Az elsőszülött tényleg okosabb lenne, mint a kicsi? Utánanáztünk a hasonló népszerű nézeteknek, meglepődtünk.
Az elsőszülött gyerekek általában okosabbak a kistestvéreiknél, a kistesók viszont bátrabbak és elevenebbek. Az elsőszülöttek komolyabbak, a legkisebb tesók elkényeztetettek, a középső gyerekek pedig egész életük során küzdenek a figyelemért. És még folytathatnánk.
De tényleg igazak ezek a népszerű pszichológia-irodalomban olvasható jellemzések? Befolyásolja a gyerekek születési sorrendje az intelligenciahányadosukat és a lelki fejlődésüket? Egyértelműnek tűnik, hogy igen, de azért utánanéztünk és el is bizonytalanodtunk.
Az okos és sikeres elsőszülött
Az első gyerek jellemzően sok figyelmet kap a szüleitől, már csak mennyiségben is, hiszen az ő első életéveiben nem kell osztoznia más gyerekekkel. Ráadásul a szülők ilyenkor még rendszerint lelkesebbek, kiolvassák a nevelési szakkönyveket, minden lehetséges fejlesztésre elhordják a gyereket, többet énekelnek neki, többet olvasnak neki. És persze mindez azzal is jár, hogy többet szoronganak az egészen, bizonytalanabbak, esetleg nagyobb elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben, mint szülőségük későbbi éveiben.
Egy online felmérés szerint mindez a későbbi munkahelyi teljesítményükben is megmutatkozik: az elsőszülöttek átlagosan többet keresnek és nagyobb eséllyel töltenek be vezető pozíciókat, mint a további testvérek. Ugyanezen felmérés szerint az elsőszülött gyerekekből jó eséllyel válik kutató, informatikus, mérnök vagy politikus.
Az elsőszülött gyerekek intelligenciahányadosa a kutatások szerint valóban magasabb: több mint húszezer személy vizsgálata során is sikerült ezt igazolni. Fontos leszögezni, hogy a statisztikai összefüggés csupán annyit jelent, hogy gyakrabban fordul elő a kistesókhoz képest magasabb IQ az elsőszülötteknél, mint fordítva, de ettől még a fordítottja is lehetséges – a cikk szerzőjének kistestvére például mintegy 15 ponttal magasabb IQ-val rendelkezik nővérénél.
A legkisebb királykisasszony vagy királyfi
A sorban a legkisebb testvér tehát nem a legokosabb, de gyakran szociálisabb, magabiztosabb. bátrabb és lazább az időseknél. Jobban kedvelik a kihívásokat, az extrém sportokat, a társaságot, az emberek figyelmét, amit gyakran kreativitásukkal nyernek el. A már idézett online felmérés szerint a legkisebb testvérek gyakran dolgoznak valamilyen művészeti területen: pl. képzőművészek, dizájnerek, építészek, írók. De gyakran dogoznak üzleti területen is, amelyhez szintén jól jönnek a fejlett társas készségek.
Illetve ebből egy szó sem igaz?
A kistesó-nagytesó kérdést egyszer s mindenkorra tisztázni kívánó, több mint húszezres mintaszámú tudományos kutatás azonban a fentiekből semmit sem igazol.
Eredményeik szerint a születési sorrend cseppet sem befolyásolja az extroverziót, azaz azt, hogy nyitottak vagy inkább zárkózottak vagyunk társas helyzetekben. Mi több, a születési sorrend az érzelmi stabilitást, a szolgálatkészséget és a kreativitást sem befolyásolja az eredmények szerint.
Azaz egy elsőszülött vagy egy középső gyerek épp ugyanakkora eséllyel lehet szégyenlős vagy épp kalandvágyó, mint a legkisebbik.
A középső gyerek-szindróma
Sok pszichológiai elmélet szerint középsőnek lenni a legnehezebb, mert ezekre a gyerekekre jut a legkevesebb figyelem – hiszen a nagy az elsőszülött, a kicsi meg cuki. A középsők így ugyan kevés figyelmet kapnak, cserébe elég hamar megtanulnak alkalmazkodni és ez a képességük felnőttkorra is fennmarad. Emellett hamarabb és könnyebben nyitnak családon kívüli kapcsolatok felé és szorosabb kortárs barátságokat kötnek.
Ami a karrierjüket illeti, a középső testvérek gyakran dolgoznak olyan területen, ahol jól jön az alkalmazkodóképesség és ahol nem elsősorban magukkal, hanem másokkal törődnek: rendőrség, tűzoltóság, oktatás, egészségügy.
Ugyanakkor a kutatások a középső gyerekek specifikus lelki fejlődését, karaktervonásait sem igazolták: sem nyitottság, sem alkalmazkodóképesség terén nem különböztek lényegesen a kisebbektől és a nagyobbaktól.
Skatulyák és előítéletek?
Az idézett kutatás – amellett, hogy leszögezi, hogy valójában egy csomó pszichológiai jellemző ugyanúgy igaz lehet ránk, bárhol is vagyunk a születési sorrendben - még egy nagyon fontos kitételre felhívja a figyelmet.
Amellett ugyanis, hogy megmérték az első-, másod- harmadszülöttek IQ-ját, egy önkitöltő kérdőív segítségével meg is kérdezték a résztvevőket, hogy mennyire tartják magukat okosnak. Az elsőszülöttek rendre magasabb értékeket értek el ezen a kérdőíven, míg a kistesók inkább alacsonyabbakat – és ez a különbség akkor is fennmaradt, ha a kutatók korrigáltak a valós IQ-pontokat illetően.
Azaz az elsőszülött gyerekek gyakrabban tartják magukat okosabbnak, mint a kisebb testvérek, még abban az esetben is, ha valójában nincs köztük IQ-pontbéli különbség. Ha pedig az ember okosabbnak tartja magát, akkor nyilván nagyobb eséllyel jelentkezik a fizikaszakkörbe vagy készül agykutatónak – ha pedig nem tartja magát túl okosnak, akkor lehet, hogy eleve inkább szörfoktatóként vagy fotómodellként tudja magát elképzelni.
Vagyis a születési sorrenddel kapcsolatos előítéletek gyakran nem objektív adatokon alapulnak, hanem önbeteljesítő jóslatként működnek. Ami azt jelenti, hogy adott esetben érdemes lehet kicsit elszakadni tőlük: észrevenni az elsőszülött gyermekünk kalandvágyát, kreativitását és spontaenitását, meg a legkisebbik kiemelkedő intellektusát is.
Hiszen lehet, hogy épp az elsőszülöttünk fogja megtalálni önmagát festőművészként és a középsőből lesz az atomfizikus.
