Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Korábbi házasságból származó gyerekeket örökbefogadni az új férjnek nem volt egyszerű. Az eljárás rendje.
Hat hónappal azután, hogy második férjem jegyzőkönyvben kérelmet terjesztett elő az első házasságomból született három gyerekem örökbefogadására, végre megjött a határozat: a gyámhivatal engedélyezte az örökbefogadást. A házastársi örökbefogadás általános feltételeiről és az örökbefogadásra való alkalmasság megállapításáról korábban már írtam (ide kattintva elolvashatja), a továbbiakban pedig az eljárásról lesz szó.
Házastársi örökbefogadás
Az örökbefogadás egyik speciális esete a közös gyermekké fogadás. Erről akkor van szó, ha az örökbefogadottat mindkét házastárs - akár együttesen, akár külön-külön - örökbe fogadta. Az örökbefogadott ilyenkor a házastársak közös gyermekének minősül. Ugyancsak közös gyermekké fogadásnak minősül, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét (vér szerinti gyermekét) fogadja örökbe. Az örökbefogadó ebben az esetben a gyermek szülőjének a jogállásába lép, oly módon azonban, hogy az örökbefogadás nem érinti a házastárs vér szerinti szülő jogait. Ha a férj örökbe fogadja felesége vér szerinti gyermekét, a gyermek szüleinek a vér szerinti anyát és az örökbefogadó apát kell tekinteni, míg a vér szerinti apa szülői jogállása az örökbefogadással megszűnik. A gyámhivatali engedélyhez mindenkor kell a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat és a gyermek szüleinek, illetve a házasságban élő örökbe fogadni szándékozó személy házastársának az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozata. Amikor a szülő a hozzájárulását megadta, figyelmeztetni kell, hogy ezt a későbbiekben már nem vonhatja vissza.
Forrás: http://www.drgaaledina.hu
A férjemnek, mint örökbe fogadni szándékozó személynek a következőket kellett csatolnia a kérelemhez:
- születési és házassági anyakönyvi kivonatát
- a jövedelmigazolását
- az alkalmasságot alátámasztó pszichológiai véleményt
- a háziorvosi igazolást az egészségi állapotáról
Miután a gyámhatóságon mindannyian nyilatkozatot tettünk, meg kellett jelenni egy pszichológiai vizsgálaton is. Ez alól egyedül a volt férjem élvezett mentességet, neki a lemondó nyilatkozat után már semmilyen kötelessége nem volt. (Mondjuk én simán egy évnyi pszichoterápiára ítélném azt, aki önként lemond a gyerekeiről, de mindegy.) Együtt jelentünk meg a szakembernél, és egy közös beszélgetés alatt dölt el, hogy a férjem alkalmas a gyerekek örökbefogadására, akik pedig apaként tekintenek rá.
A beszélgetés kötetlen, tőlünk olyanokat kérdezett a pszichológus, hogy a volt férjem hogyan viselkedett a korábbi házasságban, mi volt a válás oka, milyen kapcsolata volt a gyerekeivel, minek a hatására döntött úgy, hogy lemond a gyerekeiről, hogyan ismerkedtünk össze a mostani férjemmel, hogyan fogadták az esküvő hírét a gyerekek, apának hívják-e már őt, stb. A gyerekek ugyanúgy átestek ezen, és azt kell mondjam, érzelmileg jobban felzaklatta őket a vizsgálat, mint az, hogy a biológiai apjuk lemondott róluk.
A pszichológiai elbeszélgetés után környezettanulmányt is végeztek a közös otthonunkban, ami azért volt kissé komplikált, mivel a kijelölt időponthoz képest három nappal később költöztünk el onnan. Ráadásul nem egy-két községgel arréb, hanem Németországba, így a gyámhivatal munkatársa mindössze azt tudta megnézni, hogy adott pillanatban hogyan élünk a bedobozolt cuccaink között. A környezettanulmány egyébként nem csak azt hivatott megállapítani, hogy hol és milyen körülmények között élnek a gyerekek, hanem, hogy szellemi és érzelmi fejlődésük biztosítva van-e. Vagyis ismét át kellett esni egy pszichológiai vizsgálathoz hasonló beszélgetésen az egész családnak.
A pszichológus által megírt alkalmassági véleményt a férjemnek kötelessége volt elolvasni, úgyhogy emiatt volt egy útja Németországból Magyarországra. A szakember semmi akadályát nem látta az örökbefogadásnak (egy csomó szép dolgot sorolt fel a férjemről), és mivel a férjem ezzel egyetértett, az ajánlást ezek után postázták a gyámhivatalnak.
Nekik a jogszabály szerint az örökbefogadás engedélyezéséről az erre irányuló kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül döntenie kell, ám ez a gyakorlatban nem így működik. Az ügyintézési határidőt ugyanis megszakítják az egyes eljárási cselekmények elrendelésétől a foganatosításig eltelt időszakok, vagyis ha a hatóság kiküld egy idézést nekünk, amiben az van, hogy pl. 15 nap múlva meg kell jelennünk a meghallgatáson, akkor az idézés kiküldése és a meghallgatás időpontja között eltelt időszak nem számít bele az ügyintézési határidőbe.
Így lett az eltervezett 60 napból majdnem 6 hónap, amikor is végre megérkezett a határozat, hogy a gyerekeknek mostantól már az anyakönyvi kivonatuk szerint is a férjem az apjuk.
