Öt tipp, hogy élvezze a terhességet!

A várandóssággal kapcsolatban nagyjából két, meglehetősen végletes kép él az emberekben. Az egyik az átszellemült mosollyal pocakját simogató, ábrándos kismama, akinek ez élete legszebb időszaka, a másik pedig a vécé felett hányó, ilyen-olyan orvosi vizsgálatokra váró, álmatlan vagy épp kilencvenkilósan a kánikulában vonszolódó áldozat.

A dolog valóban ilyen kétarcú, nem véletlen, hogy a magyar nyelvben a terhesség (mint súly, teher), a várandósság (mint várakozás) és az áldott állapot (mint örömteli időszak) kifejezésekkel is illethetjük ugyanazt a kilenc hónapot.

shutterstock 447372457
Shutterstock

Az, hogy a babavárás időszaka kínszenvedés lesz-e vagy valóban életünk legszebb időszaka, részben nem rajtunk, hanem a szerencsén és a környezetünkön múlik: milyen géneket és hajlamokat örököltünk, milyen életkorban és testi állapotban „ért” minket a fogantatás, milyen élethelyzeti nehézségekkel, párkapcsolati, munkahelyi, anyagi kihívásokkal kell megküzdenünk a terhesség alatt.

Ugyanakkor fontos észben tartanunk, hogy nem csak is kizárólag az öröklött hajlamokon és a vakszerencsén múlik, hogy örömet lelünk-e a teherben, vagy csak kibekkeljük valahogy a rémes kilenc hónapot.

Érdemes eszünkbe idézni, hogy a mai nők életük során nem sokszor élik át a babavárás időszakát, hiszen átlagosan 1-3 gyereket szülünk. Vagyis emlékeztessük magunkat arra, hogy amin most keresztülmegyünk, az örömeivel és nehézségeivel együtt valószínűleg egy egyszeri (vagy kétszeri, de háromszorinál ritkán több) élmény. És próbáljunk legalább apróságokat tenni azért, hogy valóban élvezetes legyen! Vagy legalább legyen olyan része is. Adunk néhány tippet, hogyan!

1. Lassítsunk!

A terhesség alatt alkattól függően többé vagy kevésbé csökken az ember fizikai és lelki terhelhetősége. Ezt fogadjuk el. Van, aki könnyen hátradől, perfekcionista, pörgősebb kismamák azonban hajlamosak elvárni maguktól a korábbi munkahelyi és otthoni teljesítményüket egészen a szülés napjáig. Próbáljuk ezt elengedni és megengedni magunknak, hogy most egy picit kevésbé vagyunk terhelhetőek. A munkahelyi projektek, házimunka, ügyintézés és egyebek mellé ugyanis bevállaltunk egy plusz feladatot (egy élőlényt növesztünk a szervezetünkben), ami ugyan talán eleinte kevésbé látványos, mégis erőt és energiát kíván.

A terhesség nem betegség - vagyis semmiképp nem szeretnénk azt sugallni, hogy rendes kismamák a kanapén fekszenek kilenc hónapig. Ugyanakkor fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a teendők és a pihenés között, és lehet, hogy ez az egyensúly most máshol van, mint nemterhes korunkban. 

2. Kérjünk és fogadjunk el segítséget!

Ha azok közé tartozunk, akik szeretnek mindent egyedül megoldani, akkor jobb, ha már most elkezdjük trenírozni magunkat ennek ellenkezőjére. Lehet, hogy szokatlan, vagy akár rossz érzés megkérni a férjünket, hogy tegye fel a függönyt, amikor ezidáig számunka semmilyen gondot nem okozott a létrára mászás és a nyújtózkodás.

Lehet, hogy az első trimeszterben végig hányunk és/vagy alszunk, a harmadikban meg alig bírunk mozogni vagy épp veszélyeztetett terhesség miatt feküdnünk kell: ilyenkor van itt az ideje, hogy takarítónőt fogadjunk, hogy elfogadjuk anyánk vagy anyósunk főztjét (neadjisten megkérjük, hogy főzzön ránk), másra bízzuk a bevásárlást, vagy épp ebben a pár hónapban mi legyünk azok, akik nem túlóráznak a cégnél.

3. Keressünk támaszokat!

A gyakorlati segítségen felül, főként az első terhességnél jól jön, ha van a környezetünkben néhány olyan személy, akinek a szavában megbízunk. A kismamák riogatása és kioktatása néphagyomány: minden ismerősünk fel fogja mondani, szerinte mit hogyan kellene, mit hogyan szabad, ne együnk halat, több halat együnk, többet pihenjünk, többet mozogjunk, ne feküdjünk a jobb oldalunkra, ne fessük a hajunkat, szedjünk terhesvitamint, ne szedjünk, ne együnk medvecukrot.

Emellett sokan el fogják mesélni saját szüléstörténetüket is, amelyek között remélhetőleg lesz néhány örömteli, de biztosan lesz pár traumatikus is. Tehát döntsük el, hogy kinek a szavait vesszük komolyan, kinek tesszük fel a kérdéseinket, kitől kérünk tanácsot – ez lehet megbízható barátnőnk, anyánk, a védőnő, az orvos, a dúla – a többieket pedig hallgassuk végig mosolyogva, és rögtön felejtsük is el, mit mondtak.

4. Szerezzünk magunknak örömöt!

Megérdemeljük, nem? Épp egy új élőlényt gyártunk odabent, ráadásul, ha majd kikerül onnan, minden bizonnyal még inkább átveszi majd az uralmat az életünk felett. Ezért most van itt annak az ideje, hogy bűntudat nélkül kényeztessük magunkat.

A dolog egyszerű, ezt kell tenni: 1. Írjunk egy listába 15 dolgot, ami nekünk örömet szerez, amit szeretünk csinálni, 2. Ha esetleg vannak, húzzuk ki azokat, amiket várandósan tilos (alkohol, bungee jumping), 3. A többiből csináljunk meg hetente legalább kettőt.

Ez lehet masszázs, kozmetikus, pedikűr (úgyse érjük el a lábujjainkat), finom ételek, sport, szex, múzeum, színház, zene, utazás... A lényeg, hogy olyasvalami legyen, amit tényleg élvezünk, nem azért csinálunk, mert hasznos vagy, mert ezt várják tőlünk mások, hanem csak azért, mert örömöt szerez.

Hogy tényleg nagyon szeretünk nyelveket tanulni meg port törölni? Hááát... határeset.

shutterstock 435574759
Shutterstock

5. Csináljunk olyanokat, amiket szülés után már nem, vagy kevésbé lehet!

Részben a fentiekhez kapcsolódik, de érdemes arra is gondolni, hogy kisbaba mellett egy ideig korlátozva lesz a cselekvőképességünk (nem jogi, hanem fizikai értelemben). Vagyis érdemes egy csomó olyan örömforrást is kiélvezni, amiket kisbabával kevésbé tudunk majd. Ezek jellemzően a hosszú, illetve a páros programok: olvassunk ki egyvégtében egy könyvet, daráljunk sorozatokat hajnalig, szeretkezzünk igazán ráérősen, kávézgassunk hosszasan a teraszon. És legyünk egy kicsit kettesben a párunkkal!

Tudjuk, hogy ezek mind időigényes dolgok és némelyiknek komoly anyagi vonzata is van – azt illesszük be az életünkbe, ami számunkra elérhető. Egy barátnőnk a második trimeszterben két hétre Balira utazott a férjével, amivel nagyjából kimaxolta a 4. és 5. pontot, de nem kell feltétlenül ragaszkodni a Távol-Kelethez. Sétáljunk az esti Dunaparton, libegőzzünk, nyaraljunk pár napot belföldön, vagy kapcsoljuk be a klímát, rendeljünk kaját és nézzünk filmeket meg videojátékozzunk együtt – a lényeg a közös program.

És persze aludjunk, amennyit csak lehet.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek