Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A vizsgálat nem kellemetlen, viszont számtalan probléma, így a kancsalság is már pici korban kiszűrhető. Ami egyébként súlyos következményekkel is járhat, ha nem kezelik időben.
Egyéves kislányom egy ideje állandóan dörzsöli a bal szemét, és a bal szemével hunyorog. Emellett egyéves kor tájékán ajánlott a szemészeti szűrés – erre sok háziorvos beutalót is ad, és az állami egészségügy keretein belül elvégezhető. Mi most inkább egy magánrendelőt választottunk, ahol nagyjából negyedóra leforgása alatt megtörtént a vizsgálat. De mit csinálnak ilyenkor a gyerekkel, és miért kell egyáltalán szűrni?
Miért vigyük időben szemészhez?
A szem fénytörési hibái, a rövidlátás, távollátás és a kancsalság már pici korban kiszűrhetőek, és ha időben korrigáljuk, megelőzhetők a nagyobb problémák. A hunyorgás, kancsalítás, fejfájás gyakran már korán jelzi a fénytörési hibát. A pici gyerekek többnyire igen ritkán jelzik, ha rosszul látnak, hiszen nincs összehasonlítási alapjuk, nem tudják, hogyan kellene, mi lenne a normális. Így csak a fenti tünetekből, valamint olyan indirekt jelekből következtethetünk látászavarra, hogy például a kicsi gyakran beleütközik nagyobb tereptárgyakba.
A fentiek közül a kancsalság, magyarul szemtengelyferdülés az, ami súlyos következményekkel járhat, ha nem kezelik időben. A kancsal gyermek két szeme nem tud ugyanoda fókuszálni, nem jön létre kétszemes látás, a két szem különböző képet lát. Az agy ezt úgy korrigálja, hogy a gyengébb szemből érkező jeleket egyszerűen figyelmen kívül hagyja, vagyis úgy tesz, mintha azzal nem is látna a gyerek, mintha csak az erősebb szemet használná. Ha ezt nem veszik észre időben, nem kezelik, akkor a gyerek így marad, azaz agya nem fogja tudni feldolgozni a gyengébb szemből érkező jeleket, mintha azzal nem is látna. Ezt a jelenséget nevezik tompalátásnak, ami már nem korrigálható.
Milyen esetekben szükséges a szűrés?
Féléves kor körül ajánlják a szemészeti szűrővizsgálatot minden olyan babának, aki koraszülött volt, akinek az anyukája a terhesség alatt valamilyen, szemészeti szövődményt is okozó fertőzésen esett át (ilyen például a macskák terjesztette toxoplazma), aki csecsemőkorában fertőző betegségen esett át, illetve akinél szülei kancsalságot vesznek észre. Az újszülöttek még normál esetben is rövidlátók és picit kancsalíthatnak, ez nem baj, ugyanakkor pár hónapos babák esetén már előfordul, hogy nemcsak cuki szépséghibával, hanem valódi fénytörési zavarral állunk szemben. Természetesen szemészhez kell vinni a gyereket akkor is, ha panasza van: gyakran van kötőhártyagyulladása, ha állandóan könnyezik, vagy ha a már beszédképes gyermek kettőslátásra, homályos látásra, szemfájdalomra panaszkodik. A veszélyeztetett csoportba tartoznak azok a babák is, akik családjában kancsalság, tompalátás vagy gyermekkori fénytörési hiba (magyarul óvodáskori vagy korábbi szemüvegviselést igénylő zavar) fordult elő. Ugyanakkor a szemészeti szempontból egészséges családból származó, és a fentiek egyikével sem rendelkező gyermekeket is érdemes megvizsgáltatni szemésszel szűrővizsgálat céljából valamikor egy- és kétéves kor között, de legkésőbb az óvodai beiratkozás előtt.
Mit csinál a szemész?
Senki sem szeret egészséges gyermeket orvosi beavatkozásoknak kitenni, különösen, ha azok kellemetlenek. A szemészeti szűrés nem tartozik ezek közé: esetünkben egy nagyon kedves doktornéni kis fekete és fehér mackókat mutogatott az ölemben ülő babának, miközben időnként az egyik kezével eltakarta a gyerek szemét. Ezután világító halacska következett, majd az orvos a saját szeméhez illesztett eszközön keresztül is megfigyelte a baba szemeit – konkrétan azt mondta neki, „idenézz, a doktornéni most előveszi a varázstükrét”, ami pont annyi időre nyűgözte le a kislányt, amennyire szükség volt a vizsgálathoz.
A kis mackókkal a vezetett szemmozgásokat vizsgálta, nagyjából három hónapos kortól kezdve ugyanis az elég érdekesnek talált tárgyakat követik a szemükkel a babák. Amikor egyik kezével eltakarta a gyerek szemeit, akkor takarásos tesztet végzett: ilyenkor a vizsgáló az egyik szemet lefedve a másik kezével valamilyen érdekes tárgyat mutat. Amikor a takarást átteszi az egyik szemről a másikra, a szabaddá váló szem rendellenes mozgása elárulja, ha kancsalságról van szó. Fényforrás segítségével a pupillareflexet vizsgálják (vagyis, hogy fény hatására egyformán szűkül-e a két pupilla), de lámpa szükséges a szaruhártya fényreflex vizsgálatához is. Az utóbbi esetben azt figyelik, hogy a lámpa pontszerű tükörképe ugyanott jelenik-e meg a két szaruhártyán – ha nem, az kancsalságra utalhat.
A fentiek mellett bizonyos esetekben pupillatágításra is szükség lehet. A pupillát szemcseppel vagy kenőccsel tágítják, odahaza. A mi doktornőnk szemcseppet használ, amit másfél órával, majd fél órával a vizsgálat előtt, otthon kell a baba szemébe csöppenteni. Ha a pupilla kitágul, a szemész meg tudja vizsgálni a szemfeneket, a retina épségét, és pontosan be tudja mérni, van-e rejtett kancsalság, illetve dioptriakülönbség a két szem között. A pupillatágítástól sokan félnek, pedig ártalmatlan és csak picit kellemetlen dolog – aki maga is átesett rajta, az tudhatja, hogy átmenetileg, azaz pár óra hosszat zavaró lesz az erős fény és nehézzé válik apróbetűs írott szöveg olvasása, de mindezek eltörpülnek a szembetegségek korai felismerésének előnyei mellett. Ugyanis, ahogy már írtuk, az esetleges kancsalságot minél előbb kezelni kell, mert ellenkező esetben korrigálhatatlan tompalátás alakul ki, azaz a gyermekünk egész hátralévő életében képtelen lesz használni az egyik szemét.
De mi lesz, ha kancsal?
A kancsalságnak többféle típusa van, azonban többségük kezelése a látás megfelelő korrekcióján (azaz szemüvegviselésen) és/vagy az egyik szem időszakos letakarásán alapul. Emlékszünk az óvodás, kisiskolás korunkból azokra a szegény kisfiúkra és kislányokra, akik leukoplaszttal leragasztott szemüveget viseltek? Ők valószínűleg kancsalság miatt, a tompalátás kivédése érdekében tették ezt. Első körben a jól látó szemet takarják le, a takarást időnként megszakítva –ugyanis ha mindig takarva lenne, az eredetileg jól látó szem válna tompalátóvá. Ezután a kisgyermek olyan szemüveget kap, amely a két szemet különbözőképpen korrigálja. Kevésbé komoly esetekben az is lehetséges, hogy takarásra nincs is szükség, elég csupán a szemüveg viselése. Nehéz elhinni, de szemüveget már csecsemők is kaphatnak, nagyjából 8-10 hónapos kortól. A takarásra is léteznek már a leukoplasztos szemüvegnél modernebb és esztétikusabb módszerek: a szakemberek a szemüveg letakarását nem is javasolják, mert ilyenkor a letakart üveg felett-alatt kinézeget a baba, ennél jobb takarást biztosítanak a szemtakaró tapaszok. Súlyosabb esetben előfordulhat, hogy a kancsalságot műtéttel kell korrigálni, ezt 3-4 éves kor körül szokták elvégezni. Lehet, hogy kancsal babánk felnőttkorában is szemüveges lesz, de az sem kizárt, hogy ha minden jól megy, óvodás korára már túl is leszünk az egészen.
