Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
És akkor apa fogta a szépen becsomagolt ajándékokat, és elkezdte kihajigálni az ablakon. Én főleg könyveket kaptam, azoknak alig lett bajuk.
Minden családnak vannak bizonyos, bejáratott szokásai, ahogyan a karácsonyt töltik: mit csinálnak 24-én napközben és este, mikor ajándékoznak, énekelnek-e, kiöltöznek-e, elmennek-e valahová, fogadnak-e vendégeket. Gyermekkorunk karácsonyaiból gyakran átvesszük ezeket a szokásokat, és ha jó emlékek kötődnek hozzájuk, akkor felnőve is megtartunk közülük néhányat és saját gyermekeinknek is továbbadjuk.
Ugyanakkor nagyon sok családot érint egy olyan probléma, amit a legkevésbé sem szeretnénk továbbadni gyerekeinknek és ami miatt nem öröm a gyermekkori karácsonyokra visszaemlékezni: ha egyik vagy másik szülő alkoholproblémával küzd. Két, ma már felnőtt érintettet kérdeztünk gyermekkori karácsonyokról – kérésükre nevüket, és néhány adatot megváltoztattunk.
Apámat kerestük a kocsmákban
Nagyon sokáig gyűlöltem a karácsonyt, talán azóta enyhültem meg, amióta együtt vagyunk a párommal és látom, hogy lehet ezt lazán, jól, és feszültségmentesen is csinálni. Nálunk se volt mindig balhé, de igazán egy olyan ünnepet sem tudok felidézni a gyermekkoromból, amiről jó emlékeim vannak. – meséli Zita, 38 éves, két kisgyermek édesanyja.
– Apukám alkoholista volt, vagyis amióta az eszemet tudom, minden nap ivott. De ne ilyen hőbörgő, lecsúszott alakot képzelj el, igazgatóhelyettes volt egy középiskolában és kiváló matek-fizika tanár, a diákjai nagyon szerették. Általában reggel ivott egy unikumot „a gyomra miatt”, aztán a suliban semmit, és este, amikor hazaért, akkor borozni kezdett, hogy tudjon lazítani. Néha pár pohárral, máskor egy üveggel is megivott, vacsoránál már sose volt egészen józan.
Utáltuk, pedig általában kedves volt velünk, de alkoholszaga volt, hülyén csillogott a szeme, furán beszélt, nem a „rendes” apukánk volt. Később, öregkorában sokat értetlenkedett, hogy dehát mit zavar az minket, hogy ő iszik, amikor nem bánt minket, felnevelt, iskoláztatott... nem tudom. A nővéremet is és engem is nagyon-nagyon zavart, nem lehetett vele normálisan beszélni, hülye viccei voltak, és mi tudtuk, hogy milyen, amikor józan és okos, mi olyannak akartuk látni.
Karácsonykor menetrend szerint már reggel elkezdett inni, és nagyjából minden évben hasonló menetet követtünk: apa megitta a reggeli unikumját, majd még néhányat, aztán mindig akadt valami, amiért még le kell ugrani a boltba, úgyhogy leugrott. Addig anyám főzött, mi meg feldíszítettük a fát. Gondolom, volt olyan is, amikor a Jézuska hozta, én csak arra emlékszem, hogy anya azt mondta, segítenünk kell a Jézuskának, mert sok a dolga, mi már nagy gyerekek vagyunk, úgyhogy büszkén díszítettünk.
Aztán valamikor délután apám hazaesett részegen, de még gyakrabban haza sem keveredett, hanem anyám telefonálgatott a három törzshelye közül valamelyikbe, hogy ha ott van, küldjék már haza. Olyan is volt, hogy délután felöltöztünk és mentünk a nővéremmel meg anyámmal a kocsmába, és ott könyörögtünk, hogy jöjjön haza legalább vacsorára. Meg olyan is volt, hogy anyám ment, rám meg a nővérem vigyázott otthon.
Aztán valahogy hazakeveredett, akkor is hasznavehetetlen volt, tántorgott, talán evett velünk, aztán valahol elaludt, a nappaliban, vagy egyszer a hálószobában a földön. Anyu meg elmondta, hogy apa most fáradt, pihen, ne zavarjuk, csöndben kibontottuk az ajándékokat, és ennyi.
Semmi különösképpen borzalmas dolog nem történt, nem volt verekedés vagy ilyesmi, és persze lehet, hogy ezért is hálásnak kellene lennem, az akkori egyik barátnőm apja egyszer késsel kergette őket az utcán a hóban.
De láttuk, hogy részeg, nem értettük, hogy miért kell ezt csinálnia, pontosan tudtuk, hogy hazudik, amikor azt mondja, hogy lemegy a boltba, és tudtuk, hogy anya is hazudik, amikor azt mondja, hogy apa azért alszik, mert „fáradt”. Utáltuk a tesómmal együtt, hogy hazudnak nekünk és hogy nem lehet normális apukánk. Azt hiszem, ő sosem értette meg igazán, mi is volt a bajunk ezzel, pedig felnőttkoromban néhányszor megpróbáltam elmagyarázni.
Tíz emberből kettő
Magyarországon a különféle felmérések szerint a lakosság 10-20 százaléka küzd alkoholproblémával. Ez némiképp leegyszerűsítve azt jelenti, hogy tízből egy ember már alkoholfüggő, és a tízből egy másik még nem függő, de többet iszik az egészséges mértéknél, vagyis hamarosan függő lesz vagy megbetegszik. A rendszeres alkoholfogyasztás szinte az összes szervet károsítja, a rendszeresen ivók átlag tíz évvel korábban halnak.
A leszokás nem könnyű, mivel az alkohol súlyos testi függőséget okoz, nagy mennyiségek esetén hirtelen megvonása súlyos tünetekhez, akár halálhoz is vezethet, ezért ilyenkor orvosi segítség mellett kell elkezdeni a leszokást. Az alkoholbetegség ugyanakkor nem csak a páciensek egészségét rombolja, hanem környezetükét is: az alkoholizmus és a családon belüli erőszak között is találtak összefüggést (ugyanakkor fontos tudni, hogy sok bántalmazó teljesen józanul is bántalmaz, és sok alkoholista sosem bántalmaz).
Azokban a családokban, ahol az egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg, általában jóval kiszámíthatatlanabb a légkör, ami a gyerekeket bántalmazás nélkül is megviseli. Az alkoholfüggő szülők gyermekei felnőve gyakrabban nyúlnak krízishelyzetben maguk is az italhoz, és gyakrabban választanak maguknak alkoholfüggő párt.
Kidobta a magnót az ablakon
– Az apám nem mindig iszik, van, hogy több hónapig józan, és akkor egész normális is tud lenni, például egy ilyen időszakban beszerelt nálam egy komplett konyhaszekrényt, mert úgy különben tök ügyes – meséli Anita, aki 24 évesen nemrég kezdett önálló életbe.
– Szóval volt olyan karácsony, amikor mindketten józanok voltak, és mondjuk akkor sem azt az amerikai filmes, körülüljük a nagy asztalt, és szól a Jingle Bell-verziót adták elő anyámmal, de legalább nem volt balhé. Viszont amikor a karácsony az ivós periódusba esik, az egészen borzasztó, ha már a filmes példáknál tartunk, akkor az a fajta nyomasztó filmdráma, amiért Oscarra jelölik a remek színészeket, de egy megtekintés után sose akarod többször megnézni.
Ja, mert ha apa iszik, akkor van, hogy anya már nem bírja idegekkel, és ő is betársul, azzal, hogy józanul nem lehet elviselni. És mind a ketten kötekszenek, amikor részegek, én nem tudom, ez egy típus-e vagy mi, én például vidám részeg vagyok, de a szüleim, azok sose buliztak, csak cseszegették egymást meg engem.
Na, de a lényegre térek, a kedvenc karácsonyom a magnós eset volt, fú, hát még most is gyorsabban dobog a szívem, ha rá kell gondolni. Az volt, hogy apa már úgy reggel tízkor kidőlt és elfeküdt, anya meg a konyhában ténykedett, és gondolom, néha kortyolgatott a kis dugilikőrjéből, mert délutánra már eléggé csillogott a szeme.
Én imádtam ajándékokat csomagolni, úgyhogy mindig kisírtam, hogy hadd csináljam én, de úgy kell érteni, hogy a sajátomat is, meg a szüleim egymásnak szánt ajándékát is én csomagoltam, na és apa abban az évben vett egy ilyen mini hifit anyának, vagy hogy hívják ezeket? Cédélejátszó kis hangfalakkal. Ez 11 évvel ezelőtt volt, és anya nagyon vágyott rá, tök jófejség volt aputól, hogy meglepetésnek megvette.
Szépen becsomagoltam mindent, kis masnikkal, és vártam az estét, hogy ki lehessen csomagolni. Apa délután felébredt, és nagyon mogorva hangulatban ébredt, el is kezdett egyből borozni, hátha jobb kedve lesz, de csak szarabb lett tőle, anya meg már szintén nem volt józan, na, és akkor valami hülyeségen úgy összebalhéztak, hogy ott komolyan féltem, hogy nekem kell majd mentőt vagy rendőrt hívni vagy mi lesz.
Asszem azon, hogy anya kockákra vágta a krumplit a vacsorához, apa szerint viszont ehhez a kajához karikákra kell? Hasonló horderejű dolgokon szoktak egymásnak ugrani. Szóval ordítoztak, káromkodtak, mindenféle múltbeli sérelmeket emlegettek, azt is, hogy az én nevelésemet hogy elcseszte egyik vagy másik, én meg a kutyával bújtam a fotel mögött, az is tökre félt, egy spániel volt, nem valami őrzővédő, nem szerette az akciót.
És akkor apa fogta a szépen becsomagolt ajándékokat, és elkezdte sorban kihajigálni az ablakon, mivel mi úgysem értékeljük őt és fáradozásait, akkor pedig bekaphatjuk, vagy hasonló megfontolásból. Anya akkor asszem hirtelen kijózanodott és észhez tért, próbálta lefogni, hogy legalább a gyerekét, mármint az enyémet ne dobja, aztán valahogy apa abbahagyta, és sértődötten elvonult, mi meg lementünk összeszedni a kidobott cuccot.
Én egész jól jártam, mert főleg könyveket kaptam meg könyvutalványt, és azoknak alig lett bajuk, második emeleten lakunk, hóba estek és elég profin be voltak csomagolva. Viszont anyám akkor látta meg először a meglepi a cédélejátszóját, amikor az összetörve ott feküdt a hóban, na és a legrémesebb rész ez volt mind közül, ő ott sírt a hóban ülve, kezében az összetörött ajándékával, amire úgy vágyott, és már dobhatja is ki, én meg álltam mellette, nem tudtam, mit csináljak, és rohadt hideg volt. És senki nem volt az utcán, mindenki más odabent kajált meg boldogan énekelte a karácsonyi dalokat, gondolom.
Hát könyörögtem, hogy menjünk már be, de ő csak sírt és sírt. Aztán nem emlékszem, mi lett, gondolom, végül bejöttünk, mivel nem ott ülünk még mindig a hóban, dehát szörnyű volt az egész. Még pár napig duzzogtak egymásra, a cédélejátszó nem került szóba többet, én meg kb igyekeztem láthatatlan lenni, és alig vártam, hogy kezdődjön a suli és mehessek valahova. Hát ennyi.
Szerintem amúgy túl van értékelve ez a karácsony-dolog, mindenki teljesen ráparázik, hogy jaj, most jól kell csinálni, meg legalább ma szeretni kell egymást, és ebből a legtöbb helyen csak a balhé van, legalábbis én így látom.
Hol kérjünk segítséget?
Az alkoholproblémával küzdő családtagok elképesztően sokáig képesek tagadni, hogy valami gond van, vagy ha rá is jönnek, hogy saját egészségükre káros mennyiséget isznak, akkor is azt gondolják, hogy családjukat, gyerekeiket ez nem viseli meg - hiszen nem verik őket, és nem éheztetik. Sajnos az egyik vagy mindkét szülő alkoholizmusa minden esetben megviseli a gyermekeket – nem csak karácsonykor, hanem átlagos hétköznapokon is, az ünnepekkor csupán nyilvánvalóbbá válik a probléma, nagyobb lesz a kontraszt a józan és kiegyensúlyozott családok, és az alkoholproblémával élő családok között.
Ezt a felelősséget pedig mindenkinek tudatosítania kellene magában: hogy ha iszik, azzal a szeretteinek is árt. Ez év elején járta körbe az internetet egy alkoholista édesapa felnőtt fiának megrázó írása, aki történetét ezzel a tanáccsal zárja: „Ne igyatok. Vagy ne annyit. Vagy ne annyiszor. Mert nem csak magatokkal b*sztok ki.”
A rendszeres alkoholfogyasztást nehéz abbahagyni. A fizikai elvonási tünetek kezelésében a háziorvostól vagy a területileg illetékes pszichiátriai vagy addiktológiai szakrendelőtől kérhetünk segítséget – ők többnyire olyan gyógyszereket javasolnak, amik csökkentik az elvonási tüneteket és az alkohol utáni sóvárgást. Ez önmagában csak ritkán elegendő, a legjobb eséllyel azok tudják maguk mögött hagyni a problémát, akik a gyógyszer mellett vagy helyett valamilyen önsegítő csoportba járnak. Az Anonim Alkoholisták csoportjai szinte minden városban megtalálhatóak már, tevékenységükről itt tájékozódhat – időnként hozzátartozók számára is tartanak külön összejöveteleket. Alkoholista szülők kamaszkorú gyermekei számára tanácsok, cikkek elérhetőek a kamaszpanasz.hu oldalán. A kezelési módokról, a probléma jelentőségéről beszél Dr. Zacher Gábor az alábbi interjúban.
