Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A "Gyerünk, anyukám!" egy ikreivel a Margitszigeten tornázó anya fejéből pattant ki, mozgalom lett belőle. Kipróbáltam, és kifaggattam Nórát, mi ez.
Szülés után több okból is jó sportolni: az ember visszanyeri az alakját, kigyógyul a szülés utáni depresszióból, és ha jól választ sportot, akkor még közösségi élmény is társulhat ehhez. Mi a helyzet, ha a gyerekkel friss levegőre vágynánk, de a babakocsis futás nem a mi műfajunk? Nemrég kaptam egy meghívást a Gyerünk, anyukám! edzésére, így hát kipróbáltam, milyen az, amikor más anyukák, köztük egy testnevelőtanár segítségével tornázhatunk a parkban.
Kádár Papp Nóra eleinte ikrekkel edzett a Margitszigeten, majd más anyatársakat és új helyszíneket is keresett. A néhány hónapja induló “Gyerünk, anyukám!” nonprofit kezdeményezés, magyarul bárki csatlakozhat, és jöhet Nórával meg a többiekkel, és persze gyermekeikkel edzeni.
A mostani alkalomra velem és kislányommal együtt négy anyuka és öt gyerek érkezett a Szent István Parkba. Rövid bemutatkozás után Nóra kifaggatott, van-e valamelyikünknek bármilyen sérülése, mozgáskorlátozottsága, húzódása, amire vigyázni kellene, majd a gyerekeket és játékaikat elhelyeztük a pokrócon.
Bemelegítés következett, majd egy ugrálásokkal és pihenőkkel tarkított pulzusemelő szakasz – részemről az alkalom huszadik percében kezdtem izzadni és lihegni – majd fenék-, has-, hát-, karizomgyakorlatok. A gyerekek eközben mászkáltak a pokrócon meg a fűben, egymás játékaival játszottak, és persze felváltva nyűgösködtek, ilyenkor az aktuális anyuka kicsit felvette a nyűgösködőt, vagy megitatta, vagy tologatta egy kört a babakocsiban, majd ismét csatlakozott hozzánk.
Egyéves kislányom egészen ötven percig bírta és hagyott tornázni, ezalatt “kiolvasta” más babák könyveit, evett pár szelet almát és párszor összekapott a többiekkel a nálunk lévő mintegy nyolc darab labdán. A végére nagyon álmos és nyűgös lett, ezért a nyújtást már hordozós stílusban, a hátamra kötött csemetével próbáltam követni – összességében az óra gyakorlatainak 80-90 százalékát sikerült elvégeznem, és amennyire láttam, a többieknek is.
Vagyis igen, lehet mozogni babával. Nagyon élveztem, hogy kint vagyunk a szabadban és a kötetlen hangulatot is: mivel mindenkinél gyerek volt, senki sem lepődött meg egy kis nyűgösködésen, fegyelmezetlenségen, ide-oda mászkáláson, Nóra pedig a magával hozott ikrek mellett még arra is képes volt figyelni, hogy helyesen végezzük-e a gyakorlatokat.
Honnan jött az ötlet?
Kádár Papp Nóra: Nagyjából 4 hónapja kezdtem el újra sportolni, az ikreim első születésnapja előtt nem sokkal. Igyekeztem heti 1-2 tornázást és egy babakocsis futást “bepréselni” a hétbe. Ilyenkor célba vettem a Margitszigetet, ahol sokszor éreztem – mind futás, mind tornázás közben – hogy érdeklődve, mosolyogva figyelnek az anyukák.
Aztán egyszer egy lány odajött hozzám, nagyon jót beszélgettünk babakocsiról, futásról, sportról. Még véletlenül sem a szeparációs szorongásról és a fogzásról, ahogy azt a külső szemlélő gondolhatta volna. Pár héttel később megírta nekem a Facebookon, hogy a beszélgetésünk hatására elment dietetikushoz, speciális étrenddel és tornával elkezdte ledolgozni jelentős túlsúlyát. Boldog, örül, hogy elkezdte és ezért nagyon hálás nekem.
Akkor már egy ideje frusztrált, hogy az egyedül tornázót minden irányból szemérmetlenül bámulják, de az is baromi jólesett, hogy valakinek egy picikét hozzátehettem az életéhez. Innen egyenes volt az út. Ha én csinálom, élvezem, és ezt másnak is meg tudom mutatni, akkor meg kell találnom ezeket a nőket.
Hogyan kezdtél neki?
Megcsináltam a FB-on az oldalt és a csoportot, aztán elkezdtem szórakoztatni az engem kedvelő ismerősöket képekkel és sztorikkal. Azóta többen csatlakoztak és jöttek mozogni velem.
Hogyan érezted magad szülés után? Volt szülés utáni depressziód?
Az első gyerekem születése után, mikor a két hét összeszokás után a férjem visszament dolgozni, egyszercsak elemi erővel vágott pofán az érzés, hogy “hé, nekem ezt senki nem mondta!”. Szülés utáni depresszióm nem volt, de a baby blues minden klasszikus tünetét produkáltam. Sírtam, ha énekeltem neki, sírtam, ha nem lehettem egyedül, amikor akartam, sírtam, ha túl sokat foglalkoztak velem, de akkor is, ha nem, egyébként meg mindenkit mindenért leszúrtam, tomboltam a hormonjaimmal együtt.
Érdekes módon ez az ikrek születése után mintha elmaradt volna. Aztán rájöttem, hogy nem a szüléssel váltam anyává, hanem annak a folyamatnak a végére leszek az, ami elindult. Összegeztem: itt ez a helyes gyerek, még nem vagyok teljesen szerelmes, de ellátom. De mi lesz a testemmel, a régi életemmel, a félbehagyott könyveimmel, a munkámmal, a barátaimmal. Mostantól tényleg végtelen körök a parkban egyedül? Napirend mindenek felett? Egyeztetések hosszú sora, mire egyedül kimozdulhatok, akár a sarki közértbe? Szóval csak a szokásos.
A terhesség előtt sportoltál valamit?
Gyerekkoromban versenyszerűen sportoltam, később 14 és 30 éves korom között mindenfélét kipróbáltam (tenisz, akrobatikus rock'n'roll, amerikai sztepp, swing). Egyébként végzettségemet tekintve angol-testnevelés szakos tanár vagyok.
Bárki mehet? Vagy csak gyesen lévő? Lehet gyereket vinni? Kell? Mekkorát?
Természetesen bárki jöhet. Én azt sem bánom, ha nincs gyereke, de akár pasi is lehet. A gyakorlatokhoz nem “kell” gyerek vagy babakocsi. Mivel én úgy gondoltam, hogy a nagymamát nem ugrasztom minden torna miatt, úgy alakult, hogy az ikrek jönnek velem. Természetes, hogy mások is hozzák a gyerekeket, ha nem tudják vagy nem akarják megoldani a felügyeletet. Az edzések egy zárt parkban vannak, a kicsik a kocsikban és a földön röhögnek rajtunk. Szoktunk hozni nagy takarót és mindenki bedobja a közösbe a gyerekjátékokat. Aztán ha valakit vissza kell hozni, vagy megmenteni a kavicsevéstől, akkor ugrunk.
Ez egy klub, rendszeresen kell járni, vagy lehet egyszer-egyszer beesni?
Nem klub, nincs házirend. Ahogy kedvük és idejük engedi. A Facebook oldalon és csoportban lehet jelentkezni az eseményekre, amiket a heti programjainktól függően pár nappal korábban meghirdetek.
Mi a cél, milyen közösségi edzésekre, versenyekre gondolsz?
Ha becsukom a szemem, látok 20-30 csajt, egy parkban vagy játszótéren edzeni. Vagy mondjuk, hogy tornázni, mert az edzés már olyan izomszagú. Nem ragaszkodom hozzá, hogy én mozgassam őket. Ha jelentkezik egy parlagon heverő aerobic oktató mama, ő is tarthat edzéseket. Aztán látom, hogy a Gyerünk, anyukám! színeiben amatőr versenyeken indulunk egyéniben vagy csapatban. Lehet akár Ultrabalaton vagy egy váltó bármelyik futóversenyen, esetleg a Balatonátúszás. Sporton túl szó lehetne esti programokról, hétvégi eseményekről. Olykor gyerektelenül, máskor családostul.
Hogyan állítod össze az edzéstervet?
Nem veszem ennyire komolyan magam, hogy másoknak edzéstervet adjak a kezébe. Testnevelőként annyi elvárható tőlem, hogy rossz és hibásan végrehajtott gyakorlatoknál szólok, de ennél több nem. Nem ez a célom, illetve aki ilyet keres, az előbb megy el egy személyi edzőhöz és kezdi vele a sportot, minthogy egy közösségi kezdeményezéshez csatlakozzon.
Én arra gondoltam, hogy ami nekem bevált, azt szívesen megmutatom másnak. Nem vagyok egy szálkásra gyúrt edző, anya vagyok, aki bevallottan maga is a régi testét szeretné vissza. Vagy legalább valami hasonlót. Nem vezető akarok lenni, legfeljebb valami összetartója, összefogója ennek az egésznek.
Szeretnék olyan női közösséget szervezni, ahol nem a gyerekek miatt találkozunk elsősorban, ahol mindenki találhat kihívást, célokat, és társaságot. Ahol ki lehet mondani, hogy nem minden rózsaszín egyfolytában, ahol a csatlakozók megint vagy máshogy érezhetik magukat fontosnak, egy közösség számontartott tagjaként.
Nálam a sokféle mozgás közül a mostanában igen népszerű saját testsúlyos edzések hozták meg a változást. Nem kell valami durva fegyencedzésre gondolni! Mindössze annyiról van szó, hogy ezeket a gyakorlatokat intervallumokban célszerű végezni. Én egyelőre a 30 mp munka, 15 mp pihenés osztást alkalmazom, de edzettségtől függően eljuthatunk akár az 50-10 osztásig is. Bemelegítés után ezzel a módszerrel 15 perc edzés, majd 20-25 perc erősítés a gyerekeknek és az anyukáknak is elég szokott lenni. Azért jó, mert a kezdő és a triatlonos is eljöhet, edzettségtől függ, hogy az adott gyakorlatot abban a 30 másodpercben mekkora intenzitással végzi. “mennyi kakaót” tud és akar beletenni.
Kifejezetten kültéri programokban gondolkodsz?
Mivel ez tavasszal pattant ki a fejemből, egyelőre igen. Mert ez oldható meg ingyen. Ha őszre kiderülne, hogy van igény a folytatásra, nyilván már nem ingyen, de keresnék termet.
Ez ingyen van? Mindig ingyen lesz vagy egy ponton üzleti vállalkozássá teszed?
Ingyen van, igen. Persze fantasztikus lenne, ha lehetne annyi pénzt “találni benne”, hogy minden résztvevőnek a kezébe tudjak adni egy gumiszlagot vagy súlyzót, meg hogy soha többet ne kelljen mással foglalkoznom, csak ezzel. De ezen a szinten jelenleg nem a haszonszerzés dominál.
