Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megyugtatóbb lenne, ha a gyerekem legalább annyit tudna a biciklis közlekedés szabályairól, mint a meggyilkolt betlehemi gyerekek ünnepéről.
Amikor egyik este a jeges, csúszós úton, vaksötétben végre hazaértünk, megkönnyebbülten dőltem hátra a kocsi kormánya mögött: mi is életben vagyunk, az utunkba kerülő biciklisek is mind, egytől egyig: ezt megúsztuk. A második osztályos, egyházi iskolába járó lányom pedig ebben a pillanatban bedobta az élet nagy kérdését: mikor van a Betlehemben meggyilkolt gyermekek ünnepe?
Sok minden eszembe jutott erre. A válasz ugyan nem, de a meglehetősen stresszes hazaút miatt az igen, hogy hittan, és a Betlehemben meggyilkolt gyermekek ünnepe helyett lehet, hogy inkább KRESZ-t kellene tanítani az iskolában. Órarend szerint, heti legalább két órában, hogy mire kikerülnek onnan a gyerekek, vagy legalább is felügyelet nélkül közlekedhetnek, pontosan tudják a balra kanyarodás szabályait. Többek között. A haszna összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne: az életük múlhat rajta.
Nyilvánvaló, hogy nem csak a kerékpárosok szabálytalankodnak, épp elég gyorshajtó, záróvonalon előző autóssal, az út szélén baktató gyalogossal lehet találkozni. A probléma inkább az, hogy a közlekedésben résztvevők egy jelentős részének – főleg a hagyományosan biciklis településeken – csak a szokásjogra támaszkodó elképzelései vannak arról, hogy hogyan kell megoldani egy-egy helyzetet. Alapvető KRESZ ismeretek nélkül nekivágnak, mert biciklizni, úgy is szabad. Csengő van, fényvisszaverő van, mi baja lehet? Sokkal gyorsabb így, mint gyalog.
Csakhogy az autós egy másik autós reakcióit, legalább nagy vonalakban, ki tudja számítani. A kerékpárosról viszont ránézésre nem lehet tudni, hogy ismeri-e a KRESZ-t, mert ugyanolyan eséllyel igen, mint nem. Vagyis, nem lehet tudni, hogy a szabályok szerint fog-e eljárni, vagy valami kreatív megoldást választ inkább. Balra kanyarodáskor behúzódik-e középre, vagy amikor meghallja, hogy jön mögötte valaki, inkább meggondolja magát félúton, és leszáll a bicikliről, valahol a sávban?
És a gyalogosok fejében is nagy a zavar időnként, hányan gondolják vajon végig, hogy mennyire látszanak az út szélén, a sötétben, a sötét ruhájukban, amikor az autóst elvakítja a szembejövők lámpája? Hány gyerek érti és alkalmazza reflexszerűen, hogy attól még, hogy ő remekül látja az égő lámpájú autót, ez visszafelé egyáltalán nem feltétlenül van így?
A rendőrség évről évre jelentős energiát és pénzt fektet iskolai KRESZ szakkörök, kerékpáros versenyek szervezésébe – ez is mutatja a téma fontosságát. A szakemberek ugyanis pontosan tudják, hogy milyen veszélyes üzem a közlekedés. Arról azonban eddig nem sikerült meggyőzniük a döntéshozókat, hogy a KRESZ oktatás ne csak néhány bringázni szerető kiscserkész hobbija, netán az énekkar megúszásának legális módja legyen, hanem kötelező eleme az oktatásnak.
Holott elvileg hivatalosan deklarált cél, hogy 2003 és 2015 között a felére csökkentsék a közlekedési balesetek számát. A határidő idén lejár. A rendelkezésre álló adatok szerint a halálos kimenetelű baleseteket valóban sikerült a felére csökkenteni, viszont csak alig több mint 15 százalékkal csökkent a személysérüléses balesetek száma. Csak egy tipp: kereshetnék esetleg a KRESZ oktatásban a megoldást.
A meggyilkolt betlehemi gyerekek ünnepe egyébként december 28-án van: az aprószentek.
