Az biztosan nem segíti a helyes testkép kialakulását, ha a filmekben és a plakátokon csontsovány modelleket mutogatunk a gyereknek. Helyette itt van pár tipp arra, hogyan tudja alakítani szemléletmódját.
A testképzavarok már nem csak a fiatal felnőtt nőket érintik: egyre gyakoribbak az általános iskolás korosztályban is. Az általános iskolába járó elsősök ötöde, az ötödikeseknek már nagyjából fele szégyelli a testét. Ezt pedig nagyon komolyan kell venni, hiszen a testképzavarok gyakran vezetnek evészavarokhoz, egy friss kutatás szerint pedig az evészavar megléte jelentősen növeli az öngyilkosság veszélyét is. Ebben a korban még nem kezdődött el a verseny a fiúk figyelméért – akkor mégis, mi az oka annak, hogy már az általános iskolás kislányok is testképzavarosak?
Két dolog biztosan nem segíti a helyes testkép kialakulását: az egyik az, ha a filmekben és a plakátokon csontsovány modelleket mutogatunk a gyereknek, a másik pedig az, ha a családban mások, például anya vagy egy testvér szintén testképzavaros vagy evészavaros.
Szélesebb a feje, mint a dereka
Az ember azt gondolná, hogy az ötévesek még valamennyire mentesülnek a média által sugallt szépségideáltól, mivel kevesebb, illetve inkább gyerekeknek való médiatartalmat fogyasztanak. Ha ezt gondoljuk, akkor rosszul gondoljuk: a rajzfilmekben ugyanis még a szupermodelleknél is durvább és irreálisabb testarányokkal találkozhatunk. Az Aboveaverage oldalán összesen tizenegy Disney-hercegnőt gyűjtöttek össze, akiknek a feje szélesebb, mint a dereka. A jelenség kultúra- és bőrszínfüggetlennek látszik: Jasmine, Mulan és Pocahontas ugyanúgy anorexiás, mint Csipkerózsika vagy a kis hableány.
Mit tegyünk szülőként?
Természetesen eltilthatjuk a tévétől, de ezzel még nem oldunk meg semmit. Elsősorban arra kell figyelnünk, hogy a saját testképzavarunkból (ha van ilyen) kigyógyuljunk. Ha egyedül nem megy, akkor keressük szakember segítségét, ha pedig így sem megy, vagy ragaszkodunk a problémához, akkor a lányunk előtt hallgassunk róla. Jelentősen növeli ugyanis a kislányok testképzavarának kockázatát, ha anya – akit gyerekként gyönyörűnek látunk, akkor is, ha amúgy átlagos – egyfolytában azt mondogatja, hogy „túl nagy a seggem”, „túl vastag a combom”, „undorítóan nézek ki”, „ilyesmit én nem vehetek fel a hájas hasammal” és „ti csak egyetek nyugodtan, én koplalok, mert fogynom kell”. Mit kell csinálni ehelyett? Hát sportolni, elmenni mozgás- és táncterápiás önismereti csoportra, a többire meg magasról tenni.
A Huffington Post korábban már összeszedte, milyen konkrétumokat tehetünk még szülőként azért, hogy lányunk kisebb eséllyel legyen testképzavaros. Mutatjuk a kedvenceinket.
-
Ne a külsejéért dicsérjük!
A testünk nemcsak a külső megjelenésünk, hanem sokkal több annál, ezt pedig érdemes a gyerekben is tudatosítani. Azaz, ne az alakját vagy a külsejét dicsérjük, hanem olyanokat mondjuk, hogy „milyen erősnek és egészségesnek látszol!”, meg „látszik rajtad, hogy boldog vagy, szinte ragyogsz!”. Ha a gyerek felszed három kilót vagy lefogy ugyanennyit, akkor azt ne kommentáljuk. Ugyanígy ne bíráljuk a lányunk előtt mások külsejét sem, azaz ne kommentáljuk a strandon, kinek lóg a hasa, és kinek nem kéne ezzel az alakkal bikiniben emberek közé mennie. Ez a pont akkor is érvényes, sőt, különösen érvényes, ha apukák vagyunk!
-
Ne szidjuk magunkat!
Soha, soha, soha, semmilyen körülmények között ne adjuk elő a lányunk szeme láttára a tükör előtti hisztit: ne beszéljünk arról, hogy utáljuk a testünket vagy elégedetlenek vagyunk egyes részeivel és ne kezdjünk látványos, drasztikus diétákba. Főzzünk egészségesen amúgy is.
-
Bátorítsuk, hogy sportoljon!
Bátorítsa a gyereket a mozgásra, de ne azzal biztassa, hogy attól majd csinos és formás lesz. Inkább azzal ösztökélje, hogy azért fusson, mert az levezeti a stresszt; hogy hegyet másszon, szörfözzön, mountain bike-ozzon, mert az félelmetes, és a komfortzónánkból kilépni gyakran nagyon hasznos. Bátorítsa, hogy csapatsportokat űzzön, mert erősebb, ügyesebb lesz, és jól tud majd csapatban dolgozni, de jobb vezető is lehet belőle így. Mindezeket persze könnyebb úgy, ha anya is elvonszolja magát néha legalább pilatesre, szóval megint ugyanott vagyunk: mutassunk jó példát, de legalábbis ne örökítsük tovább a rosszat.
Sose erőltessen olyan sportot, amit a gyerek utál; viszont bizonyítsa be neki, hogy nők is képesek arrébbtolni pár bútort.
-
Tanítsa meg enni!
Vagyis főzni. Tanítsa meg a lányának, hogyan kell finom, egészséges ételeket főzni, sok zöldséggel. De tanítsa meg nyugodtan arra is, hogyan kell csokitortát sütni. Adja tovább a nagymamától ellesett pölözni több mint százéves receptjét, amiben több tonna dió, rum és vaj van, és amely összesen kb. 9000 kCal-t tartalmaz. Hisz ha úgyis megtanította a mozgás szeretetére, emiatt sem kell stresszelje magát.
-
Tanítsa meg más szemszögből nézni arra, amit nem szeret magán!
Lehet, hogy már sportolnak, többnyire egészségesen esznek, bár néha egy kis csoki is befigyel, és nem hisztiznek a testsúlyon, mégis vannak olyan alkati adottságaik, amiket nem szeretnek magukon. Például anyának és lányának is széles a bordakosara, vagy vastagok a lábszárai. Magyarázza el neki, hogy minden ilyen adottság valami képességet takar: ha szélesebbek a bordáink, nagyobb tüdőkapacitást tudunk elérni, azaz hangosabban és szebben tudunk énekelni, az erős vádlival pedig még ultramaratont is futhatunk (de nem muszáj, de ha szeretne, hajrá).
