Nem csak a hízást nehéz feldolgozni, még nehezebb a kontrollvesztést, és azt, hogy a gyerek születése után is terhesnek nézünk ki.
A terhesség megváltoztatja a testünkhöz való viszonyunkat, ez nem kérdés. Ez a változás sokszor negatív: szülés és szoptatás után az ember hajlamos elégedetlenebb lenni a testével, hiszen az sok szempontból nem olyan, mint rég. Ugyanakkor a dolog nem ennyire egyértelmű: két friss kutatás is napvilágot látott a témában, amely a gyermekvállalás és a női testkép kapcsolatát feszegeti.
A nő testképe a külső megjelenéséhez való viszonyát, a megjelenéséről alkotott pszichológiai reprezentációkat jelenti. A testképünk éppen ezért biológiai, pszichológiai és szociális hatásoknak is ki van téve. A várandósság alatti gyors és kifejezett fizikai változások jelentős hatással vanna rá, ugyanígy a gyermekágyi időszak változásai is.
A rangos British Medical Journal nevű szaklapban az eddig napvilágot látott kutatásokat összesítették. Az összefoglaló tanulmány szerzői ugyanis úgy ítélték meg, hogy viszonylag sokan vizsgálták már a témát és érdemes lennei ezeket összegezni és levonni a tanulságokat. A testképet három szempontból vizsgálták: a nyilvános megjelenés, a kontroll és a női szerepek témakörét járták körül.
A szépségideál terhesen sem változik
A nyilvános megjelenést illetően a legtöbb eredmény a testsúlyváltozás témájába sorolható. A kutatók azt vizsgálták, hogy a várandós nő testképét hogyan befolyásolják a szociális ideálok, vagyis a média által közvetített és a társadalomban aktuálisan elfogadott szépségideál. Mivel az összes adat fejlett országokból származott, a nők válaszaiból az általunk is ismert szépségideál rajzolódott ki, amelynek fő jellemzői a vékony testalkat, formás mellek és makulátlan bőr.
Terhesen hízni lehet, de nem arcra és karra
A tanulmányokban szereplő nők elfogadták a terhesség alatti súlygyarapodást, de nagyon határozottan hangsúlyozták a különbséget terhesség és kövérség között. Míg a kövérség társadalmilag nehezen elfogadható, addig a terhesség, bár ugyanúgy súlygyarapodással jár, felülírja ezt az elképzelést: a társadalmi norma szerint ebben az időszakban „szabad” bálnaként kinézni. A várandósság alatt általában nem csak az ember pocakja nő meg, hanem más testrészeire is rakódhat valamennyi felesleg – ezek közül az arc és a karok meghízása volt az, amit a nők már nem „tudtak be” a terhességnek, hanem állapotuk dacára ugyanúgy elhízásként tekintettek rá.
A túlsúlyosak fellélegeznek
Ennek a hozzáállásnak főként az eredetileg túlsúlyos nők látták az előnyét: válaszaik szerint most végre úgy érezték, nem kell szégyenkezniük a súlyuk miatt, a várandósság alatt „védve vannak” a kritikus hozzászólásoktól. Sokan azt is bevallották, hogy kevésébé szégyenkeznek a testüket közszemlére tévő helyzetekben: azok a túlsúlyos nők, akik amúgy nem szívesne vetkőztek fürdőruhára, a terhesség alatt vígan és szégyenkezés nélkül eljártak úszni.
Plusz kilók: a terhesség elején és szülés után nyomasztó
Hízási szempontból az első trimeszter volt a legnehezebb időszak, hiszen ilyenkor az ember már előfordul, hogy „megvastagszik”, de a hasa még nem ölt igazi pocakformát: még inkább elhízottnak tűnhet, mintsem váradósnak. A másik nehéz időszak a gyermekágyi szakasz volt, amikor a baba megszületését követően az embernek megint nincs rá legitim oka, hogy felesleges súlyt hordjon magán.
Nagyobb mell=jó, terhességi csík=gáz
A terhesség alatt a nők ugyanúgy tudatában voltak a szépségideálnak és a súlygyarapodást leszámítva ezen ideál alapján ítélték meg a kinézetüket: vagyis akiknek nőtt a melle, azoknak javult a testképe, akik viszont pattanásosak lettek vagy terhességi csíkokkal küzdöttek, azoknak a testképe negatív irányba változott.
Ki a főnök ebben a testben?
A terhesség alatt a testünk feletti kontroll valamilyen fokban elvész, hiszen átveszik az uralmat a hormonok és a magzat. Sok nő fogalmazta meg, hogy ebben az időszakban a testük kifejezetten idegenné vált számukra – máshogy nézett ki, máshogy működött, máskor fáradt el, más ételeket kívánt, mint egyébként.
Nagy a nyomás a testi kontroll fenntartására és visszaszerzésére
Míg a nők főként a kontroll átadásáól vagy elvesztéséről számoltak be, az is kiderült, hogy a külső környezet inkább afelé próbálta befolyásolni őket, hogy igenis gyakoroljanak kontrollt a testük felett. Magyarul, az orvosok, védőnők azt tanácsolták (teljesen jogosan), hogy igenis uralkodjanak a testük felett, különösen olyan esetekben, amikro a várandós nő túl sok súlyt szedett fel. A kontroll elvesztésének érzése és a kívülről jövő nyomás ennek visszaszerzésére jelentős stresszt okozott a terhes nők számára.
A baba testrabló vagy lakótárs, átmenet nincs
A kontroll témájához tartozik az is, hogy hogyan érzékelik a várandós nők a magzatot. A kutatók két fő választípust kaptak: a nők egy része úgy érezte, megosztja valakivel a testét, egy másik csoport pedig behatolónak írta le a magzatot. A két csoport között nem volt átfedés: vagy lakótársnak, vagy kis testrablónak érezték a babát, nem volt átmenet.
Szülés után a legnehezebb elfogadni a megváltozott testet
A kontroll szempontjából a legnehezebb időszak a szülést követő szakasz volt: a nők többsége úgy érezte, hatalmas a nyomás, hogy azonnal szerezzék vissza a kontrollt a testük felett. Legtöbbjük számára ez a követelés félelmetesnek és nyomasztónak hatott. A szülés utáni testen aktívan dolgozni kell, hogy ismét visszanyerje eredeti állapotát – sok nő számára ez még a terhesség előtti időszaknál is fontosabb volt. Ez a nehézség a többedik gyerek után ugyanúgy megjelent: hiába volt egy-egy nőnek olyan emléke, hogy egyszer már sikerült visszaszereznie a kontrollt a teste felett, ez másodszorra vagy harmadszorra is hasonló stressz okozott. A szülés utáni testkép-ideál sok nő esetében magas és eltúlzott elvárásokat jelentett.
Készüljünk fel a változásra!
A tanulmány szerzői szerint a kutatásoknak gyakorlati jelentősége is van: úgy gondolják, fontos lenne a terhesség előtt és alatt a nőket ilyen szempontok alapján is felvilágosítani, illetve a valóban problémákkal küszködőket kiszűrni. A testképzavar felesleges stresszt okoz a terhesség során, és mint kiderült, még hangsúlyosabban a szülést követően. A szakemberek szerint tréningekkel, csoportos támogató beszélgetésekkel kellene felkészíteni a nőket ezekre a változásokra, illetve fontos lenne lehetőséget adni arra, hogy ezekről a témákról beszéljünk.
A várandósság időszakát "illik" ugyanis gyönyörűnek megélni, a gyermekágyas szakaszt úgyszintén: hiszen mi lehetne szebb egy fejlődő kis életnél, majd egy szuszogó csecsemőnél? Ez valóban így van, ugyanakkor fontos, hogy merjünk nyíltan beszélni azokról a nehézségekről is, amelyek ezt az időszakot övezik.
A testkép megváltozása csak egy a nehézségek sorában, ugyanakkor számos vonzata van – a gyermekágyi időszakban a stressz például a szoptatás sikerére is hatással lehet. Saját tapasztalatunk alapján azt tanácsoljuk, mindenki legyen türelmes magával: a testünkre, különösen a testsúlyunkra valóban érdemes odafigyelni, akár egészségügyi szempontok miatt is. Ugyanakkor a szülést követően a test feletti kontrollt, illetve az ember lánykori alakját nem két hét alatt kell visszanyerni.
