy, de sokkal könnyebb, ha szakértő segítséget kérünk, legyen az akár addiktológus, akár önsegítő csoport.
Az életmódváltás nem könnyű, és a meddőség kérdése megváltoztathatja az ezzel kapcsolatos motivációnkat. Lehet, hogy épp ettől kapunk egy plusz lendületet és vágunk bele a diétába. De az is lehet, hogy nehezebben viseljük a kudarcot, még stresszesebben éljük meg az életmódváltás nehézségeit. Jó, ha a párok ebben támogatják egymást, de nagy a veszélye az ellenkezőjének is: amikor a pár nem dohányzó, normál testsúlyú tagja hibáztatni kezdi a másikat egészségtelen szokásai miatt. Ilyenekre gondolunk, hogy „már rég teherbe estem volna, ha a Józsi letenné a cigit" vagy "azért kell kezelésekre járnunk, mert Erzsi nem hajlandó lefogyni”.
Főként azokban az esetekben nagy a kísértés a hibáztatásra, amikor a meddőségnek nincs egyéb, orvosilag kimutatható oka – a párkapcsolati viták azonban természetesen nem oldanak meg semmit és nem jó irányba vezetnek. Fontosnak tartjuk ismét kiemelni, hogy életmódot váltani rendkívül nehéz feladat, legyen szó akár testsúlyproblémákról, akár addikciókról. Nem, nem „csak” elhatározás kérdése, hanem ismerni kell a dolog mikéntjét is. Ezért ezekben az esetekben önmagunk vagy a másik hibáztatása helyett bátran keressük a megfelelő szakember segítségét.
